Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Szeyffert: Hogy jött maga oda, hitták vagy segitségre volt? Tanu: Igenis, a biró ur rendelt oda, hogy ott legyek a bonezolásnál. Szeyffert: Hogy segítsen? Tanu: Csakhogy legyek ott én is, még a ferslógot is én vittem oda. Szeyffert: Avval a ferslóggal nem volt valami baj az uton, mert nagyon rosz állapotban volt, nem esett széjjel ? Tanu : Nem, én vittem le a fejemen a méltóságos grófné udvarából. Szeyffert: De mikor látták deczemberben, egész gyengén volt, nem történt valami haj az uton, nem esett széjjel? Tanu? A temetőben nem voltam kint, mikor felbonczolták, elmentem haza. Szeyffert: A bonczolás után nem jöttek mások, idegenek a hullához? Tanu: Nem tudom, mert elmentem mindjárt haza. Eötvös: Van valami vagyona? Tanu: Igenis van. Eötvös: Micsoda? Tanu: Lovam, szekerem, sertés, miegymás, házam, szőllőm. Eötvös: Büntetve volt-e már valamikor? Tanu: Soha sem voltam ebben az életben. Eötvös: Más holttestet, amit a Tiszából kifogtak, valamikor látott-e már? Tanu: Láttam, hogyne láttam volna, a saját gyermekem is belehalt. Eötvös: Olyan holttestet, mely több hétig, vagy hónapig lett volna a Tiszában, látott-e ? Tanu: Olyat még nem tapasztaltam. Elnök: Maga már volt kihallgatva a kir. törvényszék előtt is, meg is lett esketve vallomására. Figyelmeztetem, hogy ezen eskü szentsége alatt tartozik a további kérdésekre is igazságosan felelni, nevezetesen ki lett kérdezve arra nézve, vájjon a Dada melletti Tiszából kifogott hullában felismerte-e Solymosi Esztert vagy sem; de van egy további kihallgatása is azon tapasztalatairól, melyet Eszláron a bonczolás alatt szerzett, Jelen volt tehát a bonezolásnál jun. 20-án Eszláron ? Tanu: Jelen voltam. Elnök :És segédkezett ott valamiben? Tanu: Amennyiben, hogy mi vettük le ott hárman vagy négyen a szekérről ós mikor megnézték a szemlénél, megint befedtük és elvittük a füzesbe. Ott újra levettük, széjjelbontottuk róla a ruhát és az orvosok kezdték bonczolni. Elnök; Megtapintotta-e többször a ruhát? Tanu: Tapintottam, mert muszáj volt, hogy bontottuk a ruhát. Elnök; A fel- és letevésnél segített, és bontogatásnál? Tanu: Igen, a ponyvát róla letakartuk. Elnök: Milyennek találta a hullát, rothadt volt-e vagy nem ? Tanu: Egészséges volt. Elnök: A rothadásnak legkisebb nyomát sem látta? Tanu: Semmi rothadást nem láttam. Elnök: Hát a jobb karját nézte? Tanu: Épen a jobb karja volt elroncsolva láttam. Elnök : Hát a kezét látta-e, nézte-e ? Tanu: A kezét néztem, mert épen azon az oldalán állottam jobb karja volt, azt megfogtam és megnéztem a kezét, láttam, volt köröm rajta. Elnök: Tapogatta-e körmét? Tanu: Egészséges kemény köröm volt, tapogattam. Elnök: És milyen kinézésű volt, hosszúkásak voltak? Tanu: Igen, hoszszukásak voltak körmei. Elnök: És hogy voltak vágva, látszottak rajta, hogy körül voltak vágva, vagy sem? Tanu: Nagyobb volt, egy kicsint, mint az ujj husa. Elnök: Hát a lába körmeit, vizsgálta-e ? A tanu; Azt nem vizsgáltam, hanem a kezét igen. Elnök: