Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu; Nem sokáig. Székely: Tartott két perczig. Tanu: Annál tovább tartott, mert elbeszélte ott a tanuk előtt . . . Székely: Hát tartott-e öt perczig? Tanu: Ott jött-ment az egész családom és hallgatták. Székely; Hol volt ez az elbeszélés, melyik szobában? Tanu: Két szoba egymásba nyilik: az Írószoba és az ebedlő; ott volt. Székely: Hát Péczely hol volt akkor? Tanu : Ottan volt. Székely: Melyik szobában volt ? Tanu: Mit tudom én azt? Funták ügy: De legyen türelemmel kérem. Székely: Péczely benn volt- e akkor, hol volt ő akkor: az ebédlőben, vagy a másik szobában ? Tanui Benn volt akkor, de egyik szobában-e vagy másikban azt én nem tudom; mig a felvételt irta, addig mindig az iró asztal mellett ült. Székely: Hanem mig Móricz az előadását tartotta, ott, volt- e Péczely ? Tanu: Ott kellett neki lenni. Székely: Hát az ebédlőben volt-e kalamáris ? Tanu: Péczely nem az ebédlőben irt, hanem az irodában. Székely: Akkor oda át kellett menni és a vallomás után kellett irni a jegyzéket. Tanu: Miért? Székely: Azért, mert az ebédlőben nem volt kalamáris ? Tanu: Arra már nem emlékszem. Kalamáris van 5 —6 is a házban. Funták: Kérem Recsky ur megmondani, miután a gyermek eleinte nem vallót semmit, és később azt nyilvánította, hogy azért nem vall, mert fél: ebből a félelemből mit gondol, vájjon mi szabadította őt ki. Yajjon biztatással vagy megfélemlítő szavakkal, hogy a börtönben marad, vagy kérleléssel hatottak-e rá ? Tanu; Azt mondtuk neki: miért nem mondod a valót u gy amint van? mi holnap bekísérünk és rab leszesz. Erre azt felelte, hogy nem mondhatja meg mert fél. Hát mitől félsz ? Erre azt mondta, »félek a zsidóktól, és féltem atyust vagy apámat, nem emlékezem minden egyes szóra. Funták : Nem is lehet, de a tanúnak egy kis türelmének kell lenni. Tessék megmondani, hogy midőn látta, hogy a gyermek nem vall, azután pedig kevés biztató 9zóra, ilyen irtóztató történetet beszélt el, vajjou nagyon, nem döbbentek-e meg annyira legalább, hogy azt kérdezték, igaz-e, nem hazudsz-e? És figyelmeztették-e a gyermeket, hogy szülői ellen nem kell vallania ? Tanu : Nem mondtuk, hogy szülői ellen nem kell vallania ; mert maga azt mondta, hogy azért nem beszél, mert félti atyust és először azért nem beszélt, mert félt a zsidóktól és féltette, vagy sajnálta atyust, — ha jól emlékszem e szavakkal mondta. Funták : Ne vegye rosz néven, hogy kérdem, de mégis mivel hatottak e gyermekre ? Mert holmi mézeskalácscsal való biztatás nem alkalmas arra, hogy egy makacs és vallani nem akaró gyermeket a legvalószinütlenebb és a szülékét annyira terhelő vallomásra birja bárki is. Milyen eljárást követett tehát ? Tanu : Tisztán azt, hogy az volt elmondva, bekisérodöl Nyíregyházára ; de ha megmondod a valót, akkor szabad lábon leszesz. Funták : A gyermek apja előtt azt vallotta, hogy örökös fogsággal fenyegették ? Tanu: Örökös fogsággal nem, csak azt mondtuk, hogy fogságba kerül. Friedmanu: Midőn Eszlárról elindultak, tudta-e a gyermek, hova viszik ? Tanu: Ugy tudom, meg volt mondva, hogy Nyíregyházára. | Friedmann: Akkor tehát nem lehetett reá nézve nagy meglepetés, midőn azt mondták Nagyfaluban, hogy börtönbe kisérik. Tanu: Pedig ugy volt. Friedman: Szeretném továbbá tudni, hogy miután Péczelynek oly nagyon fájt a feje, hogy hideg borongatást ie raktak reá, sőt a megelőző napon is gyötörte a migraine, mely mindenki előtt, aki egyszer szenvedett benne, felfoghatóvá teszi, hogy minden szellemi munka nagyon nehezére esik; és azt is fogja kegyed tudni, hogy Péczely ur ép oly kevéssé viszgálóbiró, és nincs jogosítva hiteles jegyzőkönyvet felvenni, mint a csendbiz"Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. tos; sőt formailag még jogosultabb kegyed jegyzőkönyve, mint rendőri hatóságé: tehát miért nem kímélte meg kegyed