Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

odahivták-e magát a bonczolt hullához, hogy nézze meg annak fogait? Tanu: Odahittak. Elnök: Megnézte azokat a fogakat? Tanu: Megnéztem. Elnök: Mit kérdeztek akkor a fogakról? Tanu: Azt, hogy haeonlit-e Eszter fogához, de nem hasonlitott. Elnök : Miért nem hasonlitott? Tanu: Mert Eszter foga sürü volt, ennek meg nagy fogai voltak. Elnök. Eszternek ritka volt a foga? Tanu: Nem, hanem sürü. Elnök: Hát a hullának? Tanu: Ennek is sürü volt, a fogak eltakarták egymást, csakhogy nagyok voltak. Elnök: Eszter fogai takarták-e egymást ? Tanu: Nem. Elnök: Emlékszik-e Eszter fogára, mert a fogat rendszerint nem szokta az ember nézni? Tanu: Emlékszem. Eötvös. Mikor volt ez, mikor magát odahívták a holttesthez, hogy nézze meg ? Tanu: Én erre nem emlékszem. Eötvös. Télen volt-e vagy nyáron? Tanu. Télen volt. Eötvös. Hát hó volt-e? Tanu. Nem volt hó. Eötvös. Nem volt? Tanu. Biztosan nem tudom. Eötvös. Hát arra emlékszik-e, hogy hol feküdt a holttest ? Tanu. Temetőben. Eötvös. Hát Eszláron hol látta ? Tanu. Bátori Gáborné kertjében. Eötvös. A fejét megmutatták-e, vagy mutatták az egész testet? Tanu. Osak a fogát. Eötvös. Hát az állkapcsát megnézte? Tanu. Nem, csak a fogát. Eötvös: Milyen szine volt annak a fognak? Tanu. Ennek barna szine volt. Eötvös: Hát Eszter fogai milyenek voltak ? Tanu: Olyanok, mint a rizskása, sürü, apró, fehér fogai voltak. Eötvös: Mind azt mondta, mint a rizskása, inye milyen volt ? Tanu: Rothadt inye volt, már csak iny helye volt. Eötvös : Mit gondol maga, ha az ember megnéz egy fogat, mely szép teli eleven ínyben van, egyforma volna-e az olyan foggal, melynél lefaragták az inyt? Tanu: Ha lefaragták az inyt, nagyobb lesz a fog, de annak a hullának a fogai, még sem hasonlítottak Eszter fogaihoz. Eötvös : Megnézte-e máskor egy holt ember fogait? Tanu: Nem. Eötvös: Hát a maga fogait ismeri e, hogy milyenek? El tudná-e mondani a tekintetes törvényszék szine előtt, milyen az alsó, milyenek a felső fogai ? Tanu: Én a magam fogait nem láttam ugy, mint a Solymosi Eszter fogait láttam. Eötvös: Hát a tükörbe nem nézte meg? Tann; Nem néztem én a tükörben, hogy milyen a fogam. Eötvös : Solymosi Eszterét, hát hogyan ismerhette már annyi esztendeje? Tanu: Mert együtt jártunk iskolába, jól megnéztem mindenét. Eötvös: Hiszen maga édes anyjának fogait sem tudná elmondani, hogy milyenek. Tanu: El tudom én. Eötvös: Én legalább nem tudnám. Ki hivta magát a holttest megnézéséhez ? Tanu: Én ottan állottam és öreg Papp József behitt, hogy ha ismertem Solymosi Esztert, nézzem meg a fogát. Eötvös ; Pap József honnan tudta, hogy ismeri Észtert ? Tanu: Azt tudhatta, a rektor ur is mondta, hogy iskolába jártam vele. Eötvös: Fel volt jegyezve a neve ? Tanu: Nem tudom, csak kérdezte, hogy ismerem-e Solymosi Esztert ? Eötvös: Nincs több kérdésem, hanem megjegyzem, hogy azon jegyzőkönyv, mely a felismerési eljárásról, deczember 7-től 21-ig, valamelyik napon felvétetett, az ott történteknek nem egészen hű képe, mert azon napon, amelyen a most kihallgatott Farkas Eszter és még több tanu a fogak felismerésére bocsáttattak, jelen volt Rosenberg Herman t.