Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

jeli jelenet volt fáklya és lámpafény mellett a zsidóknál, hol volt munkában férje? Tanu: A tokaji hegyről érkezett haza. Friedmann: És mikor érkezett haza? Tanu: Este későn. Friedmann: Azután történt az a jelenet? Tanu: Igen, azután. Friedmann: Addig csend volt? Tanu: Csend. Azután jöttek egy-kettő, de nem közelünkbe. Friedmann : Nézte-e körülbelül, hogy nem lát azok közül valakit ? Tanu : A jó isten vizsgálta őket. Friedmann : Hát mikor éjszaka világítás mellet kapáltak, ástak, nem sejtett-e valamit, hogy mi történhetett. Tanu: Nem volt nekem semmi sejtelmem. Friedmann: Hát arról hallott-e, hogy Solymosi Eszter elveszett? Tanu: Hallottam, hogy Eszter elveszett a virágvasárnap előtti szombaton, másnap hallottam, hogy Huriné tegnap délelőtt elküldte és most is oda van. Akkor gondoltam vissza azzal, hogy jaj istenem, a zsidók talán azt vesztették el az éjszaka. Friedman: Miért nem jelentette be azt mindjárt? Szeretném tudni, mi okozta ezt? Tanu: A jó istenem tudja, hát ha nekem olyan türelmem van. Székely: Milyen nyelven beszélt maga Matej tutajossal? Tanu: Magyarul. Székely: Magyarul? Hát tud magyarul az a tutajos? Tanu: Nem tudni magyarul, ezt mondta, egyebet nem mondott nekem. Friedman; Hát az újságból hogyan magyarázott neki? Tanu: Nem magyaráztam én neki, nem tudtam vele beszélni, mindig azt mondta, hogy hej! hej! Friedman: Groszberg IIlésué hallotta a beszédet, mely Matej és maga közt folyt ? Weiszstein Salamon: Engedelmet kérek, hogy mondhassak én is valamit: Mikor történt az? Azon szombaton éjszaka? Tanu : Hisz elmondtam magának, nem mondom újra. Weiszstein Salamon: De mégis mondja el, szeretném tudni, mert majd megbizonyítom, hogy nem igaz az egész dolog, hogy maga hazudott. Elnök: Ha uj kérdést akar tenni, azt tegye meg, de ne pereljen. Weiszstein: Engedelmet kérek, uj kérdést akarok tenni. (Cseres Andrásáéhoz): Tévedésbea van maga, nem zsidókat hallott maga akkor ottan, hanem Cseres Mihály volt kocsisával, az volt éjszaka. Tauu: Éu tudom, hogy nem kocsi volt, az egészen más zörgést csinál. Meghallom én ezt mindig. Elnök: Nincs több kérdés. Védők: Nincs. Elnök; Cseres András tanu vallomást fog tenni a kir. törvényszék előtt; figyelmeztetem, hogy meg fog eskettetni, lelkét tehát ne veszitse el, egy csel utáni hamis eskü által. Tanu: szül. Tisza Eszláron, 40 éves, vagyona nincs, feleséges és gyermekes. Napszámos. Elnök: Tud-e maga arról valamit, hogy felesége néhány nappal ezelőtt a község elöljáróságánál megjelent és ottan bizonyos felfedezést tett, abban az eszlári dologban ? Tanu: Nem tudok semmit felőle. Elnök: Nem beszélte el a felesége? Tanu: Nem. Elnök: Most tudja-e, hogy miért van behiva; Tanu: Nem tudom. Elnök: A mult esztendőben tett-e felesége emlitést arról, hogy a zsidóság Eszláron éjszaka tömegesüit és hogy lármázták volna ? Tanu: Azt tudom, éppen akkor jöttem a munkából haza a tokaji hegyről és fáradtan lefeküdtem. Tiz óra