Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

31-dik szám. III. Melléklet. ,TISZA-ESZLAR« Eötvös ; Hogy van az zsidóul ? Tanu : (Megmondja). (Nagy derültség a közönség körében). Eötvös: Mikor éjjel a zsidók ott jártak keltek, maga megismert közülök valakit? Tanu: Csak Szüszmant. Eötvös: De egy zsidóról látta, hogy borzas feje van ? Tanu : Az külön volt az utczán. Borzas sapka volt a fején. Az tünt fel és térdig érő strimfli. Eötvös: Hát az ablaktól mennyire lehetett a zsidó ? Tanu : Nem messze, nem tovább, mint az ablak hozzám. Eötvös: Hogy lehet az, hogy a zsidók ugy biztak magában ? Tanu: Bennem miért biztak volna. Nem lehetett bizalmuk. Eötvös: Vau-e még más keresztény asszony a faluban, ki igy tud zsidóul? Tanu: Azt nem tudom, több létezik-e Eszláron. Eötvös: Kinek házánál tanult meg zsidóul? Metszőnek hittak, a nevét nem mondom, meghalt. Eötvös: Másfél év alatt tanulta? Tanu: Másfél év alatt. Eötvös: Másnap nem beszélte valakinek, hogy éjjel a zsidók ott sereglettek ? Tanu: Nem beszéltem senkinek. Eötvös: Több volt tizenháromnál ? Tanu : Több volt huszonháromnál is. Eötvös: Hol vehette magát ez a sok zsidó ? Tanu: Most is láttam ott a stáczióuál, nagy tömegben voltak és azt mondták : csak azt a magyar zsidót foghatnánk meg, mindjárt szétvennénk. Eötvös: Nem azért mondták, hogy vérét venuék? Tanu; Nem, csak azt, hogy szétvenuék. Eötvös: Mikor veszett el a két keudője? Tanu: Szerdán. Eötvös: Melyik szerdán? Tanu: Szerdán lesz egy hete, hogy bejöttem. Eötvös: Mit gondol, ki vehette el ? Tanu: Azt nem tudhatom. Eötvös: Zsidókra gyanakszik ? Tanu: Nem gyanakszom. Eötvös: De igen, mert azt mondja, hogy mióta ezt a vallomást tette, mekkora kára van ! Két keudője is elveszett. Tanu: Igenis, meg is köpdösnek a zsidók, ha előttük elmegyek. Eötvös: Ez sértés, de nem kár. Hány napja, hogy a dolgot feljelentette? Tanu: Szerdán lesz két hete, de a biró nem volt odahaza, csak a kisbirónak adtam át. Eötvös: Hogy hívják, Vajda Antal ? Tanu: Igen. Eötvös : Délután, vagy délelőtt ? Tauu: Délelőtt. Eötvös: S a bíróval mikor szólt? Tauu: Szombaton reggel. Eötvös; Mikor nem volt itt törvényszéki ülés három napig? Tanu: Volt itt akkor már törvényszéki ülés, mert ugy jött a hir, hogy a keresztény vészit, a zsidó nyer. Eötvös: Ez tegnapelőtt mult egy hete? Tauu: Két hete. Eötvös: Jól emlékszik-e? Tauu: Kettő vagy egy, nem tudom, mert nem jegyeztem fel. Eötvös: Hát a biró oda ment magához a házba? Tanu: En nem mentem a törvényházba, hogy jött volna hozzám a biró. Eötvös: Vett-e fel irást a biró ? Tanu: Igen, ,vett. Eötvös: Ki irta azt az irást? Tanu: Jegyző ur. Eötvös: És ki volt még más a szobában? Tauu: Más nem volt. (Gondolkozik). Ugyan istenem, ki volt? A jó isten tudja, hogy még azt is meg kell számlálni, már nem tudom, a kurátor volt-e, csak emlékszem, hogy volt még egy ember. Eötvös: És naikor kapta maga az idézést ide a tanukhoz ? Tanu: Más héten szerdára kellett bejönnöm, kedden este kaptam meg. Eötvös : Egy más uri ember innen Nyíregyházáról nem ment oda, ki magát