-eszlári lakos is, ki Solymosi Esztert igen jól ismerte. Ugy a kir. főügyész, mint a védelem határozottan követelte, hogy neki kérelméhez képest a fogak megtekintése engedtessék meg, de mindamellett Bary József vizsgálóbiró ur, nem tudom minő minőségben fungáló egyén által befolyásoltatva, nem engedte meg, hogy Rosenberg a hulla megtekintésére bocsáttassék. Erre én a védelem részéről azon óhajtásomnak adtam kifejezést, hogy ha már az az ember, aki jól ismerte Solymosi Esztert, eltiltatott a hulla megtekintésétől, ezen tény a jegyzőkönyvbe is vétessék fel, s Bary vizsgálóbiró ezt meg is igérte. Én megnéztem a jegyzőkönyvet, de abban semmi nyoma sincs annak, hogy Rosenberg Herman az odabocsáttatást, sem annak, hogy a védelem az eltiltásnak a jegyzőkönyvbe felvételét követelte volna. Némely jegyzőkönyv hitelének illusztrálására kötelességemnek tartom ezen körülményt felemlíteni, s ha netalán kétség támadna kérem Rosenberg Herman beidézését ezen .körülmény igazolása végett. Solymosi Jánosné: Rosenbeg hogyan ismerhetné, hogy Eszternek miuő volt a foga, hiszen mikor Esztert Zsófival látta beszélni, meg" sem ismerte, Zsófitól kérdezte, hogy kivel beszélt, és ez mondta neki, hogy testvére. Eötvös: Ha akkor nem is ismerte volna fel, de ez bírósági dolog, ott joga volt mindenkinek követelni, hogy oda bocsáttassék. Heuman: Nem jól emlékszik Solymosiné, mert Rosenberg csak azért kérdezte Zsófitól, hogy kivel beszélt, mert előre ment és igy nem láthatta. A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. Az elnök. Olajos Bálint! (Szolga jelenti, hogy nincs itt.) Olajos Bálint az 1882. évi deczember hó 7-én felvett jegyzőkönyv szerint ki lett hallgatva a bonczolt hulla fogaira nézve, akkori vallomása közetkezőleg szól: «Olajos Bálint, kinél az eltűnt leány 1881. évi január hótól 1882-dik évi január l-ig lakott, előadja: ezek a fogak nem Solymosi Eszteréi, annak apró fogai voltak és nem feküdtek egymáson, mint ennél a hullánál látható.» Miután Olajos Bálint nincs jelen, kérem a vádhatóságot, kivánja-e ezen tanu beidéztetését ? Szeyffert. Nem kívánom. Eötvös. A védelem részéről sem kívánom, elfogadom azon vallomást, ugy amint van. Elnök: Feller Istvánné! Szolga: Nincs jeleD. Elnök: Feller Istvánné 1882. évi szeptember 12. napján felvett jegyzőkönyv szerint, született Kolczai Juliánná. Olajosékhoz évek óta naponkint járó sóstó-tanyai lakos. Az Eszter ruházatára nézve lett kihallgatva (olvassa a jegyzőkönyv illető pontjait, melyekben a ruhadarabok egyenkint felsoroltatnak). Továbbá felhivatnak Katona Anna és Lak Péterné jelen nem levő tanuk, kiknek az Eszter ruhái azonosságára vonatkozó vallomásait elnök felolvasván, ugy a vádhatóság, mint a védelem kijelenti, hogy ezen tanuknak megidéztetósét nem kívánja. Elnök: Solymosi Zsófi! (bejön). Márki volt itt a kir. törvényszék előtt hallgatva, mostan ujabb kérdesek fognak hozzá intéztetni, melyekre tartozik lelkiismeretesen felelni. Hol