Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Junius 22. Elnök: Scharf Sámuel öb társai büntető ügyének megszakított tárgyalása folytattatik. Tanuképen behivatik özv. Lengyel Istvánné. Friedman védő: Mielőtt a tárgyalásba bemennénk, egy körülményt bátorkodom nagyságod figyelmébe ajánlani. A lapok tudósításai szerént, és épen ezt óhajtom tisztázni, hogy való-e a tegnapi napon nem tudom melyik, de egy vádlott azon alkalommal, midőn felakart állni, hogy felszólaljon ügyében; mely őt bizonyára közelebbről érdekli, mint bárkit a közönség köréből, mely csak látványosságnak használja, valaki őt leülésre kényszeritette volna. Ez oly belenyúlás % tárgyalás menetébe, melyett ha akárki, nem kétlem nagyságod is, észre vett volna, igen szigorúan megrótta volna. Esedezem ennélfogva, méltóztassék a vádlottakat megkérdezni, megtörtént-e ez, ki által, és ha igen: újra és komolyan figyelmeztetni a közönséget, hogy ez nem látványosság, mely felett szórakozni lehet, hanem igen komoly törvényszéki tárgyalás, melybe senki másnak, mint aki a korláton belül van, beavatkozni nem szabad, és hogy kénytelenek lessztink nagyságod kegyességét igénybe venni, vagy ismétlődés esetében egyszerűen kijelenteni, hogy vagy eltávolittatik a közönség, vagy nem tárgyalhatunk. Elnök: Azt gondolom a közönség további figyelmeztetése annyiban fölösleges, amennyiben többször kijelentettem, — igaz, hogy nem azt, hogy a vádlottak közül egyik vagy másik a közönség közül senki részéről ne insultáltassék, vagy kézrátétellel bántalmaztassák, hanem az, hogy még tetszés, vagy nem tetszés nyilatkozatoknak sem szabad megtörténni. Ezen felszólalás után tehát csak annyit kívántam a közönségnek ismétlen figyelmébe ajánlani. Következik Lengyel Istvánné kihallgatása. Elnök figyelmezteti őt, hogy a vizsgálat alkalmával való vallomására már megesküdött, és különösen lelkére köti, hogy hamis tanúskodásba essék. Azután azt kérdi emlékszik-e a virág-vasárnap előtti szombatra ? Tanú: Igen. Elnök: Mi történt akkor magával olyan különös, ami megemlítésre méltó. Tanú: Többet kérem nem tudok, mint azt, hogy kiáltást hallottam. Erre az egy szóra most is emlékszem. Házam pitvarát tapasztottam, és akkor kiáltást hallottam. Egyebet nem tudok. Elnök: Tehát mult esztendő virág vasárnap előtti szombaton mikor a pitvarát tapasztotta ? Tanú : Igen. Elnök: Es ezen foglalkozásában egy kiáltást hallott. Tanú: Igen. Elnök: Egyet vagy többet. Tanú; Kettőt. Elnök: És hogyan hangzott a kiáltás ? Tanú: Lengyel Istvánné jöjjön ki. De én nem mentem ki, mert térdepeltem, hát nem áltam fel. Elnök: Hangos volt az a kiáltás, vagy pedig elnyomott? Tanú: Nem az, mert jól hangzott. Elnök: Jól? Tanú: Igen. Elnök: É3 hogyan tünt fel magának az a hang ? Tanú: Csak ugy, mintha a kaputól kiáltott volna. Elnök : Tehát ki sem ment a házból ? Tanú; Nem mentem ki a kapuba nézni, mert el voltam foglalva. Elnök: És milyen kiáltás, felnőtt embernek vagy gyermeknek a kiáltása ? Tauu : Gyermekhang. Elnök: Hogyan mondta? Tanú: Lengyelné jöjjön ki. Elnök: Nem ugy, hogy Kovácsnő jöjjön ki ? Tanú: Hiszen az mindegy. Elnök: Azt kérdeztem hogyan hallotta a kiáltást ugy volt-e, hogy Kovácsné vagy Lengyelné jöjjön ki? Tanú : Csak ugy volt, jöjjön ki Lengyelné. Elnök: Mert kihallgatáskor azt mondta, hogy Kovácsné jöjjön