Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

nagyságos elnök ur engedelmével valahányszor egy tanu saját meggyőződése szerint eskü alatt tett vallomást, amit arra lehet magyarázni, hogy a zsidóknak kedvez, a falu mindig fellázadt ellene, agyonveréssel fenyegette, uton-utféleu fenyegették és valóságos lázadás volt ott. Tanu: Kérem, épen tiltakoztam ma is a lázadás ellen, a legnagyobb csendességet akarom fentartani, sőt mindenkit arra birok; ha valaki jelentkezett, azt mondtam mindenkinek, hogy nézze csak galambom vagy lelkem, csak olyan dolgot adjon elő, hogy aztán se maga, se valaki más igaztalan vallomást ne tegyen. Eötvös: Nem vallomástételről van szó, hanem az a zenebona! Tanu: A zenebonát tiltom és annak következtében engedte meg a közigazgatási hatóság és az elnök ő nagysága, hogy mint községbiró folyton itt nem lehetek. Utóvégre is vallomásom nem valami nagy, tehát engedélylyel mentem el és a mikor parancsolt velem a tek. törvényszék, hát itt vagyok most is, már negyednapja, hogy itt vagyok folytonosan. Eötvös: Igen, láttam, de feltűnt, hogy sok rokona van önnek azon tanuk közt, akik Eszternek a zsidók általi meggyilkoltatásáról tudnak szólani. Tanu : Igen, van, de nem sok. Eötvös: Sós András, a kis Sós leány, azután a sógora Lánczi, meg nem tudom én ki. A tanu: Nem sógorom nekem Lánczi, de legyen bárki sógorom, testvérem vagy akárki, én sokkal óvatosabban jártam el, sokkal nagyobb lelkiismerettel, hogy sem én valakit utasítottam volna vallomástételre; nincsen olyan tanu, aki ezt be tudná bizonyítani, akár atyámfia, vagy akárki. Eötvös; Már az atyafiára több befolyása van, mint másra, de másra is. Itt van egy aszszony, az olyan ádáz gyűlöletet tanúsított a zsidóság ellen, hogy ő nagysága figyelmeztette. Tanu: Én nem tehetek róla, én utasitást nem adtam senkinek. Eötvös: Arról van-e tudomása, hogy mikor azt a hullát bevitték Tisza-Eszlárra, egyikmásik tanu arra lett oktatva, hogy az istenért: fel ne ismerjetek, még baj lenne belőle. Tanu: Semmiféle tudomással nem birok. Eötvös: Ön maga tette-e valakihez ezt a figyelmeztetést? Tanu: Senkihez sem. Eötvös: Erre nézve majd hivatkozom tanura, de később, hanem abban a vizsgálati jegyzőkönyvben az van, hogy a hulla felismeréséhez csak azok bocsáttattak, kiket a községi biró, illetőleg az elöljáróság kijelölt. Tanu: Egyet sem jelöltem én ki, hanem mondta a vizsgálóbiró, hogy mindazok, kik Solymosi Eszternek ismerősei jelentkezzenek, de én egyet sem neveztem ki. Eötvös; De a jegyzőkönyvben ez van. Tanu: Méltóztassék megengedni, én egyet sem. Eötvös: írásbeli jelentést nem tett ön eziránt a vizsgálóbíróhoz? Tanu: Nem. Eötvös: Hogy volt hát az, hogy csak azokat akarták odaereszteni, akik Solymosi Esztert ismerték ? Tanu: Nem tudom, magam sem voltam ott, csak távolról néztem. Eötvös: Zsidót miért nem eresztettek oda? Tanu: Azzal nem szolgálhatok. Elnök: Ki intézkedett az odaeresztés iránt? Tanu: A vizsgálóbiróság, én legkevésbbé sem. Eötvös: Nézze csak Farkas Gábor! Akár Solymosi Eszter volt az a holttest, akár nem: ha biztosan tudta volna az ember, hogy Solymosi Eszter, akkor az élő Solymosi Eszternek ismerőseit kellett volna oda bocsátani, de ha gondolták, hogy nem az, akkor mindenkit oda kellett volna ereszteni, hogy mondja meg hát, kicsoda az, ha nem Solymosi Eszter ? Tanu: Méltóztassék megengedni, én nem tehetek mást, mint amit a biróság rendel. Én a biróság felett nem rendelkezem. Eötvös: Az igaz. Nemcsak az ütötte meg a fülemet, hogy abban a jegyzőkönyvben az van, hogy akit a községbiró kijelölt. Tanu: Én nem jelöltem, senkit. Nekem jelentette, hogy ismerem: hát ha ismered, eredj, nézd meg. Eötvös: Nincs több kérdésem, hanem nekem tanu jelentetett be arra nézve, hogy épen Farkas Gábor biró volt egyike azoknak, akik a felismerésre jövő tanukat figyelmeztették, hogy valahogy az istenért fel ne ismerjétek ám Solymosi Esztert, mert abból baj lesz a kereszténységre. Tanu. Azt határozottan tagadom, sokkal több eszem volt nekem. Eötvös: Erre nézve bejelentetett Tanyi Sándor eszlári lakos és Czapáriné löki lakos, akiknek ezt világosan mondta Farkas Gábor. Tanu: Szembe mondom, én Tanyival haragban vagyok, nem beszéltem vele, mióta biró vagyok. Eötvös: De azért hallotta szavát? Tanu: Nem hallottam, nem is beszéltem vele. Eötvös: Ezt a két tanút kérem beidéztetni, ha a t. tvszék szükségesnek látja. Tanu: Tanyival, mondom, abban a dologban, de egyéb tekintetben sem beszéltem. Elnök: Czapárinét nem ismeri? Tanu: Ismerem, T.