Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

vette magától ? A tanu: Átvette, megerősítette és beküldte a törvényszéknek. Szeyffert: Kérem biró ur, azt mondta, hogy Solymosiné Schartra hivatkozott, mint a kitől hallotta, hogy Nánáson is történt ilyen eset s hogy a gyereket később a réten megtalálták. Milyen okból lehetett e rövidke előadásból a zsidókat gyanúsítani; bővebben nem fejtette ki Solymosiné gyanúját? A tanu. Nem. Én csak annyit tudok, amennyit Solymosinétól hallottam. Szeyffert. Kidobolás utján közzététetett-e a leány eltűnése? A tanu. Nem. Szeyffert, Ki volt akkor a dobos? A tanu. Kaposi Nagy József nevü kisbíró. Szeyffert. Kaposi Nagy József akkor jelentetto-e, hogy ő is látta Esztert? A tanu: Nem jelentette. Hogy van ok, miért nem jelentette, talán meg is fejthetem részben. Kaposi kisbíró kissé rossz természetű volt; többször megdorgáltam és nem fogadta szavamat. Azért én Kaposi kisbirót elcsaptam épen azon vasárnapon, mikor nekem Groszberg az esetet, jelentette, meglehet, hogy erről a vallomásáról, melyet tett azért nem szólt semmit, mert én mint biró eleresztettem ; tehát nekem Kaposi által tudomásomra csak most jutott ez az eset. Szeyffert. Solymosinéval szintén ellenséges viszonyban állott Kaposi? A tanu. Nem, soha. Nem is laktak közel egymáshoz, mert Solymosiné Újfalu végén lakik, Kaposi pedig Ó-falunak a Tisza felé eső végén. Szeyffert. Mikor jelentette Kaposi tudomását az esetről ? A tanu. A napot nem tudom megmondani, talán a tárgyalás második vagy első hetében. Ily dolgokat nem kisérhetek annyira figyelemmel. Eötvös: Miért temették a hullát savanyúvizes ládába? Miért nem koporsóba tették a hullát, miért csak dib-dáb ferslógba ? Tanu: Azzal nem szolgálhatok. Az nem tartozik rám; nem az én hatáskörömbe tartozik. Eötvös: Hát ki tétette a ferslógba ? Tanu: A bíróság. Én a testhez közel sem voltam. Nem láttam, hogy fehér-e vagy fekete. Kicsi-e, vagy nagy. Eötvös : A ferslógot ki szolgáltatta a bíróságnak ? A tanu : Én adtam oda egy embernek, aki kereste. Eötvös: Koporsót nem kerestek? Tanu: Többet nem kértek. Kértek egy edényt, melyben el lehetne temetni. Eötvös: Miért temették a katholikus temetőbe ? A tanu: Azzal nem szolgálhatok. Eötvös: Az előbb azt mondta, hogy magának a bíróság meghagyta, hogy temesse el. Tanu; Igenis, én azt kérdeztem, melyik temetőbe, azt mondták, akármelyikbe. Eötvös: On mint községbiró, ezen vizsgálati ügyben több rendbeli vizsgálati jegyzökönyvet készített? Tanu: Igenis, kettőt vagy hármat. Eötvös: Ha megszámláljuk, lesz több is taláu. A tanu: Nem tudom instálom alásan. Eötvös. Egyre a vizsgálóbiró ur jogosította fel, hát a többire? A tinu. Instálom alásan tekintetes védő ur, birói kötelességemnél fogva, ha valaki jelent valamit hozzám, a fontosahb dolgokat kötelességem feladni a bíróságnak, a többi a bíróság dolga, nem az enyém. Én azt nem nézem, hogy igaz-e, vagy nem; éu csak kihallgatom és beküldőm. Eötvös. A községi bírónak nincs ahoz való tudása, mit kell a jegyzőkönyvbe felvenni, mit nem, mi a