Péczelyt attól, hogy ő vegye fel a jegyzőkönyvet, miért nem irta azt meg kegyed ? Tanu ; Azért mert még csendbiztos voltam, soha sem sem vettem fel jkvet anélkül, hogy valami tanu ott ne legyen. Friedman: Kegyed olyanra felelt, amit nem kérdeztem, és arra mint kérdeztem, nem felelt. Elmondom még egyszer a kérdést (ismétli a fenti kérdést). Tanu: Azért mert Péczely és én előttem tette a vallomást és hogy ketten legyünk, kértem Péczelyt, hogy ő vezesse a jkvet vagyis jegyzéket, mert máskor is rendesen ugy szoktam, hogy fel szoktam kérni valakit, a község elöljáróját, jegyzőt és az irja helyettem. Friedman: Nem kérte Péczely ur, hogy ugyan biztos ur vegye ön fel, a fejem rettenetesen fáj ? Tanu: Arra nem emlékezem én. Friedman: Hát higyje aki hiszi. Elnök: Tessék védő ur a véleményét magának tartani. Péczely: Azt mondta az ügyvéd ur, hogy a ki ilyen betegségben szenved, az szellemi munkával nem foglalkozhatik. Erre ép az ellenkezőt vagyok bátor mondani. Ebben a betegségben én igen gyakran szenvedek, még is itt kell nekem az irodában dolgozni szellemi munkával, ezt beigazolom az iroda igazgatóval, az egész törvényszékkel. Friedmann: Hát kegyed szellemi munkának tekinti a lerást is, vagy csak a fogalmazást ? Tanu: Dolgozom én egyebet is, fogalmazok is. Heuman: (Recsky tanúhoz^ az a levél, a melyet Péczeli irt a vizsgáló bíróhoz, az önnek átadatott. Vájjon azt a pár sort, melyet hozzá irt Péczely jelenlétében irta vagy nem ? Tanu: Ugy hiszem ott volt ő is. Heuman: Elolvasta vagy pedig, máskép tudja ezeu levél tartalmát? tudta e akkor, hogy mit irt Péczely a vizsgáló j birónak ? Tanu: Tudtam, azt hogy jöjjön át a vizsgálóbiró azonnal. Heuman: Hát miért tartotta ön szükségesnek, hogy a vizsgálóbírót ez irányban szintén megsürgesse? Azt hitte, hogy a vizsgálóbiró ur az ön sürgetésére, hamarább fog kijönni ? Nem tartotta elégségesuek Péczely ur meghívását? Tanu: Azt akartam ezzel mondani, hogy az ügy foutos, és óhajtottam, hogy mentül előbb ott legyenek a kir. ügyész és vizsgálóbiró urak. Heuman: Azt tetszett az imént mondani, hogy különben is szokása volt, ebben az esetben pedig indokolt eljárás is volt, hogy tanukat is behivjon, hogy hallják. Tessék nekem meg mondani, hogy miért nem iratta alá ezen tanukkal is a jegyzőkönyvet. Tanu; Csak azért hivatom be őket, hogy hallják, mit beszél a tanu; mert cselédeimmel a jegyzőkönyvet nem iratom alá. Friedman: Hát a jegyzéket, amelyet Péczely ur felvett, miért tartották vissza? Hiszen ezt a vizsgálóbiró urnák el kellett volna küldeni, hogy győződjék meg a vallomás fontosságáról. Tanu: Nem tartottam szükségesnek oda küldeni; mert tudtam, hogy a vizsgálóbiró oda fog jönni. Azért voltak kiküldve a vizsgálóbiró és kir. ügyész urak. Heuman: Ez nem felelet. Eötvös: Mondja meg nekem tanu, hogy lehet az, hogy annak daczára, hogy Bary vizsgáló biró ur óra számra beszélt Scharf Móriczczal Eszláron, és őt figyelmeztette, amiként kétségtelenül ő is mondta neki, hogy bekisérteti — hiszen mégis tette — mikor Bary vizsgálóbiró ur oly nagy ügyességet fejtett ki az egész dologban, neki mégsem sikerült a fiút vallomásra birni, hogy ki vette volna tőle az igazat. Péczely urnák, aki pedig alig szólott egy pár szót hozzá, mindjárt vallott ? Hogy van ez ? Tanu ; Azt már nem tudom, hogy miért vallott oly hamar. Azt sem tudom, mit akarnak e kérdéssel. Talán kínzást akarnak kisütni. Eötvös: Éu előttem ez csudálatos rejtély. Látom, tudom, hogy a vizsgálóbiró ur óraszámra hallgatta ki a fiút és akkor Scharf Móricz olyat mondott, amit 40 tauu igazol, Péczely ur egyszerre pár perez alatt, alig beszélt a fiúval, mindjárt kitudta venni a másik vallomást. Ezt magyarázza meg, ez rejtély előttem, nem tudom megfejteni. Tanu: Annak okát én sem tudom ; csak azt tudom, hogy a fiu beszélt. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.