tájban ő felkeltett engem, de én nagyon el voltam fáradva és azt mondtam neki: eredj, hagyj békében; én nem tudom mit beszélnek és mit mondanak. Nekem pihenésre van szükségem. Elnök: Hol volt az a csoportosulás, a zsidóknál ? Tanu : Igen a szomszédban, átellenben. Elnök: Milyen széles az utcza? Tanu: Öt ölnyi széles. Elnök: Hát a maguk ablaka oda néz a házra? Tanu: Igen, szemközt van. Eluök: Tudja-e maga, hogy a felesége mit csinált, s mikor mondta, hogy hagyjon békét, mert el vagyok fáradva? Tanu: Nem tudom, mert én elaludtam és ő azután békét hagyott nekem. Elnök: Kiment a felesége a házból ? Tanu: Nem tudom. Elnök : Elbeszélte magának, hogy mit látott? Tanu: Nekem nem beszélte el. Én mindig azt mondtam, hogy mi szegény emberek vagyunk, hogy nekünk ilyet kerülni kell, mert éppen olyankor találnak bekísérni ós kérdeni, mikor egy kevés kenyérkeresetünk volna. Elnök: Maga tehát félt a tanúskodástól; félt, hogy idézni fogják és munkát mulaszt. Tanu: Igen. Elnök: Egyebet soha sem beszélt a felesége ? Tanu: Nekem semmit, Elnök: Most mégis, hogy jött az világosságra, hogy a felesége mit tud ? Tanu: Azt nem tudom, hogy miért jött ki. Elnök: Mondta-e felesége, hogy elmondja az elüljáróságnak ? Tanu: Egy szóval sem. Elnök: Hát mikor elmondta, megmondta-e ezt? A tanu: Nem. Elnök: Honnan tudta meg, hogy felesége elbeszélte: A tanu: (Hallgat). Elnök: Nem kérdezte tőle, hogy miért hivják be magát? A tanu: Nem. Cseres Andrásné: Kérem, kissé nehéz természetű. Elnök : Nem hallotta a községben ? A tanu: Nem. 0 sem tudta, éu sem tudtam, hogy Solymosi Eszter elveszett. Eluök: Jól vau, nem ezt kérdem, hogy mikor megkapta az idézést, aztán sem hallotta Eszláron, hogy micsoda okból kívánják magát? Tanu; Nem, mert az egyik nap megjöttem a munkából későn este és másnap rögtön jönni kellett. Éu vasárnap munkába mentem, szombatig haza uem kerültem, nem szólhattam tehát senkivel. Elnök: Milyen viszonyban volt a felesége Groszbergnével? Tanu: Néha jó viszonyban voltak, néha perlekedtek össze. Elnök: Honnan tudja, hogy néha jól voltak néha nem ? Tanü: Kérem az asszonyok olyanok, hogy néha összekoczódnak egy tyúkon vagy libán. Elnök: Tehát koczódások voltak ? Tanu: Néha igen. Elnök : Valami harag támadt-e ebből ? Tanu: Semmit sem tudok. Szeyffert: Maga mondta, hogy a felesége magának kezdett valamit beszélni, de mindjárt közbevágott, hogy nem akar ilyesmiről tudni, mert kellemetlenségek lehetnek belőle, felesége tehát kezdett beszélni és mégis mit mondott ? Tanu: Nem tudom. Szeyffert; Hát hogy lehet előre figyelmeztetni valakit, hogy ne beszéljen, mert kellemetlenségek származhatnak, ha nem tudja miről vau szó ? Tanu: Nem avatkoztam soha ilyesmibe. Szeyffert: Honnan tudja tehát, hogy ilyesmit beszél, a miből kellemetlenség származhatik ? Tanu: Nem tudom. Szeyffert : Nem értem gondolkodásmódját, hátha a felesége azt mondta, hogy vegyen szoknyáravalót, akkor is csak azt mondta volna, ne beszéljen. Tanu: Csak azt mondta volna