fontos, mi nem. A tanu. Én csak azt vettem fel, amit bevallottak. Én vizsgálatot nem tartottam, ha ők azt mondják igy volt, felvettük. Eötvös: A dolog nem egészen igy van. Például jelentést tett — honnan, honnan nem — egy Hegedüsnó asszony, hogy Lichtman Jakab május 29-én titkon beszélt Huri Andrással. O tudta, hogy Huri András Lichtmannak cselédje, azzal tehát beszélhetett titkon is, nyilvánosan is bátrau, és ön mégis mint fontos dolgot feljelentette a vizsgálóbiróságnak. A tanu. Méltóztassék megmagyarázni, ki az Hegedüsnó ? Eszlári lakos. Eötvös. Azt nem tudom, az iratokban az van, hogy Farkas biró állította elő. Tanu. Émlékszem már, van egy Hegedűs Józsefné nevü asszony; az eljött és jelentette, hogy Lichtmann ilyen és ilyen dolgot beszélt. Én ezt a vizsgálóbiró urnák feljelentettem , hogy mit beszélt, azt nem tudom, nem voltam jelen a vizsgálatnál. Eötvös: Az pedig egy falusi babonás asszonypletyka. Tanu. Meglehet, hogy falusi babonás pletyka, de én csak azt mondtam a vizsgálóbírónak, ezt beszélik. A többi a vizsgálóbiró dolga. Eötvös. Ön vizsgálati jegyzőkönyvet vett fel Klein Sámuelné szül. Roth Borbála nevü zsidó asszonynyal? Tanu. Jelentés nyomán. Solymosiné jelentette, hogy egy zsidó asszony, aki magyar asszonynak mondta magát, ott őgyelgett ő nála és kérte a leány ingét, annak következtében behozattam és a szolgabírónak feljelentettem. Éötvös: És elkísértette? A tanu: Pandúr által elkísértettem a szolgabíróhoz. Eötvös: Honnan vette a jogot, egy községi biró, hogy azért, mert zsidónak vagy kereszténynek mondja magat valaki, mindjárt oda czitálja és elkísértesse ? Tanu: Azt' én nem tudom, nem is tudhatom, igaz-e, amit mond, és miféle nyom lesz az, de mivel magát igazolni nem tudta, nekem kötelességem volt őt a szolgabíróhoz küldeni, hogy az hogyan járt el, azt én nem tudom. Eötvös: Nincs olyan törvény Magyarországon, hogy aki semmi rosszat nem tett, azt mindjárt elfogják, azért mert irása nincs. Tanu: Jelentés nyomán történt minden; ha jelentés nem lett volna, nem történt volna. Elnök: Volt-e rendelete a közigazgatási hatóságtól, idegenek kitiltására? A tanu: Igenis van. Eötvös. Sok idegen járt ott a községben, akiket maga szívesen fogadott? A tanu. Ha nem jelentette valaki azt, igen, mert minden embernek szabad a községben megjelenni. Eötvös. Tudja maga, hogy Roth Borbála négy havi fogságot szenvedett? A tanu, Azt nem tudom, bünös-e, vagy sem. Eötvös: És mégis bekisértette? Tanu: Én csak a szolgabíróhoz küldtem, hogy miért kisértette be, azt nem tudom. Eötvös: Van-e tudomása arról, hogy egy napon neki estek a templomnak, azt szétdúlták és a thorát a szent jelvényt szétszórták ? Tanu: Azt nem tudom, cselekedték-e. Eötvös: Pedig a bírónak ilyesmit tudni kellene és a tetteseket kipuhatolni és a biróságnak feljelenteni kellene. Tanu: Engedelmet kérek, a zsidótemplom egészen másfelé, a falun kivül, távol van. Eötvös: Önnek van egy jelentése a vizsgálati iratok közt, mely arról szól, hogy Solymosi Jánosné egy javas asszonyhoz akart menni, de rosz útját