kihallgatá? Tanu: Szombaton délután a vizsgálóbiró ur. Eötvös: Kitől hallotta maga azt, hogy a keresztény vészit, a zsidó meg nyer ? Tanu: Az egész falutól kérem, az igaz, miud azt mondta. Eötvös: Zúgtak ott a faluban? Tanu.' Borzasztóan. Eötvös: Csődülés volt ? Tanu: Oh de nagyon. Eötvös: Kinek a házánál ? Tanu: Nem jöttünk kérem a házhoz, mert a kapálásból jöttem haza, mikor hallottam. Eötvös: Ki mondta? Tanu: A jó isten tudja. Eötvös: Mit értett az alatt, hogy a keresztény veszt, a zsidó nyer? Tanu: Hogy a keresztény veszi tette el Esztert, ők veszítették el és a keresztényre nyomják. Eötvös: A zsidók? Tanu; Igen. Eötvös: Hát a zsidók veszítették el Esztert ? Tanu: Hát nekik kellett, nem a kereszténynek. Eötvös: Hát arról mit tud, hogy a zsidók veszitették el ? Tauu: Csak ennyit tudok, hogy ezt hallottam, ennyit mondok. Eötvös: De maga arról semmit sem tud, hogy elveszítették volna. Tanu: Azt én nem tudom. Eötvös: Mikor a ruhával elküldte Groszberg a feleségét, mikor tájban esett az? Tanu: Délelőtt. Eötvös: Hány óra tájban? Tanu: Tudja a jó isten. Eötvös : Reggel. Tanu: Reggeliben. Eötvös : És egészen majdnem sabeszig oda volt az asszony ? Tanu: Igen. Eötvös: Mert a Nagyfalu T.-Lökhöz messze van ugy-e ? Tanu: Messze, de nem olyan messze, csaknem közel. Eötvös: De körül kellett menni az egész falun ? Tanu: Körül kellett, de nem tudom, merre ment, ahol neki tetszett. Eötvös: Mondta-e Groszbergné, hogy ott adta át a ruhát a tisza-löki füzesnél ? Tanu : Mondta. Eötvös: De hisz nem vitte magával a ruhát? Tanu: Éu nem tudom, hisz épen előbfc mondta, hogy nem vitte, csak azt mondta (zsidó kiejtéssel 7 7 mondta): geh hin zum Jakob, nim hiu die Wasch! Eötvös : Es aztán mondta az urának, hogy átadta a ruhát ? Tanu: Igen. hallottam. Eötvös: Azt hallotta e, hogy mit mondott, hogy kinek adta ? Tanu: Azt nem mondta, hogy kinek adta, hanem csak hogy odaadta. Eötvös: Mikor Groszberg és a felesége erről beszélgettek, hol állt maga? Tanu; A házban. Eötvös: A házban van a bolt? Tanu: A házban. (Felindulással Klein Ignácz vádlotthoz). Ott van, ne rázza . . . itt a fejét, hiába rázza, mert ott vau. Klein Ignácz vádlott: Alássan instálom nagyságos elnök ur, külön boltja van most már épitve. Tanu: (felindulással). Hallgasson maga ne beszéljen. Elnök (tanúhoz): Csendesen viselje magát. Tanu: (folyton felindulással szól Klein Ignácz vádlotthoz.) Eötvös: Hallja a nagyságos ur szavát, csendesen kell viselkednie. Tanu : Hát mit rázza a fejét. Eötvös: Nem szabad a fejét rázni ? Tanu: Mit hazudtol meg, hogy a házban nincs bolt. Eötvös : Hol álltak maguk, a szobában, a holtban ? Tanu: A házban, nem a boltban, hisz a bolt a másik végén van, csak a házban voltam szappanért. Eötvös : Groszberg és felesége hol beszélgettek egymással ? Tanu : A házban, az ura hevert az ágyon? Eötvös És magától milyen távolságra voltak? Tanu: Ott álltam mellette egész közel. Eötvös : Annyira mint a Klein ? (A vádlottak padján mellette ülő Klein Iguáczra mutat.) Tauu ; Igen, olyan közel. Eötvös : És maga előtt mégis