Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

19 — amit ép ezzel mintegy takarni iparkodtanak! »Ugyanerre mutat, hogy Péczely daczára iszonyú fejfájdalmának, mely minden szellemi munkára még fokozódni szokott, maga irta a meglehetős hosszú nyilatkozatot, az pedig, kinek a feje nem fájt s aki ép ugy írhatta volna azt, nehogy gyanút keltsen maga ellen, a tollhoz nyúlni nem merészkedett. A csendbiztos előtt kivett nyilatkozat alakja is mutatja, hogy mennyire szükségét érezték a jogosan felléphető kinzási vádak ellen előre is védekezni. Az önkéntes nyilatkozatra a 13 éves gyerekkel sajátkezüleg ezekett Íratták reá: »Vallottam ezeket minden kényszer nélkül. Scharf Móricz.« Nézzék meg bármely törvényszék levéltárát, fognak-e találni egyetlen egy nyilatkozatot vagy jegyzőkönyvet is, hol akár vádlottal, akár tanúval valaha is ilyet Írattak volna a vallomására. Bizonyára nem, egyet sem ! De azt hiszem, nem fognak találni saját levéltárukban sem. Tovább megyek, ez ügyben is csak azon tanuk vallomásánál található elvétve ezen megjegyzés, kik vallomástétel előtt Dadán vagy Nagyfalun háltak meg, vagyis akiknél a kinoztatás gyanúja nagyon közel vala. S hogy mennyire szabadnak és önkéntesnek, igaznak és a tényeknek megfelelőnek tudták azok az urak ezt a vallomást, kitűnik még Péczelynek s még inkább maga Recsky Andrásnak azn leveléből is, melylyel a vizsgálóbírót a vallomásnak még azon éjszaka való kivételére sürgették, »hogy az ügy pár óra alatt más fordulatot ne vehessen.« Persze akkor még nem tudták, hogy a gyermek akarata és önállósága mennyire megtörött, féltek tehát, hogy ha birói kihallgatása nem a csendbiztos és Péczely korbácsai közelében, nem a kiszenvedett ijedelmek élénk benyomása alatt, nem még azon rettenetes éjszaka folyamán fog kivétetni, hanem nappal a j községházánál, a hol a fenyegető veszély nem oly közel van, a hol a gyötrelmek ismétlése iránt a gyermekben tán kétely keletkezhetik, vissza fogja vonni a reá erőszakolt koholmányokat. De még az éjjeli birói kihallgatások után sem érezhették magokat egész biztosaD, mert különben azonnal kivitték volDa őt is Eszlárra, a hol akkor folyamatban volt utóbbi bűnrészesek ellen a vizsgálat, hogy egyik-másikkal, ha tagad, a beismerő fiut nyomban szembesíteni lehessen. És ha nem tudják és érzik valamennyi közreműködők a tanúvallomás kierőszakolt voltát, ha nem félnek vala, hogy a fiu magához jöhet és visszavonhatja vallomásait e szembesítés benyomása alatt, mig mondókája jobban beléverve nincs, legalább is oly szükséges és czélszerü ténye lett volna a vizsgálatnak, mint a tagadó orosz tanuknak oknélküli Dadára és Lökre való vitele. De nem történt meg, mert jól tudták, hogy ez veszélyeztette volna a terhelés elért sikerét. Nem kell nagy éles látás hozzá, hogy mindezt a jegyzőkönyvekből kiolvasni lehessen. Szól e mellett még azon psychologiai körülmény is, hogy tényleg egyetlen egy tanu, egyetlen egy vádlott sem állitja, hogy itt Nyíregyházán is kínoztatott volna, itt is az erőszak követtetett volna el ellene. A vádlottak és tanuk részéről nem lehet tehát koholmány sem, mert akkor koholnák azt ittenre is. Hogy pedig csak Móriczczal szemben jártak volna el ott oly barátságosan és nyájasan, miként Péczely azt elhitetni szándékozik, nem fogja elhinni senki sem. Maga azon ténye a bíróságnak, hogy nem is merte arra a Recsky Andrásra bizai a gyermeket, ki ellen oly gyakoriak voltak már, ez irányban a panaszok, élő bizonyítéka annak, hogy e feltevésünk nem lehet egészen alaptalan. Sajnos, hogy a biróság bizalmi emberében oly nagyon csalatkozott. Da e két körülmény legalább is valószínűtlenné teszi azt, hogy az a fiu, kit előzőleg, Bary József vizsgálóbiró órákon át hiába faggatott, Recsky Andrásnak vagy Péczely Kálmánnak egy-két szép szavára oly iszonyúan átváltozott volna néhány perez alatt. Bizonyítja maga Recsky András is, hogy a tettlegességeket tanúsító tanuk nem épen igaztalant mondhatnak, mert maga bevallja, hogy az egyik cselédet ily beszéde miatt megfenyítette; pedig más okot, mint beszédét a cselédnek fel sem hoz s hogy már akkor a zsidók tanították volna ki a cselédet a beszédre, föltenni nem is lehet, miután akkoriban Recskynél volt és R-'csky András házához zsidó az időben még közel menni sem merészkedett. A későbbi tények is megerősítik ezt. Egy időig még a törvényszéki börtönben tartották fogva s midőn tiltakozott ezen hallatlan és törvénytelen eljárás ell9n a főügyészség, kibocsátot ták ugyan színleg az egyik kapun, hogy nyomban rátegye a a vármegye kezét s a másik