mutattatott az meg magának és hol kérdeztetett meg, hogy testvérének ismeri-e a Dadánál kifogott hullát ? A tanu: Bátori Gáborné házábaD. Elnök: Ki hivta magát oda ? Tanu: Kijött értem egy talyiga, hogy jöjjek haza bátyámmal. Elnök: Hol voltak ? Tanu: Repczét aratni. Elnök: Hát megtekintette jól ezt a hullát? A tanu: Igen. Elnök: Elismerte azt testvérének, vagy nem? A tanu: Egy tekintetből mindjárt megláttam, hogy nem az én testvérem. Elnök: Különösen mi győzte meg erről? Tanu: Mihelyt megnéztem a nagy fogait, megláttam. Elnök: Hát legelsőkben is a fogait? A tanu: Az ábrázatját néztem mindjárt. Elnök: Hát erről mit tapasztalt ? Tanu: Nbra olyan ábrázatja volt az én testvéremnek, keskeny ábrázata és kis apró fogai voltak, ennek miudjárt megláttam a nagy fogait. Elnök: Az ajka nyitva volt? Tanu: Igen. Elnök: Hát a szeme? Tanu: Azt nem láttam. Elnök: Kilátszottak a fogai ? Tauu: Ki. Elnök: Hát az ábrázatja nagyobb volt-e hosszában vagy szélességében, mint az Eszteré? A tanu: Hosszabb és szélesebb is volt. Eluök: Hát a válla volt-e olyau széles ? Tanu: Szélesebb is volt. Elnök: Hát ugy csípőben vastagabb volt-e, mint Eszter? A tauu: Nem néztem én olyan rettentően egyebütt, csak a lábait és az arczát. Elnök: A lábát miért nézte meg különösebben ? Tanu: Mert megnézették velem és az se olyan volt, mert az én testvéremnek kis lába volt és széjjel álló lábujjai, ennek nagy lába és összeálló lábujjai voltak. Elnök: Hát azt nézte-e, hogy a lábán meg vannak-e a körmök? Tanu: Arra nem emlékszem. Elnök : Tapasztalta-e, hogy tyúkszem lett volna valamelyik lábujján? Tanu: Nem. Elnök: Volt-e a kezében ennek a hullának a lába? Tanu: Nem fogtam én semmiféle részét, csak megnéztem. Eluök: Hát a kezét nézegette-e? Tanu: Azt se. Eötvös: Ezután deczember hónapban, mikor ez a hulla ismét kivétetett a földből és ujabban vizsgáltatott, akkor nem hívták oda magát ? Tanu: Én akkor nem láttam, csak a község házánál. Elnök: Az a hulla magasabbnak látszott-e, mint a milyen Eszter volt, vagy kisebbnek? Tanu: Hosszabnak látszott. Elnök: Ugyanakkor tétetett valamely mérés magával, mikor kihallgattatott? Tanu: Igenis tétetett, engem mértek meg előbb s azután azt a hullát. Elnök: És nagyobbnak találtatott? Tanu: Nagyobbnak találtatott, már azt nem tudom, hogy hány czollal, vagy czentiméterrel, csakhogy nálamnál nagyobbnak. Elnök. Hát Eszter mennyivel volt alacsonyabb ? Tanu: A szemöldökömig ért. Elnök ugyanezt konstatálja az iratokból. Szeyffert: Felismerte a ruházatot ? Tanu. Megmutatták. Szeyffert. Azt a ruhát, melyet a hullán találtak? Tanu. Igen. Szeyffert: Az alsó és a felső ruhát is ? Tanu. Igen, mindent csakúgy megismertem, mintha a saját magamé lett volna. Éötvös. Zsófi! Honnan tudja maga, hogy Eszter magának a szemöldökéig ért? Tanu. Azelőtt volt köztünk, mert a gyermek örült, hogy majdnem oly nagy, mint én, azelőtt nem sok idővef mérhettük meg egymást. Eötvös. Kinél? Tanu. A magunk házánál. Eötvös: Ki látta, hogy összemérköztek? Tanu. Az édes anyám. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.