Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

£23-dik szám. •TISZA-ESZLAR« volt, mert nagy mellet nem láttam. Az elnök. Tehát volt melle ? Solymosi Gáborné. Volt. Az elnök. Bimbója volt-e? Solymosi Gáborné. Nem láttam. Az elnök, Hogy van az, hogy a mellet látta, de hogy bimbója lett volna, ezt nem tudja. Solymosi Gáborné. Kérem, utóvégre van oly cseléd, kinek melle nincsen, de bimbója van és van férfinak is kiüllő melle, de nincs bimbója. (Derültség a közönség körében.) Az elnök: Mély seb volt rajta? Solymosi Gáborné. Nem volt rajta, csak bőrét taposta le. Az elnök. Milyen irányú volt a seb, egyenes vagy gömbölyű? Solymosi Gáborné. Kérem azt nem tudom mégmondani, mert nem vizitáltam meg annyira a lábát; mikor odamentem, láttam, hogy fáj, de hogy milyen volt, ezt nem tudom kimagyarázni. Az elnök. Ha tudja, hogy a seb nem volt nagy és csak a bőr volt felkarczolva, arra is kell emlékeznie, hogy gömbölyű volt-e vagy egyenesen fekvő a feltépés ? Solymosi Gáborné: Nem tudom jól elvenni, de mondhatom, hogy csúnya volt, a hol fel volt taposva a bőr. Elnök : A lábafejéuek milyen táján volt a feltaposás? Solymosi Gáborné: Hiszen mondom, hogy a bütykén. Elnök : A nagy lábujánál ? Solymosi Gáborné: Igen. Elnök : Egészen az ujján? Solymosi Gáborné : a bütykén. Elnök: Tehát a nagy lábujja tövén volt? hol, a szélén vagy a közepe felé ? Solymosi Gáborné: A szélén volt. Elnök: Melyik lábán volt? Solymosi Gábornéj Erra nem emlékszem. Elnök: Nézze csak meg ezeket a ruhákat. Solymosi Gáborné : (Megtekinti az egyes darabokat s felmuta ja.) Ez a nagykendője és a reklije, ez a fehérruhája, ez a szoknyája, ez,az ingválla, ez az alsója, mindez az övé volt, c r&L. Elnök: Mind? Solymosi Gáborné: Igen. Szeyffert : Solymosi Gáborné, emlikszik-e arra, hogy (Szűcsre mutatva) ezzel a féfival a j Csonkafüzesben beszéltek ? Solymosi Gáborné: Beszéltüuk annyira, hogy a mikor odajött és testvéremnek egy barna kendő volt a kezében, a mi Eszterünké volt, azt megfogta s azt mondta : ilyen kendő volt épen a hullának a kezében. Ennyit mondott ottan, többet nem, mert eltávolították őt tőlünk. Szeyffert; Látta ekkor maga a hullát? Solymosi^ Gáborné: Nem. Szeyffert: Sem maga, sem ő ? Solymosi Gáborné : Egyi-, künk sem. Szeyffert: Solymosi Eszteren az a vizitke, melyet fel- ^ ismert, hogy állót életében? Szűken, vagy bőven? SolaynösiJ Gáborné : Nem voltam oly sokszor együtt Eszterrel, mert annak'f előtte szolgált, én dolgoztam a magam szegénységében, nem tu-,; dorn felvenni, hogy mikép állt rajta a ruha. Szeyffert: Mikor találkozott vele ? Solymosi Gáborné: Testvérbátyja karácsonykor meghalt, akkor otthon volt, találkoztam vele; azután nem ta'-^ lálkoztara vele sokat. Szeyffert: Hogy ismeri fel tehát azokat a ruhákat ? Solymosi Gáborné: Az előbb mindig abban volt, mert szegény leány volt, nem volt 5—6 felöltője. Szeyffert: Látta őt abban a ruhában? Solymosi Gáborné: Hát hogyne láttam volna! Szeyffert: Mutassa meg csak, hogy ez a ruha meddig ért