beszélgettek : Tanu: Igen. Eötvös: Hisz uagyon biztak akkor magában ? Tanu : Én bennem nem biztak volna. Eötvös : Nem biztatta magát valaki, hogy tegye ezt a vallomást, hogy mentse fel a keresztyéneket? Tanu : Engem nem, csak egyedül az Istenem. Eötvös: Bizonyos maga a felől az éjszakai dolog felől, hogy azt látta, hogy nem álmodta ? Tanu : Feltérdeltem, félóra hoszszáuál tovább térdeltem ott és néztem. Eötvös : Áz ágyról se szállt le? Elnök: Azt mondja, hogy feltérdelt az ablaknál. Tanu: Hogyne szálltain volna, hisz térdeltem a ládán. Eötvös: És nem tudja, éjfél előtt, vagy után völt-e? Tanu: Azt nem tudom, nem tűztem fel magamnak. Székely; Ismeri Matej Ignáczot ? Tanu: Hogy ne ismerném. Székely: A tanuk szobájában szombaton nem beszélt-e vele ? Tanu : Hát beszéltem. Székely : Mit beszélt ? Tanu : Nem beszéltem egyebet, csak az újságot olvastam. Székely: Amit ő mondott ugy-e, az volt az újságban, azt olvasta ? Tanu :• Igen. Székely: Maga jól tud olvasni, ugy-e? Tanu: Igen. Székely: Nem kérdezett valamit tőle erre az újságra vonatkozólag ? Tanu: Mit kérdeztem volna ? Székely: De kérdezett, még pedig azt, hogy milyen időt mondott ő a ruhára vonatkozólag? Tanu: Nem kérdeztem. Székely: De azt beismeri, hogy beszélt vele? Tauu : Igen. Friedman: Tudja-e azt maga, ha olyan jól tud zsidóul, hogy mondják a ruhát és a fehérneműt ? Tanu: Az nem volt kiadva, csak azt mondta, hogy Wäsche. Friedman: No lássa, pedig az fehérnemű. Hát azt nem beszélték-e Eszláron a mult hetekben, mikor oly nagy izgatottság volt, hogy nagy szégyen lesz a kereszténységre, ha felmentik ezeket a zsidókat? Tanu-. Nem hallottam, kérem. Friedman: Semmit? Tanu: Semmit Friedman: Hát mit hallott, mit beszéltek? Tanu: Nem hallottam semmit, ue tessék azt kérdezni. Friedman: Miért vannak mégis nagy izgatottságban az eszláriak ? Tanu: Azt már én nern tudom. Friedman: Akkor hát mi inditotta arra, hogy másfél évi hallgatás után előlépjen ? Tanu: A lelkem ismerete, amint kimondtam azt már egyszer. Friedman: Csak most ébredt fel a lelkiismerete ? Tanu : Igen most, erre a nagy zajra. Friedman: Azelőtt senkivel sem beszélt erről? Tanu: Senkivel. Friedman: Még barátnőjével sem? Tanu: Mi közöm volna nekem ezt kimondani, Friedman: No ha egy asszony ilyen fontos dolgot tud, elmondja a jó ismerőseinek. Tanu: Hiába mondanám kereszténynek, ha nem ért a • zsidó beszédhez. Friedman: Nem lett volna muszáj zsidóul elmondani, elmondhatta volna magyarul. Tanu : Nem mondtam, i mert nekem jó asszonyom volt Groszbergné, minek tettem volna i neki. De ha már egyszer igy kerül, muszáj megmondanom, i mert akkor a lelkemen vesz. Friedman: A lelkén vesz? Tanu: i Igen. Friedman: Hát minő időtájban indult el a ruhával? i Tanu: Délelőtt. Friedman: És mennyi idő lehetett, midőn viszszatért ? Tanu: Estefelé. Friedman; Sötét volt már ? Tanu: - Nem volt nagyon sötét. i Friedmann : Tehát gyertyagyújtás előtt ? Tanu: Igen. ) Friedmann: Férjének micsoda, a foglalkozása ? Tanu: Kapás, a 1 tokaji hegyről jött haza. Friedmann: Akkor nap, mikor az éj-