Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

14 leányt körülállta, s mintegy gyönyörködve nézte. Azonban mi a valódi tényállás? Az isteni tisztelet után épen a sakterek széledtek el legelőbb, és különösen Schwarcz Salamon Rozenberghez menvén, ott mint szokás a sabbat napján, előbb megreggelizett, azután ebédeltek korábban is, mint máskor. Ez 11 óra után történt, és miután a sakterek közül különösen Schwarcz Salamon Taubhoz volt ebédre hivatalos, odament és Rozenberg, aki őt reggelivel kínálta meg, utána ment, magával vivén Zsófit, a szerencsétlen Eszter testvérét, hogy a bort vigye utána. És itt emlékeztetem t. kartársamat a magánvádló urat, hogy ez azon arany fonal, melyen az angyal mint ő mondja, leszált a földre. — Zsófi Rozenberggel menve, találkozik Eszterrel és beszél vele néhány szót. Eszter tovább megy, Zsófi pedig viszi a bort gazdája után Taubhoz, és midőn visszajött, ismét találkozik Esztivel, és Esztivel beszélgetve meglátja őt egyszersmind Rozenberg Rózi ifjú leány, csaknem pajtásnői korban velük. Beszélgetnek ott, és azután elmegy Eszti; egészen a malomig kiséri tekintetével Zsófi, a mint ő maga mondja. Méltóztassék már most higgadt, nyugodt lélekkel a tények szálait Összefoglalni. A zsinagógából elmegy Schwarcz Salamon, elmegy Rozenberg és a többiek is elszélednek. És hogy valóban elszéledtek ós másutt voltak, mint a zsinagógában, azon időben, melyről Seharf Móricz beszél, az kétségtelen, mert oly elfogulatlan tanu igazolja, kinek tanúsága elegendő isten és ember előtt. E tanúság Solymosi Zsófi. E tanúnál kétségtelenebbet, jobbat a tek. törvényszék figyelmébe nem is ajánlok. íme tehát, tek. törvényszék, Seharf Móricz azon állítása, hogy sakterek visszamaradva, megölték a gyermeket, ismét tökéletesen valótlan, ismét oly hazugság, mely hogy mikép plántalódott a gyermek kebelében, az megfoghatatlan volna mai napig is, ha nem keresnők a fonala:, a mely fonal utján ezen küzdelem keletkezett. És itt vissza kell térnem tek. törvényszék, előadásom elejére, midőn Solymosiné Seharf Józseffel találkozik. Seharf József kiejtvén azt a szerencsétlen szót, mintegy elvetette a hirkövet, mely az egész községben azonnal elgurult, s csakhamar keletkezett azon hir, bizonyosan Solymosiné jajgató panasza folytán, hogy az ő leánya a zsinagóga mellett tévedt el, mert Seharf József is mondja, hogy Nánáson zsidókra fogtak egy ilyen esetet. Amint uraim a népdal keletkezik egy és más helyen, ugy keletkezett e mese is, és e mese a hir szárnyain ellebegett egészen a liba-mezőre a zsinagóga mellett, hol a gyermekek beszélik már és a gyermekek tovább adván, az öt éves Seharf Samu is meghallotta, az is kezdett gagyogni róla, és midőn aztán lányok asszonyok czukorral kínálva biztatták, hogy mondja el amit hallott; gyermeki fantaziával még felékesítve, ugy adta elő, hogy az ő apja ölte meg Esztert s igy nemcsak apját, hanem belekeverte testvérét is a gyilkosság gyanújába, azt mondván, hogy Móricz pedig tartotta mikor Eszternek elvágták a nyakát. Tehát apját, testvérét is gyilkosnak mondja, csakhogy a ezukorért szép mesét mondjon az illetőknek, akik zaklatták érte. íme tekintetes törvényszék, igy keletkezett ez a mese, és hogy valóban is igy keletkezett, annak egy szomorú bizouyitéka vau és ez az, hogy midőn a vizsgálat megindulván, Seharf Móriczot kérdőre vonták, Seharf Móricz semmit sem tudott az egész meséről. Tényleg azonban az ügynek, vagy a viszonyoknak szerencsétlensége hozta magával, vagy az örök igazság akarta-e ugy — nem kutatom — itt a vizsgálóbiró kiereszti kezéből Móriczot, átadja a csendbiztosnak s Péczelynek és amint ezen kezekbe jut a fiu, azonnal elkezd máskép beszélni. Én nem kutatom tek. törvényszék minő befolyások, minő eszközök idézték elő a fiúnak azon előadását, melyről soha tudni nem akart, nem kutatom, de tény, hogy törvényes eszközök utján jutottunk e vallomáshoz, és ha nem törvényesek az eszközök, ám Ítélje meg a törvényszék, vájjon az emberi cselekvények természetes folyama szerint megállhat-e Seharf Móricz vallomása, melyet apja és az egész zsidó népcsalád ellen emel! Foglalkoznom kellene még tek. törvényszék a magánvádló némely észrevételével, mielőtt védbeszédemet bezárnám azon állítására, hogy a zsidóvallás, még most is fentartja itt-ott a véráldozat kultusát, erre én nem válaszolok, mert ha oly vallási könyvekre hivatkozik, melyek századok előtt keletkeztek és ezekből vonja ezen állítását, ezzel komoly vitába nem