Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lábán volt a jegy ? Solymosi Gáborné (ingerült hangon): Azt nem tudom megmondani! Eötvös : Azt kérdem, melyik lábujja felett volt a sértés ? Solymosi Gáborné (Ingerülten): Hisz már megmondtam, melyik felett volt! Elnök: Csöndesebben beszéljen. Eötvös: Azt mondta, hogy a bütykön volt? Solymosi Gáborné (Ingerülten): Mondtam hát, hogy a bütykön volt. Elnök: Solymosiné! Tisztességesen feleljen ! Eötvös: Maga ne feleseljen arra, a mit kérdezek, vagy mondja, hogy igy van, vagy hogy nem tudom. Tanu: De ha már egyszer tetszett kérdezni, nem tudom többet mondani. Eötvös: De én csodálkozom, hogy maga meg tudja mondani, hogy melyik lábujján volt a jegy, de hogy melyik lábán volt, azt nem tudja. Tanu: Nem tudom. Eötvös: A zsidókat oda eresztették a hullához? Tanu: A magyarokat nem eresztették mind oda, hanem csak azokat, kik Esztert ismerték. Eötvös: Miért eresztették csak azokat oda, akik Esztert ismerték? Hiszen, hacsak nem Eszter volt az a holttest, akkor másokat is oda kellett volna ereszteni, mert azok talán megismerhették volna, hogy ki az a holttest? Tanu: Hát én tudok is valamit mondani, hogy miért nem eresztették oda! Eötvös: Nem hallotta, hogy az urak mondták? Tanu: Hogyan tudnám, nem tartom én fülemet az urak mellé. Nemcsak zsidót, de magyart sem eresztettek oda. Eötvös: Milyen idősnek tartja azt a holttestet? Tanu: Nem m'ondhatok egyebet, csakhogy nagy test volt. Eötvös: Látta-e azt a hullát is, melyet Löknél kifogtak? Tanu: Igen. Eötvös': Melyiket képzeli a kettő közül idősebbnek. Azt, amelyet Löknél kifogtak, vagy amelyiket Dadánál fogtak ki ? Tanu: A löki majdnem olyan volt, mint ez, csakogy a többi régi holttest volt, emez pedig ép egészséges. Eötvös: Nem képzelheti, melyik volt idősebb ? A tanu: Az már romlott volt és mégis elakarta velünk Szűcs fogadtatni. Szűcs János. Nem igaz. Friedman. Akkor mikor Szűcs Solymosinét figyelmeztette, hogy épen olyan kendő van kezében, mint a milyen a hullán találtatott,.nem sirt-e Solymosiné? A tanu. Bizony nem sirt. Friedman : Azon nagyon csodálkozom, hogy egy anya ilyen körülmények közt ne sírjon. Mellét és emlőit azon hullának látta-e? A tanu. Láttam. Friedman : Fel volt-e melle takarva ? A tanu. Igen. Friedman : Azt szeretném tudni, ránczokat látott-e a hullán? A tanu. Hogy lehetett volna ránczokat látni, mikor a vízből került ki. Friedman: Látott-e ránczokat vagy nem ? A tanu. Nem. Az elnök: Szűcshöz lesz-e kérdés? Szeyffert: Mondja meg Szűcs, több ember azt mondja, hogy ezen hullának nyakánál forradás lett volna. Igaz ez ? Szűcs. Nem volt semmi. Annyira volt kezemben s nem láttam semmit. Szeyffert. Maga szedte le ruháját? Szűcs. Igen. Szeyffert. Be volt kapcsolva a haja? Feszült rajta a ruha, vagy bő volt? Szűcs. Fel volt fújva, azért nem lehet mondani, hogy ki volt. Szeyffert. A szoknyája meddig ért? Szűcs (mutatja). így a lábszár közepéig ért. Szeyffert. Maga a mosásról beszélve, ezt mondta: hogy először csutakkal akarta megmosni, de nem engedték; mondja, nem mosott mégis egy párszor a csutakkal ? Szűcs. Nem, mert azt mondták, hogy lemegy a bőre. Szeyffert. Azután késsel akarta megpróbálni, nem tette ezt ? A tanu. Nem, azt mondták, hogy ugy is lemegy a bőre. Heuman. Maga azt mondta, hogy azon holttest hossza 140—144 czentiméter. Hol hallotta ezt? Szűcs. Akkor este. Heuman. Hiszen akkor menni kellett ? Honnan volt a mérték ? Szűcs. Volt; a vessző egyik végét én fogtam meg, a másik végét pedig a tekintetes ur (Horváth Gézára mutat). Heuman. Magán és tek. Horváth Gézán kivül, Zurányi ur is megnézte azt a hullát? Szűcs. Megnézte közelről. Heuman. Hát a járásorvos ur? Szűcs. A járásorvos ur is megnézte, ő a gödör szélén állt szolgabíró úrral. Heuman. Horváth Géza ur mondta, hogy maga megnézte a hulla nyelvét is? Szűcs. Igen, megnéztem, igy (mutatja) kilógott a foga közt. Heuman: Azt is mondta, semmi híja sem volt a fogaknak. Szűcs: Én is megnéztem, nem találtam hiányát a fogának, hanem csak aprók és szűkek voltak. Heuman: Mielőtt kérdésbe volt téve, hogy mily idősnek nézte a hullát ? Szűcs : Fiatalabbnak néztem, mint azt, melyet Löknél kifogtunk. Heuman: Nem tudja, azon löki hulla milyen idős volt? Szűcs: Nem tudom, az urak sem tudták megmondani, csak azt mondták, hogy kijött. Olyan formán néz ki, mint egy fiatal cseléd. Heuman: Mikor hétfőn délután a csonka-füzesbe ment, nem taláita még ott Solymosi Jánosnét? Szűcs: Nem találtam, csak azután jött. Heuman: Mikor ő jött, ott volt-e már a birói küldöttség? Szűcs: Igen. Heuman: Hová helyezték őt? Szűcs: Egy fa mellé: Heuman; Magában volt ott? Szűcs: Nem, ugy láttam, hogy másodmagával. Heuman: Azt nem vette észre, hogy tán beszélgetett valaki ott vele ? Szűcs : Nem, mert nem volt szabad senkinek vele beszélni. Heuman: Ki nézte meg először a hullát, hogy felismerje, Solymosi Jánosné assszony, vagy Szakolczay Julcsa ? Szűcs: A lány nézte meg előbb. Heuman: De maga azt mondta, hogy mikor a kendőt megmutatta Solymosi Jáuosnénak, Solymosi Gáborné őt arra biztatta volna, hogy ismerje el, hogy az az ő leánya ? Szűcs: Én nem tudom, csak azt mondta Solymosiné: csak egy darabom lenne ruhájából. Szűcs: Kivel ment Solymosi Jánosné a csonka füzeshez, Lök felé ? Szűcs: Szentei pandúrral, akinél hált éjszaka. Heumann: Nem magánál? 0 nem magával jött? Tanu: Nem. Heumann: Más is akart magával menni, hogy a holttestet megvizsgálja ? Szűcs: Én nem tudom, engem mindjárt elhajtottak. Heumann: Magát több izben kihallgatták e tárgyban, sohasem szólt senkinek, hogy Solymosi Gáborné ezt, meg ezt mondta Solymosi Jáuosnénak ? Szűcs: Beszélgettem. Heumann ; De mikor kihallgatták? Szűcs: Akkor nem mondtam semmit, mert akkor á szolgabíró csak este hallgatott ki, mikor már majd megfagytam és már nagyon ki voltam éhezve. Akkor azt i mondtam, most nem mondhatom el, mire ő azt mondta: de én ! hoinap elmegyek. Heumann: Mikor magát Eszláron kihallgatták, mert azt hiszem, ott