Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)
13-dik sz ám . Eötvös: Még egyet. Péczely ur kérdéseket intézett Scharf Móriczhoz ? Tanu: Nein kérdéseket intézett, hauem amit már elmondtam, azt mondta neki: hogy mond meg . . . Miuek ismételjem másodszor, amit már egyszer elmondtam. Eötvös: Tehát a jkönyv ugy készült, hogy közben-közben egy egy kérdést intézett Péczely ur a fiúhoz? Mert nem lehet pusztán fejből akkora jegyzőkönyvet csiuálni. Tanu: Kérdést intézett hozzá mindenesetre, mikor beszélt vele, többet is, hogy: hogyau ? Láttad ? Valósággal láttad ? Melyik kulcslyukon? Hol Péczely, hol én ilyeneket kérdezhettünk tőle. Eötvös: És a kérdésekre a fiu felelt ? Tanu: Peleit. Mi mondtuk neki : Lehetetlen, láttad, hogyau láttad? Eötvös; És amint a fiu felelt, Péczely ur nyomban irta azt ? Tanu: Péczely ur irta. (Szünet után.) Elnök: Folytatjuk a tárgyalást. Recsky: Mielőtt méltóztatnék a kihallgatást megkezdeni, egy kérésem volna Nagyságodhoz. Itt a teremben azt hallóttam, hogy Friedmann ur előadásomra ezt mondta: »higyje el, aki akarja.« Ez körülbelül annyit tesz, mint valakit hamis tanúskodással vádolni. Kérem az elnök urat, méltóztassék védő urat eunek visszavonására felhivni. Eluök: Igaz, hogy a védő ur ezt mondta, mire azt feleltem, hogy a véleményét tartsa meg magának. Megelégszik ezzel ? Recsky: Megelégszem. Friedmann : Én nem vettem ezt másként, minthogy magam részéről azt nem tartom valószínűnek. Ez oly nézet, melyet mindenkinek van joga nyilvánítani. Következik Árvái Julcsa kihallgatása. Árvái Julcsa, született Veszprém megyében, Veszprém városában. Elnök : Atyja az adóhivatalnál iruok. Recsky urnái lakott-e és mikor ? Tanu: Most egy éve, aratáskor. Eluök: Mikor kezdette meg a szolgálatot, melyik hónapban ? Tanu: Biztosan nem tudom. Könyvem otthon van, abba be vau jegyezve. Elnök : Szent-György napján vagy később állott be ? Tanu: Nem, hanem ilyen idő tájban, még egészen le nem arattak, s ott maradtam negyedfél hónapig. Elnök: Milyeu minőségben? Tanu: Mint szobaleány. Heumann: A vizsgálatnál ugy hallottam emliteui a nevét, mint Árvái Julia, de nem Julia a maga neve. Tanu: Pepi a nevem, de tévedtek az Írásban. Elnök: Emlékezik a mult esztendő azon napjára, mikor Recsky András ur Nagyfaluba áthozott egy zsidófiut? Tanu : Nem emlékszem, akkor még nem voltam ott. Elnök: Tehát arról sincs tudomása, hogy ezen fiu kikérdeztetett és mit vallott? Tanu: Nincs. Eluök: Tehát mit tud általában arra a fiúra vonatkozólag. Tauu: A fiúra vonatkozólag semmit sem tudok. Eluök: Hát Leskó Máriától? Tanu: Leskó Máriától tudom, hogy midőn azon zsidóasszonyt behozták, panaszolta neki, hogy a zsidógyermeket kínozták, s hogy akkor Recsky ur bezárta és verte. Elnök: Hangosabban beszéljen. Tauu: Mikor Recsky urnái laktam, és azon Szigeti zsidó asszonyt oda hozták — nem tudom hova való — dél-este, Leskó Mária, ki miut szolgáló volt ott velem, elpanaszolta neki, hogy kiuozták a gyermeket, és azért Recsky megverte, mert mi köze hozzá elmondani, hogy kínozták a gyermeket. Elnök: Tehát ezen Leskó Mária beszélte azt a zsidóasszonynak, hogy kínozták a zsidófiut? Tanu: Igeu, Recsky ur behivatta Leskó Máriát s összeverte, Mikor visszajött, mindjárt megmutatta nekem, hogy őt hat helyen véres helyek voltak testén. Én azt a tanácsot adtam neki, hogy meujen Rakamazra az orvos úrhoz, de nem ment, csak néhány nap múlva. Elnök: Mi okból hagyta el a szolgálatot Recskynál. Tanu: Azért, mert nem állhattam ki, lehúzta béremet, sokat vert, a rabokkal és mindenkivel illetlenül elbánt. „TISZA-ESZLÁR." Elnök: Tehát azért, hogy magával nem jól bánt? Tanu: Igen, engem is megvert a nsgos asszony kétszer. Elnök: Kétszer megverte a felesége, hát ő nem ? Tanu: Nem, ő engem nem bántott. Elnök: Szóval elégedetlen volt a helyével és abba hagyta a szolgálatot. Tanu: Igen és haza meutern Tokajba. Eötvös: Mikor származtak el Veszprémből? Tauu: Már régen, még kis koromban, meg se tudom mondani. Színész volt az én atyám, hát már régen eljöttünk onnan és Tokajban már 9 éve lakunk. Elnök: Mi ő ott az adóhivatalnál? Tanu: írnok. Ezutáu bevezettetik Zdanek Gergely tanu, ki az általános kérdésekre előadja, hogy született Lengyelországban, Grigodb&n, 32 éves, nőtlen. Eluök: Mi a foglalkozása? Tauu: A lófarkakórt, kérem alásau. (Derültség a közönség közt). Elnök: Azt kérdem, hogy mit dolgozik? Tanu: Kocsis, kérem alásau. Elnök: Most miért van elzárva? TanuLófarkakéit kérem nagyságos ur. Elnök: Lófarkakat vagdalt le. Tanu: Igen. Elnök : Melyik községben ? Tauu: Tokajbau. Elnök: Mennyire van elitélve ? Tanu: Négy hónapra. Elnök: Most tölti a büntetését, Tanu: Igenis. Elnök: A rault esztendőt mivel töltötte ? Tanu: Nagyfaluban a csendbiztosnál. Elnök: Mi volt ott? Tauu: Kocsis. Elnök: Az egész esztendőben ott lakott. Tanu: Igen. Elnök: Kitöltötte esztendőjét. Tanu: Ki. Elnök: Tud-e arról valamit, hogy a csendbiztos ur TiszaEszlárról egy zsidófiut áthozatott Nagyfaluba? Tanu: Igen kérem alásan, láttam, tudom. Elnök: Hát honnau tudja? Tanu: Hát kérem alásan, mikor haza hozták bevitték a szobába; hát kérték szépen: »mond meg hová tették a leányt? Azt mondta: én nem tudom hová tették. Azután a csendbiztos szólt: üsd pofon. Elnök : Kinek mondta ? Tanu: A pandúrnak. Elnök: Melyiknek ? Tanu: A Náczinak. Azután nem ütötte, azutáu megijedt és megmondta, hogy bevitték a templomba, ott megölték a leányt. Élnök : Hát honnau hallgatta ezt maga ? Tanu: A kertben az ablakon. Elnök: Látta vagy csak hallotta? Tauu: Hallottam igenis. Elnök: Látta a személyeket is, hogy kik voltak a szobában? Tanu: A fiu, a pandúr, a csendbiztos és egy ur irt az asztal mellett és a csendbiztos mondta a pandúrnak, hogy »üsd pofon« ? Tanu: Igen, de nem ütötte pofon. Elnök: Hát mit csinált? Tanu: Semmit nagyságos ur, csak kérdezte tőle, hogy volt, mint volt. Elnök: És a fiu? Tanu: Akkor mondta, és a csendbiztos kiszaladt a szobából, hallotta, hogy lármát csináltunk és mi elszaladtunk. Elnök: Ki csinálta a lármát ? Tauu: Mi csináltuk. Elnök : Kik ? Tanu: Szolgáló, kocsis, kertész, mi nevettünk az ablaknál. Elnök : Hát min nevettek? Tanu: A zsidófiun, hogy nem akarta kimondani. Elnök: Hát aztán beszélt a fiu? Tauu: Igen, hogy elvitték a templomba és megölték. Elnök : Hallgatta ezt maga ?