Eszternek életében? Solymosi Gáborné: Eddig. (Mutatja). Szeyffert: A lába bokájáig? Solymosi Gáborné: Dehogy, a fél lábszáráig. Igy! (Mutatja.) Szűcs: Nekem van tanúm arra, amire ez az asszony azt mondja, hogy nem igaz; Rózsa Sándor, a csendlegény, mert ő hajtott el. Szeyffert: Azt mondja nincs, igy hárman voltak. Solymosi Gáborné: De voltunk többen is. Szeyffert: Abban a bokorban? Solymosi Gáborné: Ott csak ketten voltunk. Eötvös: Azt mondja meg, hogy a holttestnek mind a két látneme kék volt; jól megnézte? Solymosi Gáborné: Hogyne néztem volna meg? A szeme bogarát vagy a fehérét? De kérem, belekukucsgáltam szeme világába s igy láttam, hogy kék szeme volt. Eötvös: Igen, csakhogy ezek az urak meg azt mondják, hogy fekete-barna volt. Zurányi: De bizony, fekete volt. Solymosi Gáborné: Hazudik maga, ha ezt meri mondani. (Derültség a közönség körében). Eötvös: Akkor az urakat is meghazudtolja! Solymosi Gáborné: Én azt mondom, a mit láttam. Eötvös : Azt mondta maga, mikor Szűcs János, a löki ember azt mondta, hogy épen olyan kendő van kezében a holttestnek, mint Solymosiné kezében; nem beszélhettek sokat, mert eltávolították. Mondja meg, ki távolította el ? Solymosi Gáborné: Azt nem tudhatom meg. Eötvös: Ur volt-e vagy pandúr? Solymosi Gáborné: Kérem alásan, azt én nem tudom, mert ma már sok emberről nem lehet tudni, hogy zsidó-e vagy ur. (Derültség a közönség körében.) Eötvös: Arra nem emlékszik, hogy Eszternek melyik A tanu. Ha nem igaz, én magának meg nem esküdnék rá a lelkiért se. Én azt mondom, a mit tudok. Az elnök. (Solymosinéhoz.) Ki volt az az asszony? Solymosiné. A testvérem, a Gáborné. A tanu. Az egy barna aszszony volt. Solymosiné. Az nem volt barna; Juhászné volt velünk, de ő sem, mert csak mi ketten voltunk. Az elnök Solymosi Gábornét szólittatja be. (Tanúhoz): Ez az asszony volt az, nézze meg? A tanu. (Megtekintés után) Igenis ez. Az elnök (Solymosi Gábornéhoz). Találkozott maga ezzel az emberrel ott a dadai hulla megszemlélésénél ? Solymosi Gáborné. Igenis, találkoztam volt. Az elnök. Ismeri őt, kicsoda ? Solymosi Gáborné. Igy látásból, igenis ismerem. Az elnök. Tett-e ő a maga ángyánál kérdést az iránt, hogy a magáénak ismeri-e a kifogott hullát vagy sem ? Solymosi Gáborné. Alásan instálom, én arra nem emlékszem, hogy kérdeztem volna. Az elnök (Szűcs tanúhoz). Hogy volt az a beszélgetés. A tanu. Ugy volt, hogy arra mentem hozzájuk, hogy már azelőtt voltam velük, mert ennek az asszonynak megfogtam a kezét, mikor a löki városházánál volt és mondta, hogy nem az enyém. Hát, kérdeztem, hogy volt-e gyürü az ujján? Nem volt. Itt mikor oda mentem, azt mondtam j^éki a kendőről, hogy mutassa a kendőt kegyelmed' Mondóm éz a kendő olyan, mint a milyet a hullának leoldtam a kezéről. Azt mondta az az asszony, jaj, lássa, néném, ne tagádja hát, mert ez a leánya. Az elnök (Solymosi Gábornéhoz): Maga azt mondta volna a testvérének, hogy ne tagadja, mert ez az ő leánya? Solymosi Gáborné. Kérem, én erre nem emlékszem, hogy