neki. Szeyffert: Felesége mégis csak kezdett valamit beszélni, a mitől ön félt? Tanu: Éu nem féltem semmitől, hisz a farkas sohasem eszi meg saját fiát. Szeyfert: Mondja meg, a maga felesége nagyon titoktartó szokott lenni ? Tanu: Előttem igen. Szeyffert: Hát mások előtt? Tanu: Azt uem tudom. Friedman : Hallja Cseres, maga keményen szokott bánni a feleségével? Tanu: Mikorhogy, kérem alásan. Friedman: Mikor összekoczódása volt, megverte-e néha a feleségét? Tanu: Nem, még csak meg sem szidtam. Fridmann: Nem hallott olyasmit az utóbbi időben, hogy Grószbergnének veszekedése lett volna feleségével? Tanu: Nem hallottam. Fridman : Reggel mikor felébredt, uem kérdezte-e feleségét, bogy mi volt az éjszaka ? Tanu: Nem. Friedman : A felesége sem beszélte el ? Tanu : 0 sem. Eluök: Groszberg Leóné (Bejön). Tanu: A szokásos figyelmeztetés után eluök kérdéseire előadja, hogy született Tolcsván, 43 éves, gyermekei vannak és férje, aki földet és egy kis boltot bir. Elnök: Ismeri maga Cseres Andrásáét? Tanu: Hogy ne ismerném, ott lakik mellettem. Elnök: Azt állitja Cseresné, hogy azon éjszaka, a midőn Solymosi Eszter elveszett, maguknál igeu sok zsidó lett voba. Tanu: Egy sem volt. Elnök; És hogy ő még más idegeneket is látott volna köztük. Tanu; Nem, nem láttam egyet se; még a férjemet se láttam otthon. Az elnök: Hát, hogy nem látta? Tanu: Mert nem volt otthon, templomba ment este. Eluök: De hogy éjszaka voltak sokan ? Tanu: Nem volt éjszaka sem egy se. Elnök: Azután állitja ő, hogy nem sokára ezután a férje küldte magát bizonyos ruha végett Jakabhoz. Tanu: Engem soha sem küldött. Elnök: Hogy ugyanakkor még tisztátalan levén a papucsa, ő azt meg is kefélte. Tanu: Nekem? Sohasem, Elnök: És hogy maga elment délelőtt és estefelé érkezet haza. Tanu: Én sohasem, mert én nem is jártam sehova. Elnök: És férje azért küldte Jakabhoz, hogy valami ruhát vigyen a uagyfalusi füzeshöz ? Tanu: Engem uem küldött és nem is voltam. Elnök: És maga nem akart menni és a férje unszolta? A tanu: Engem sehova sem küldött, mert én mindig otthon vagyok.: Elnök : Mikor pedig estefelé hazajött a férje, azzal fogadta: hol jártál olyan sokáig, már azt hittem a Tiszába fúltál ? A tanu: Engem se nem kérdezett, se nem küldött. Elnök : Ez a maga felelete erre, hogy a fekete fene egye meg, nagy utat kellett tennem, mert a nagyfalusi füzesben nem tudtam átadni, le kellett menni Lök felél A tanu: Én nem voltam, nem tudom. Elnök: Hat ez mind nem igaz? A tauu: Nem igaz! Még említeni sem hallottam sohasem. Elnök: De más oldalról is állíttatott, hogy maga azon alkalommal csakugyan átment a Tiszán, és át is adta a ruhát valakinek. A tanu: Mire mentem át ? Ki vitt engem át ? Elnök: Én kérdem magát, átment-e a Tiszán ? A tanu: Én nem voltam, tekintetes törvényszék, soha a Tiszán át; mindig otthon ülök, sohasem megyek tapodtat sem hazulról. Mindenfelé férjem megy; beteg cseléd vagyok, ki birom bizonyítani az egész szomszédsággal. Elnök: Midőn Herskó elé álli-