kapun ismét bekísérjék őt. S aki erre azt meri mondani, hogy Scharf Móricz nem áll még mindig presszió alatt, aki azt meri állítani, hogy Móricz szabad, annak nem kívánok egyebet, mint hogy ő is ily szabadságban töltse el hátralévő napjait. En legalább a között, vájjon a törvényszék porkolábja vagy a vármegye hajdúja kisér-e valakit lépten-nyomon, kinek sem odamenni, sem azzal beszélni, a hova s a kivel ő akar, nem szabad, különbséget tenni nem tudok. De ugy látszik, hogy még ezt sem tartották elégnek; féltek hogy a gyermek lelkiismerete mégis felébredhet, hisz most már ok nélkül kínozni nem lehet, a félelem hatása tehát gyengülhet, s tán elárulhatja egy gyenge pillanatban az igazat. Ezen eshetőség ellen bizonyításul kiirtották tehát belőle systematice, ami ezt sugallhatná, a lelkiismeretet; kiirtották belőle különösen a hitéhez való vonzódást, ki a szülői szeretetet, j szóval mindent, ami szent az emberben s emberi, s oltottak helyébe gyűlölséget és önzést, elhitetvén vele, hogy most már mindegy, a már egyszer megtett vallomása miatt szülőihez ugy sem térhet többé vissza s a zsidóság gyűlölete örökös lesz ellene, ellenben, hogy ha szépen ugy vall, amint vallott Recskynél, akkor nem fog nyomorogni, mint a többi szegény fiu, hanem visz majd a »közigazgatás kegyelméből« ő is uri életet. A gyermek azon korban is volt, a pubertás korában, midőn a legkönnyebben vezethető félre, midőn benne legkönnyebb elölni az erkölcsi érzetet, tán hajlama is meg lehetett! Csak nem sokkal előbb történt, hogy anyjához kést dobott. Ugy mint a látás, szaglás vagy hallás érzékei, vagy az emlékezet, felfogás egyik-másik emberben gyengébb vagy erősebb lehet, ily fogyatkozásként, az erkölcsi érzés kisebb vagy nagyobb foka is jelentkezhetik. Némelyeknél, különösen vásott fiúgyermekeknél, néha a leggondosabb nevelés mellett is, miként az élet mindennap igazolja, a legtiszteségesebb szülőktől származó gyermekeknél is jelentkezik az erkölcsi érzés ilyen kóros állapota. Nem lehetetlen, hogy a gyermek csodálatos praeparáltatását ily erkölcsi betegség, mit a tudósok erkölcsi tébolynak is neveznek, megkönnyíthető nagyon. S hogy a fajgyűlöletnek beleoltott mérge folytonosan táplálva legyen, megválasztoták jól, miként tőle és Hentertől értesülni méltóztattak, olvasmányait. Adtak neki lapokat, miknek nincs más tendencziájuk, mint hirdetni a zsidóság elleni gyűlöletet. Sok higgadt, meglett emberek kedélyét is megmérgezték már az ilyféle olvasmányok, hogy állhatott volna azoknak ellent a gyermeki kedély. Hogy e gyűlölség, melyet egy év óta szítnak és táplálnak, élesztenek és növelnek a nyilvános tárgyalás lélekrenditő benyomása alatt meg ne tagadhassa a szolgálatot, inszczeuiroztak, mint már előbb is egynehányszor a tárgyalás előestéjén is egy gyermekrablási merényletet, hogy körül lehessen venni a megyeházát csendőrökkel, s lássa a gyerek, hogy közte és hitbeliei között minden kötelék örökre megszakadt, s ha nem akar hóhérjai kezébe kerülni, ugy cselekedjen és valljon, hogy azokhoz visszatérése többé ne legyen. Hogy a merényletek csakugyan koholmányok voltak, kitüntette az utóbbira nézve a főügyész rendeletére megejtett nyomozás, az előbbire nézve pedig, hogy nyomozás és vizsgálat, bár nem kis dologról volt szó, de mert tudták, hogy nem történt semmi, vizsgálat sem tartatott. Hogy faja és hite iránti gyűlölség nem volt még meg, midőn ide került a megyeházához, s hogy első terhelő vallomását nem is gyűlölet, hanem erőszak csikarhatta ki, maga Henter igazolta, midőn mondja, hogy az első hetekben még a beküldött eledeleket sem akarta enni, mert nem bizott benne, hogy kóser-e az. Valóban, akik azt hiszik, hogy ez keresztényies cselekedett volt, Krisztus tanaival ez megegyez, azok saját hitük erkölcsi tanait fertőztetik meg. Ilyet csak a társadalmi feloszlás azon szomorú jelenségei szülhetnek, mint aminőket e tárgyalás folyama alatt itt volt alkalmam tapasztalni. Midőn az eszlári nép egészen feloldozva érzi magát az eskü szentsége alól, mert azt hiszi, hogy hazafias cselekedetet követ el, ha hamis tanúvallomással is segiti a vádat erősíteni, azért nem fogják büntetni őt, mert salvus conductusa van és midőn e jelenetek felett, melyek szinpadon játszva, hol tudja mindenki, hogy nem való, könyekre fakasztották és egész lelkületükben megrendítették volna a közönséget, itt némelyik részéről egészen megfoghatatlan érzelmekkel találkozott s a gyermek midőn a természet legszentebb törvényeit kaczagva tiporja szét, magasztalással; az apa pedig, midőn e miatt jogos és nagy