bocsájtkozom. Méltóztassék megnézni bár a katholikus vagy bármely vallásnak századok előtt készült vallási könyveit; oly dolgokat fog azokban találni, melyeket talán az akkor élő emberek tiszta szívvel, jó lélekkel egészen máskép magyaráztak, mint mi felvilágosodott eszünkkel most magyarázni képesek vagyunk. (Szalay ügyvédhez): Ne rázza a fejét uram, »lutherani comburantur« van például könyveinkben és nézzen meg akár hány könyvet, meg fogja találni az oktalanságnak a régi idők sötétségéből származó ilynemű bűnét. Legalább jelenleg ne kövessük el azt, mikép a tisztelt magánvádló ur e szerencsétlen vádlottakkal szemben mégis elkövetni nem habozott. Azt mondja például: az ily emberek, mint Buxbaum, aki Jézust nem tudom mihez hasonlítja és ugyanazon pillanatban azt mondja, hogy Izrael istene azért kergetett el egy királyt, mert nem eléggé vérengző volt, hisz akkor ugyanabban a pillanatban kezet fog Buxbaummal, mikor igy beszél és ugyanazon bünt követi el, melyet ő és mégis ugyanazon bünt neki szemrehányáskép emliti föl a tek. törvényszék előtt. Azt mondja továbbá, hogy csak meg kell nézni egyenkint ezeket a vádlottakat, mily előítéletesek és hogy nézzük, hogy itt hetek óta nevetgélnek. Nem kívánom tisztelt uram, hogy a vádlottak padján heteken át, családjától, mindenétől elszakítva büntelenül fogságot szenvedjen és hogy találkozzék még egy ember, aki szemére veti, mikor egyszer-másszor ártatlansága és igazsága érzetében mosoly vouul el ajkain. Azt mondja a tisztelt magánvádló ur, hogy nem is volt TiszaEszláron sakterválasztás ápril 1-én, az csak ürügy volt, hogy ezt a bünt elkövethessék. Ugyan kérem, hogy csakugyan sakterválasztás volt, hisz az hatóságilag van bebizonyítva, de ha már nem akarja azt elhinni, hogy csakugyan sakterválasztás lett volna, miért nem mélyed be erős logikájának fonalán az ügy taglalásába annyira, hogy legalább megkérdezte volna, hogy vájjon ily individualitások közt, ez összesereglett s ugy szólván egy falat kenyérért versenyző sakterek voltak, lehetséges-e feltenni, hogy ezen emberek, kik egymást soha sem látták és összejönnek a végett, hogy egymás elől a pályázásra kitűzött gyér jövedelmű állomást elnyerhessék, feltehető-e, hogy az egymás előtt ismeretlen, tehát megbizhatlan emberek a mint összejönnek, ugyanazon pillanatban már meg is egyeznek, közakarattal el is határozzák a gyilkosság azonnali végrehajtását. Lehetséges-e ez az emberi tények természetes folyama szerint? Hol van a kapcsolat azon emberek és a szerencsétlen áldozat közt ? Honnan tudta, hogy Huriné elküldte fél 11 kor? Hisz ezt csak Hurinénak előleges közléséből lehetett volna tudniok. Először tehát meg kellett beszélni, hogy majd jön az a lány, a kiről nem is tudták, hogy jön-e ? Hol itt az összefüggés a szándék és tény közt? Hiszen az ember agyának el kell homályosodnia, midőn emberről ilyen ocsmány bün, ily vak oktalanság feltétetett és ha a magánvádló ur belebocsátkozik az ügy mélyébe, bonczolgatásába és követte volna a nyugodt józan logika fonalát, mely azt hiszem enyhitőbb balzsamot csepegtethetett volna szegény Solymosiné égő anyai szivébe is, mint azon kíméletlen expectoracziókkal, melyekkel az emberben az emberi szivet és a felekezeti egyénben a felekezeti érzelmet is megsérti. Tek, törvényszék! A felmerült bizonyítékok során még tovább haladhatnék, de megelégedve az ellenbizonyitéknak azon tüzetes felsorolásával, amelyet ma bála istennek ez ügyben a vádhatóság, a kir. ügyészség részéről hallottunk és egyszerűen megemlítvén azt, miszerint ily nagy ügyben, daczára az ellenkező áramlatnak, bocsássanak meg uraim, ha erre hivatkozom, daczára annyi ellenkező nézetnek, a vádhatóság férfiasan, nyugodtan elmondta azon ellenindokokat, melyek a vád megállapítására összegyűjtött gyanuokok halmazát szétszórják, jelentékenynek tekinti ezt, mely az ország törvénykezési reputácziójának bizonynyal kárára nem lehet és midőn még arra kérném a tek. törvényszéket, hogy védőtársaimnak a beszédeiből Schwarcz Salamonra is netán kiható indokokat kegyes figyelmére méltassák, őt a terhére rótt gyilkosság vádja és annak következményei alól felmenteni méltóztassék. Elnök: A mai tárgyalást ezennel berekesztem, és folytatását holnap fél 9 órára teszem át. Ezzel a tárgyalás 3/

4 1 óra után véget ért. IY. Friedmann Bernát védő beszéde. Nagyságos elnök ur! Tekintetes kir. törvényszék! Azok után, amiket a mélyen tisztelt közvádló ur s védőtársam elmondottak, nem forog ugyan fenn perrendszerü szük-