végre nem hajthatta. Tanu: Ez a Roth Borbálával történt dolog. Eötvös: Ez más dolog; csak arról van szó, hogy Solymosi Jánosné elindult, de útját nem tehette meg, mert a zsidók útját állták. Ez mit tartozott ezen dologba ? Tanu: Nekem meg volt mondva, hogy minden dolgot jelentsek. Eötvös: Ki mondta azt? Tanu: A vizsgálóbiró ur. Eötvös: Kémszolgálatot tett ott, vagy mit tett abban a dologban ? Tanu (önérzettel): Kémszolgálatot nem tettem, méltóztassék megengedni! Ebök: Nem is kémszolgálat kérem, ha a vizsgálóbirónak engelmeskedett. Eötvös; Az nem; csak megjegyzem azt, hogy ha valaki javasasszonyhoz jár vagy nem jár, a vizsgálati ügyhöz nem tartozik. Itt tanuk azt állították, hogy csendlegényeket, de a többi közt egy vádlottat is — Smilovicsot — levitte Kállayné 5 méltóságának a pinczéjébe s ott szilvóriummal megtraktálta. Tanu: Nem emlékszem rá, magam °em használok sem pálinkát, sem szilvóriumot, hanem Smilovics mikor el volt helyezve a községházán, hát Bary ur, vagy Karancsay mondta, hogy kérem, legyen szives ezeknek eledelt rendelni. Hát mondtam a feleségemnek, hogy küldjön ezeknek tejet, sőt krumplit is, és ezekért egy krajczárt sem fogadtam el. Smilovics azután mondta, hogy köszönöm, ha erre jövök le a Tiszán valamikor, megszolgálom magának; erre azt mondtam, jó ember, ha erre jön, keressen meg, mert úgyis minden évben szoktak fát vásárolni az udvar számára. De pálinkáról nem tudok semmit. Eötvös: Sem arról nem tud, hogy a Kállayné ő mlga pinczéjébe levitte őket? Tanu. A pincze az én kérésemre nyittatott ki, de hogy pálinkát adtam volna nekik, az nem szokásom. Eötvös: A Cseresné vallomására is vett fel ezelőtt pár héttel jegyzőkönyvet? Tanu: IgeD, mert jelentették. Elnök: De ön már akkor jól tudta, hogy ön ezeu ügyben tanu és ha maga a főispán lenne, vagy a miniszterelnök, aki ez ügyben tanu, az ügyben mást vizsgálat alá nem vehet. A tann: Utasitva arra nem voltam, mint biró vettem föl. Eötvös: De mint tanu, rég be volt idézve ? A tanu: Én engedélylyel utaztam, mikor elmentem haza. Eötvös: Most, ha egyik tanu a másikat kihallgatja, akkor rendesen meg is taníthatja a maga tudományára. Tanu: Én nem tanítottam. Eötvös: A törvény ezért szigorúan tiltja és senkinek, miniszterelnöknek, törvényszéki elnöknek, meg nem engedi, hogy aki tanu egy ügyben, biró is legyen, vagy hogy kihallgatási jegyzőkönyvet vegyen fel. Tanu. Méltóztassék megengedni, sokkal óvatosabban jártam el, mintsem hogy egy szót is intéztem volna valakihez. Eötvös: Vámosi Julcsa mást beszél; azt mondja: mikor legközelebb kihallgatta, akkor oktatta őtet, hogy a keresztyénektől el ne pártoljon és a zsidóknak pártját ne fogja. Tanu: Ngs elnök ur, tekintetes tszék ! Én nemcsak Vámosi Julcsához, de senkihez egy szót sem intéztem, ami a törvéuynyel ellenkező volna, vagy utasítottam, óvatosabban jártam el, én nem tanítottam, arra meg merek esküdni! Eötvös: Itt egy csomó tanu azt állítja, hogy T.-Eszlár községben, már mióta ez a tárgyalás ' itt foly, és különösen abban az időben, mikor otthon volt, a