Mind a két kezét? Tanu: Igen. Elnök: Hát a kéz valamelyikéről hiányzott-e köröm vagy sem ? Tanu: Nem hiányzott. Az elnök: De mindkét kezén nézte-e, hogy nem hiányzik ? A tanu: Igen. Szeyffert: Meddig volt maga ott ? az eltemetésig ? Tanu : Egészen addig, mig széjjel nem bonczolták, mikor ez megtörtént, elmentem, a temetésnél nem voltam. Elnök Solymosiék mikor látták a hullát? Tanu: Akkor látták, mikor Bátoriékhoz hozták Tisza-Lökről; akkor kezdték nézni, hogy Eszter-e vagy nem. Szeyffert: Akkor még nem kezdődött a bonczolás ? Tanu: Nem, még nem kezdték meg. Elnök: Pap József állitja azt, hogy a Solymosi gyerekek még későbben jöttek oda a bonczoláshoz, és már akkor a homlokát megfürészelték, mikor odamentek. Tanu: Arra nem emlékszem. Solymosiné: Instálom alásan, már akkor másodszor voltak ott Papp József: Előbb is voltak már egyszer és másodszor, azután a gyermekek kimentek a tarlóra, ugy küldtek utánok, hogy jöjjenek be. Elnök: Hát akkor már másodszor jöttek oda? Pap: Igen, másodszor. Eötvös: Hát miért nézte meg maga éppen a körmét annak a holttestnek ? Tanu: Én nem néztem semmit, csak annyit, hogy széjjelbontottuk a ponyvát, abból kivettük a holttestet, igy láttam, hogy egészségesek voltak a körmei. Eötvös: Mert az furcsa ám, hogy mikor az ember holttestet lát és mindjárt éppen a körmeit nézi, hiszen nem a körmeit szokta az ember nézni a holttestnek. Tanu: Nekem semmi gondolatom nem volt, hogy erre az esetre gondoljak. Eötvös: Hát épen azért, mi lehetet annak az oka? Tanu: Nem néztem egyebet, le volt esve a keze, én feltettem és akkor láttam a körmeit. Eötvös: Azt mondta az imént, hogy a másik kezén is megnézte a körmeit? Tanu: Megnéztem, igenis. Eötvös: Nem értem, hogy miért nézte meg a másik kezét is, és hogy állithatja azt egy év múlva, hogy milyen hoszszuak voltak a körmei ? Tanu: Láttam, hát azért tudom állítani. Eötvös: Hát mindenik körmét megnézte és jól megnézte? Tanu: A lábán, azt nem néztem. Eötvös: Meg is tapogatta? Tanu: Meg is fogtam, mert én húztam ki a ponyvából harmadnapon, mikor bonczolták. Eötvös: Ugy tapintotta? Tanu: Azt nem, hanem megfogtam, néztem, láttam. Eötvös: Lássa maga, a szemére is azt mondta, hogy kék, abban is csalódott, hát ha csalódott most a körömnél is? Tanu: Én kérem azt állítom most is, hogy kék szeme volt, mert jól láttam, nem volt az bezárva. Eötvös: Hᣠlátott-e már máskor is olyan holttestet, melyet a Tiszából kifogtak? Tanu: Igenis láttam. Ónodi nagyságának egy kis lovásza volt és az egészen másképen nézett ki. Eötvös: Mennyi idő múlva fogták ki azt? Tanu: Harmadnap, egészen másképen nézett ki az a holltest; itt Dadánál ez eleven volt, friss, és annak a fiúnak a holtteste fel volt puffadva. Eötvös: Nem értem egészen; friss volt ? Tanu: Igen. Éötvös: Az a dadai holttest tehát kevesebb ideig volt a vizben, mint a másik fiúé ? Tanu: Nem tudom. Eötvös: Azt mondja, hogy az a dadai elevennek látszott, mi okozta ezt? Tanu: Hát ha tovább lett volna a vizben, az is felpuffadt volna, mint a fiúé. Eötvös: Hát mit gondol, azokat a körmöket valaki ellopta, vagy hova lettek azok ? Tanu: Azt nem tudom hová lettek, mert én azután nem vizsgáltam. Elnök: Ifjabb Papp József! Maga még nem lett kihallgatva s most mint tanu áll a kir. tvszék előtt s ezért figyelmeztetem, hogy lelkiismeretesen az igazat vallja, mert vallomására meg kell esküdni. A tanu az általános kérdésekre előadja, hogy 32 éves, született Tisza-Eszláron, lakik Tisza-Eszláron, családos, foglalkozása gazdálkodás. Elnök: Maga már ki volt hallgatva és pedig arra, hogy a dadai hullában felismerte-e Solymosi Esztert vagy sem, kikérdeztetett továbbá a vizsgálóbiró által arra nézve, hogy jelen volt-e, midőn a tisza-eszlári Tiszparton bonczolt női hulla a tiszaparti füzesből a temetőbe szállíttatott, jelen volt-e akkor ? Tanu: Igen. Elnök! Kinek a szekerén szállították? Tanu: t.-löki Szűcs Jánós szekerén. Elnök: Jelen volt-e a temetésen? Tanu: Igen. Elnök: Bevárta az egész eltemetést ? Tanu : Bevártam. Elnök: Azután jelen volt-e megint deczemberben, mikor a hulla kivétetett? Tanu: Igen. Elnök: Ugyanazon sir bontatott fel, mely juniusban befedetett? Tanu: Igen. Elnök: Yan-e valami kétsége az iránt, hogy ugyanazon hulla vétetett-e ki, mely a maga jelenlétében eltemettetett? Tanu: Nincs, ugyanaz volt. Elnök: Többen kisérték a szekeret, mikor a bonczolástól a temetőig szállították a holtat ? Tanu: Többen. Elnök: Lehetséges-e, hogy maguk nélkül hozzáférhetett a hullához valaki ? Tanu: Nem. Elnök: Ugy teszem fel a'kérdést, hogy ellophatott-e valaki a hullából valamely részt a nélkül, hogy észrevették volna? Tanu: Nem lophatta el. Elnök: Midőn legelőször látta maga a hullát, hol látta azt? Tanu: A zsinagógánál, Bátori Gáborné udvarán. Elnök: Dadán volt? Tanu: Nem. Elnök: Solymosi Esztert ismerte-e? Tanu: Nem. Elnök: A hulla a maga véleménye szerint, hogy nézett ki? Tanu: Egy kifejlődött nőnek volt a hullája. Elnök: Honnan itéli meg a fejlettséget? Tanu: A test alkatáról, nagyságáról, széles mellkasáról, nagyobbnak néztem, mint 14 évesnek. Elnök: Tehát erős testalkatú hulla volt, körülbelül mennyire becsülte kora szerint? Tanu; 22—25 évre. Szeyffert: Szaga volt a hullának? Tanu: Szaga volt. Szeyffert: Erős volt a szag? Tanu: Erős. Elnök: Farkas Eszter! (Tanu bejön). Maga tanukép fog kihallgattatni, figyelmeztetem a lelkiismeretes vallomástételre, hogy jó lélekkel letehesse az esküt. Az általános kérdésekre előadja, hogy született Tisza-Eszláron, 15 éves, apja Farkas Ferencz, zsellér. Elnök: Solymosi Esztert ismerte-e ?Tanu: Igen, iskolatársak voltunk. Elnök: Sok ideig jártak együtt iskolába? Tanu: Nem sok ideig, vagy egy hónapig. Eluök : Mikor volt az, mikor együtt jártak? Tanu: Hallgat. Elnök: Emlékezzél jól vissza, bátran kell felelni, nem kell félni senkitől. Tanu: Vagy 1880-ban. Elnök: Ki elé: Tanu: Yárkonyi elé Elnök: melyik hónapban volt az? Tanu: Nem tudom. Elnök: Ismétlőbe jártak? Tanu: Az agendát jártunk tanulni az áldáshoz. Elnök: A mult évben, mikor a biróság kün volt Eszláron ,