-Lökön még, de abban a dologban, hogy Czapárinéval értekeztem volna, olyan eset nincs, de mással sem. Friedman: Mint biró, nem hallott-e arról, hogy Groszné lova megdöglött azon idő alatt, mig ő be volt fogva? Tauu : Nem hallottam. Friedman : Nem kötelessége a bírónak, ha egy községben egy állat elhull, megtudni, hogy mi baja volt anuak? A tauu: Csak azon esetben, ha jelentik. Én nem tudom, hogy a faluban valakinek a jószága megdöglött és azt eltemetik, ha fel nem jelentik. Friedman: Hát nem hallott semmit? Tanu: Nem hallottam semmit, nincs tudomásom róla. Friedman: Hát arról van-e tudomása, hogy miután a szemle ott kivül most megtartatott, azon napon, vagy az azt követő éjszakán a zsidó templom ajtajáról letörték a zárt és gödröt ástak ? Tanu : Szerda reggel óta mindig itt vagyok Nyíregyházán, mint tanu, azért én nem tudok arról semmit. Elnök: Kérdést tett tegnap a védő ügyvéd ur az iránt, kogy érkezett-e e tekintetben a törvényszékhez értesítés és feljelentette-e az. Ma, mondhatom, az igtató könyvek átvizsgálása után, hogy nem érkezett semmi. Elnök: Cseres Andrásné! A múltkor elmondta maga, hogy azon szombat éjjel, miitor állíttatik, hogy Eszter elveszett, a szemben levő szomszédjánál Groszbergnél nagy zsidó összejövetel volt. Meg tuduá-e mondani bizonyosan, hogy mikor kezdettek odagyülni a zsidók? Tanu. Éjfél után két óra tájban lehetett.Elnök: És tudja-e, mikor oszlottak el? Hanu: Nem tudom, mert lefeküdtem, kétszer keltem fel a nagy zajban, de nem tudom, mikor mehettek. Elnök : Kihallgattatott ez iránt Sipos Istvánnak felesége is, azonban a szembesítés szüksége nem forog fenn. Heuman. Azt mondja Cseresné, hogy álmában felriadt, akkor tehát nem mondhatja, mikor gyűltek össze. Tanu: Mikor fölébredtem, ott voltak. Heuman: De azt mondta előbb, hogy éjfél után 2 órakor lehetett, hogy összegyűltek, de ha maga akkor aludt, előbb is gyűlhettek össze. Elnök: 0 csak azt látta, hogy hozzá gyűltek éjféltájban. Azt, hogy mikor kezdtek gyülekezni és mikor oszlottak széjjel nem tudja. Székely: Roth Borbálát kérem a vizsgálati eljárás egyes mozzanataira nézve kihallgatni. Elnök: Yan ellenvetés ? Szeyffert: Nincs. Elnök: Róth Borbála! (Bejön). Roth Borbála Klein Sámuelné született Alsó-Vadászon, 42 éves. Elnök: Van férje? A tanu: Nincs, özvegy voltam akkor, de most már van. Élnök: Mikor volt özvegy? Tanu: Most csütörtökön esküdtem meg. Elnök: Hogy hívják mostani férjét? Tanu: Bogdan Izrael. Elnök; Mi a foglalkozása a mostani férjének ? Tanu : Tanitó. Elnök: Hol? A tanu: Még nem kérdeztem meg. (Derültség.) Elnök: A férjével még nem beszélt ? Tanu: Csak csütörtökön esküdtünk meg. Elnök: Miből él ? A tanu: Tanitó, de még nincs biztos helye; Baján lakik. Elnök: Hát hol esküdtek meg? A tanu: Fehértón van egy bátyám, annál. Nálunk egy özvegy ember is, egy özvegy asszony is, uem nagy izé . .. (Derültség a közönség körében.) Elnök; A mult esztendőben járt-e maga Eszláron ? Tanu. Igen, Elnök: Mi dologban? Tanu: Szülésznő vagyok, mentem volna Lökre, azt mondták, hogy ott üresedés van, adnak 80 forintot özvegy voltam, mentem kenyerem után, útközben megszomjúhoztam, ilyenkor az ember azt nézi, melyik ajtó van nyitva és beköszöntem egy házba, de ott mindjárt azzal fogadtak: mit akarsz itt te kutya zsidó. Elnök: Ki volt az? Tauu: Solymosiné. A falu végén lakik, bementem egy kis vizet inni, mert gondoltam, hogy Lökig majd megszomjazom, de mindjárt azt monda: te kutya zsidó, minek jöttél te spion vagy. Akkor azt mondtam, én nem vagyok spion, tiszta reformátusok közt laktam. Elnök: Honnan jött maga akkor Tokajba? Tanu: Szigetről. Eluök: És Tokajból Eszláron keresztül utazott maga Lökre ? Tauu; Csak azért akartam Lökre menni, mert mondták, hogy elment onnan a bába. Elnök: De maga nem lakott Tokajban? A tanu: Én M.Szigeten lakom most is. Elnök: Hogy jött Tokajba? A tanu: Mentem kenyeret keresni, mert Szigeten nem tudtam már megélni, ott 30 bába is van. (Dsrültség a k.zönség körében.) Elnök : Elment a világba kenyeret keresni ? A tanu: Igen, elindultam, télen nem volt miből élni. Elnök: Lökre is oly bizonytalanra ment? A tanu: Csak elmondta egy zsidó asszony, hogy az ottani bába elment Amerikába. Elnök: Előbb azt mondta, Szigetre ment. A tanu: Nem, éu mentem Szigetre, de az Amerikába ment. Elnök; Elment Lökre is ? A tanu: Nem mentem, mert elfogtak. A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.