is ki lett hallgatva, mikor a sirt felásták, nem nyilatkozott maga e jegy iránt? Tanu: Dehogy nem. Heumann: Kinek? Tanu: Itt van a tekintetes ur. Ismerem, ugy látom, hogy olyanforma. (Megyeri Géza biróra mutat). Heumann: Hát mondta maga, hogy jegy is volt a lábán? Tanu: Igen, emlékszem rá, mintha ma láttam volna. Heumann: És a tekintetes ur mit felelt ? Tanu: Azt mondta fel kell irni. Heumann: Hát felírták? Tanu: Azt nem tudom, csak azt mondta a vizsgálóbíró urnák, hogy fel kell irui. Heumann: Magára nézve más valami is be lett jelentve, hogy azon vasárnapot megelőző szombaton, mikor Tisza-Dada alatt kifogták — ugy mondják, nem tudom igaz-e, — hogy valami asszony egy hajtekercset fogott volna ki a Tiszából és magának átadta volna. Igaz-e az? Tanu: Nem haj volt az, hanem valami marhafark. Heumaun. De azt is mondták, hogy valami pántlikával is be volt kötve, pedig marhafarkat nem igen szoktak pántlikával bekötözni. A tanu. Akárki mondja, nem volt és mindjárt mondtam, hogy ez nem haj. Eötvös: Mikor kiemelték azt a hullát a gödörből, kurta volt-e, lógott-e az ? A tanu. Kurta bizony kérem alássan, hogyne lett volna, mert hát én igy oda tettem a félkezemet a fara elé (mutat), fél kézzel meg a lábát fogtam, egy más ember pedig a hónnaalját. Eötvös: Hát ki mondta, hogy csutakkal ne dörzsölje, mert lemegy a bőre ? A tanu: Ugy tetszik, az államügyész. Éötvös : Nem a doktor urak valamelyike ? A tanu: Mindenre nem tudok ugy emlékezni, mert ott többen voltak. Arra emlékszem, hogy mondták, ne dörzsöljem csutakkal és kezemmel, mert lemegy a hőre, mert mállott is volt. Eötvös: Mikor azt a holttestet junius 20-ikán átvitték Eszlárra, micsoda hangulatot hallott? A tanu: Azt beszélték, hogy k . . . . volt. Éötvös: Ki beszélte azt? A tanu: Az urak mind. Eötvös: Akkor már'fel volt bonczolva a holttest? A tanu: Igenis hát, a mi igaz, azt megmondom: Eötvös: Csecsebimbőja volt-e oly nagy, mint egy lencse ? A tanu: Nem volt nagy, csak egy csepp volt, csak egy kicsiség volt. Eötvös: Azt mondta maga, hogy mikor megnézte a gödörben és máskor is, a szeméremteste ki volt dagadva ? Tanu: Kérem alásan, engedelmet kérek, nekem egy fiam beleesett a Tiszába, ott volt egy hétig, hát a kis szemérem teste olyan lett neki, mint a két öklöm és b. ... je is megnyúlt neki és háj nem volt rajta. Eötvös : Egy hét múlva? Tanu : Igen. Eötvös : Hát arról gondolja, hogy annak a szeméremteste is ki volt dagadva? Hát széjjel állt ? Tanu : Igenis, én megfogtam és kétfelé húztam és a Horváth úrral néztük ketten. Itt van mondja szemembe Friedman : Hát mikor maga ugy széjjelhuzta és Horváth ur nézte, az ujjával is belement-e? Tanu : Bizony kérem alásan; de csúnya volt sáros volt. Friedman: Szeretném tudni, belement-e az ujjával vagy nem! Tanu: Igen. Kitörültük a sárt a ruhájával. Friedman : Hát mikor a körmöt a kezén vagy lábán megtapogatta, kemény volt-e vagy puha ? Tanu: Kemény. Friedmann : Hát a köröm mellett a lábán nem talált-e valami