igy lett volna. A tanu. Ez olyan igaz, mint hogy isten az égben van. Az elnök. Beszélgettek ezzel az emberrel ? Solymosi Gáborné. A löki hulla mellett igenis, mert ő erőszakosan akarta vallattatni azt a hullát is. A tanu. Hisz nem is beszéltem a maga testvérével. Solymosi Gáborné. De mondta, beszélte. A tanu. Ugyan mit jár a szájuk ? Solymosi Gáborné. De a magáé miért járt; erőszakosan; akarta vallattatni, hogy ez az ő gyermeke. A tanu. Hisz nem mondtam volna, hogy az ő gyermeke. Solymosi Gáborné. Hát miért akarta elvállaltatni ? A tanu. Csak azt mondtam, hogy nézze meg. Solymosi Gáborné. Testvérem azt mondta, hogy nézd meg Erzsi azt a cselédet, ha megismered, megnézem. Ha nem ismered meg Esztert, nem nézem meg. Én megnéztem a hullát háromszor is, de azt mondtam nincs eset rá. Szűcs: Kérdeztem, volt gyűrűje ? Solymosi Gáborné. (Szűcshöz) Maga azt mondta, hogy vállalja el a magáénak. Az elnök. A dadai hullára vonatkozólag hogyan nyilatkozott ? Szeyffert. Ez történt Dadán? Az elnök (Szűcshöz). Maga mondott ezen asszonynak valamit? Szűcs. Rítt az asszony, és azt mondta, jajj, mit csináljak, csak láthatnék egy darabkát a ruhából. Solymosi Gáborné. Maga nem mond igazat. Szűcs. De az igazat mondom én. Az elnök. Volt-e szó arról, hogy lesz-e vagy sem az egymás közti beszélgetésben? Szűcs. Azt mondta a nénjének, hogy az ő leánya. Solymosi Gáborné. Hamis a lelke magának, ha azt mondja, hogy én azt mondtam, hogy a testvérem leánya. Szűcs. Hamis a magáé, de nem az enyém. Az elnök. Solymosi Gáborné. Maga ott volt a hullaszemlénél ? Solymosi Gáborné. Igen. Az elnök. Maga nem ismerte fel Esztert? Solymosi Gáborné. Én nem ismertem tagjait Eszternek. Az elnök. Miért nem ismerte fel, hogy Eszter? Solymosi Gáborné. Hát csak a szeme közé néztem a hullának,mert ruháit nem láttuk, mivel mutatja nem volt. A testet kellene megismerni, nem ismerhettem fel semmit benne, mert a mi Eszterünk még mielőtt elveszett, oly testtel nem volt az. Ennek a hullának keskeny volt a lába feje. Eszternek a lába rövid és széjjel álló lábujjai voltak. Kék szemet láttam, mert nyitva volt arcza. Ez lapos volt, erre mondtam aztán, hogy nem az. Az elnök. A mikor látta, mind a két szeme nyitva volt? Solymosi Gáborné. Igeu. Egyebet nem nem is mondhatok, hogy lehetetlen, hogy Eszter volna ő (Szűcs) mondta: vállalják el. Szűcs. Hogy mondhattam volna, miért ? hisz sohasem ismertem Solymosi Esztert. Az elnök. Eszter lábán volt-e jegy ? Solymosi Gáborné. Nem volt, de ennek sem láttáin a lábán. Az elnök. Tehén taposása volt ? Solymosi Gáborné. Tehén-taposást kapott. Az elnök. Volt-e ennek helye? Solymosi Gáborné. Meglehet, de ón nem tudom; csak képzelem, hogy fájt a lába. Az elnök. Volt-e Eszternek melle ? Solymosi Gáborné. Már hogy lehetett volna neki oly melle, mint a hullának. Az elnök: Általában volt-e melle vagy nem? Solymosi Gáborné. Lötyögős mellet nem láttam, de vaskos volt. Az elnök. Ez más kérdés. Volt-e ennek melle? Solymosi Gáborné. Nem mondhatom, hogy