ki. Tanú: Én akkor nagjon beteg voltam, az régen volt és épen akkurátosan meg nem tudom mondani azt az egy szót. Elnök: Arra már nem emlékszik Lengyelnét vagy Kovácsnét hallott e ? Tanú: Nem, mert régen volt kérem alásan. Elnök; Amint azután a kiáltás elhangzott, nem hallott többet semmit? Tanú: Nem én, ki se mentem. Elnök: Arra nem emlékszik-e, hogy ugyanazon napon az izraelita templomban az isteni tisztelet meddig tartott? Tanú: Kérem én arról nem tudok semmit, mert a hátam mögött van a ház. Elnök: Mert mikor kihallgattatott, azt adta elő, hogy feltűnt magának az, hogy az izraeliták a templomból délben mentek ki, holott máskor tizenegy óránál tovább nem szoktak imádkozni. Tanu. Erre nem tudok semmit sem mondani. Elnök: Erről nem tud semmit ? Tanu: Nem, csak egy kiáltást, ezt tudom. Elnök: Az egészen más kérdés. Hanem az van vallomásában. Tanu: Tudom, hogy 11 órakor szoktak elmenni. Ezt az egy szót én is tudhatom, mindig olyankor mennek oda. Elnök : Tapasztalta-e maga azt, hogy nem 11 órakor, hanem 12 órakor mentek volna!? Tanu: Azt nem tapasztalhattam, mert nagy beteg voltam. Nem tartottam eszemben, legkisebb gondom sem volt arra. Elnök: Scharf József szokott a maga házához járni?; Tanu: Nem igen szokott sokszor; csak ha valamit vett vagy valaminek kérőjére jött. Elnök: Hogyan, kölcsönözni ? Tanu: Igen. A szomszédban volt. Elnök: Hát azon idő óta, hogy Solymosi Eszter eltűnt, gyakrabban járt-e vagy nem? Tanu: Nem jött oda. Elnök: Mégis kihalgatásába, vallomásában az van, hogy Scharf József, mióta Solymosi Eszter eltűnt, daczára annak, hogy házához nem szokott járni, többször felkereste azután és kérdezősködött, vájjon hallatszik-e magához beszéd vagy kiáltás a zsidó templomból. Tanu: Ha imádkoznak, áthallani és ha zaj van. Elnök: Nem az a kérdés, hallatszik-e a zaj, ha imádkoznak, hanem az, hogy Scharf kérdezősködött-e ? Tanu: Nem kérdezősködött. Elnök: Nem kérdezte. De hát vallomásában igy van. Tanu: Hogy lehet az ? Betegségem lehet az oka. Elnök: Feleljen meg arra, hogy milyen kiáltás volt ? Segélyül hivás ? Mely időtájban hallotta ? Délelőtt-e vagy délután ? Tanu: Délután. ElnökMikor ? Kora délután vagy késő délután ? Tanu : Már ugy estefelé. Elnök: Estefelé. Előbbi vallomásában pedig az van, hogy Lengyel Istvánné előadja, miszerint folyó évi május 21-ki vallomásában emiitett kiáltást a zsidótemplom felül kora délután hallotta volna, az óraszámát pontosan meghatározni nem tudja, de minden esetre 12 óra elmúlt már. Most pedig azt mondja hogy estefelé. Tehát melyik a valódi és igaz ? Tanu : Délután, nagyon délután volt a tapasztás. Elnök: Jó tehát estefelé volt már, késő délután? Tanu: Igen, igen. Elnök: De a vizsgálóbiró előtt azt állította, hogy 12 óra felé, vagy azután, tehát 12 órakor volt, vagy délután ? Tanu: Délután volt. Rnssu törvényszéki biró : Nem emlékszik-e arra, hogy beszélt-e erről a kiáltásról valakivel ? Tanu; Nem beszéltem én senkivel. Russu: Hát Bátoriné leányával ? Tanu: Nem beszéltem, Russu: De ő volt magánál ? Tanu: Igen, volt. Russu: Mily idő volt ? Tanu: Délután. Russu: Ö beszélte el ? Tanu: O mondta nekem, Bátoriné. Russu; Mit mondott ? Tanu: Csak annyit mondott, hogy Solymosi Eszter elveszett. Russu: Milyen időben volt ott? Tanu: Délután. Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.