Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

vagyok zárgondnoka senkinek, nem is vállaltam el. Azután azt mondja, látja, mit tett völem, ő lefoglaltatott, pedig ő tartozik még nekem. Ennyi volt a beszédünk; a szögleten találkoztunk és igy elváltunk. Elnök: Grosz Márton ! Igy volt ? Grosz: Ha nem akar emlékezni a napra, akkor nem emlékszik, de én emlékszem, midőn azt kérdeztem magától — tanúhoz fordul, — hogy még a községházán van-e Horváth? maga azt mondta, elment; nem vállalta el a gondnokságot, hanem más. Akkor a malom előtt megmondtam, hogy beteg vagyok, visszafelé fordulok. Elnök: (Papp Józsefhez). Hát arra emlékszik-e, hogy ezt a betegséget felemiitette volna? A tanu: Nem emlékszem, Grosz: Ő azt nem teszi, ha nem akarja. A tanu: Nem tudom, én nem magáért, senkiért a hitem el nem veszítem, többet nem mondhatok, ha emlékezném, miért ne mondanám? Elnök: Hát nem vizsgálta sem a láb, sem a kéz körmeit ? A tanu : Nem, csak ugy bámészkodtam rajta, bogy nagy test ez, mondom, nem 14 éves gyermek lehetett. Én magamnak ugy véltem, hogy már 20—25 éves és megtermett cseléd, engem aztán mindjárt elszólítottak. Szeyffert; Imént emiitette volt, hogy a törvénybiró ur azt mondta, hogy a Solymosi család oda lett hiva, hát mondja meg nekem, oda érkezett aztán a Solymosi család ? A tanu: Nem tudom, tovább nem tudok róla. Szeyffert : Hanem a meghívás már akkor történt, mikor a bonczoláshoz is hozzá fogtak. A tanu: Hát kellett a fia meg a leánya. Szeyffert: Hát az anya nem? A tanu: Az ugy hiszem, jelen volt. Eötvös: Itt a napokban valami tanúvallomás folytán az a szó merült fel, hogy maga ott az eszlári tanuknak ugy a fülibe mondta, hogy hát a kereszténység mellett legyenek és el ne pártoljanak a kereszténységtől, igaz-e ez, vagy nem? A tanu: Szeretném látni, ki bizonyítja azt be nekem. Elnök. Mult évi junius 20-án Eszláron egy női hulla bonczoltatott; jelen volt-e a bonczolásnál ? Tanu. Jelen, de csak addig, mint a mióta itt benn vagyok; megálltam igy a lábánál végig néztem rajta, akkor már megkezdte Horváth a fejét fürészelni, a homlok már fel volt nyúzva, de az alatt engem elküldtek az Újfaluba Solymosi családját felhivatni, a házába egy őrt rendelni, hogy valaki ne mászkáljon, hát tovább nem voltam ott a bonczolásnál; láttam, hogy meglett cseléd, széles mellel és vékony derékkal, czombjai bizony meglehetős termetesek voltak, mint akármelyik asszonynak. Elnök: Solymosi Esztert ismerte ? Tanu. Nem ismertem. Elnök : Mikor megtekintette, hogy tünt fel, hogy rothadt hulla-e vagy nem? Tanu. Ép test volt az, csak a keze volt megroncsolva. Elnök. Hát a bőre foszlott-e lefelé a testről vagy sem? Tanu. Nem néztem oly sokáig, de nem is láttam. Elnök. A lábait megvizsgálta-e ? Tanu. Nem. Elnök, Hát a kezeit? Tanu: Ahogy végignéztem a lábától, rajta láttam, hogy itt (mutatja) olyan horzsolás volt. Elnök: Hát az ujjait nézte-e vagy sem? Tanu: Nem. Elnök: Körmöket látott-e rajta ? Tanu: Azt nem tudom, mert én ugy fokról-fokra nem vizitáltam, mert elszólítottak onnan. Elnök: De hát látta-e, hogy meg vannak a körmök, vagy hiányzanak? Tanu: Én hiányt nem láttam. Elnök: De ha nem vizitálta ? Tanu: Pedig feltűnt volna előttem, ha körömhiány lett volna. Eötvös: Hej hiszen az nehéz most! Hanem itt mondatott, hát igaz-e? Tanu: Az nem igaz, azt tagadom, mert azt senki én előttem he nem bizonyítja, hogy én valakit kapaczitáltam volna igy vagy ugy. Ha valaki előhozta, azt mondtam, barátom, se többet se kevesebbet, csak lelked ismerete szerint ahogy tudod, ahogy láttad, ott nem kényszerítenek, hogy mást mondj: ennyit mondtam, de ennél többet nem. Eötvös: Hát maga törvénybiró most is, tavaly is az volt? Tanu: Az voltam. Eötvös: Hát egy csomó tanu azt állította határozottan, hogy mikor egy-egy tanu hazament innen a kir. törvényszék elől, és azt hitték róla Eszláron, hogy a zsidók mellett vallott, összeröffent a falu, zúgott, agyonveréssel, mivel fenyegette az illető tanút, tud-e erről valamit? Tanu: Semmit se? Eötvös: Hát ebből egy szó sem igaz? Tanu; Nem hiszem, hogy igaz volna, legalább én nem hallottam. Eötvös: No én meg ezen csodálkozom, hogy törvénybiró létére nem hallotta, pedig egy csomó tanu, — öt vagy hat — állította ezt eskü alatt. Tanu: Mióta a tárgyalás áll, kérem alásan ? Eötvös: Alig három n»pja, tegnap is állították. Tanu: Én 19-től csak épen négy-öt nap kivételével mindig itt vagyok, hát én tudjam, hogy otthon mi történik? Eötvös: Hát nem tudhatja? Tanu; Hogy tudhatnám, nem látok én át ezen a falon. Eötvös: Hát hirt nem hoznak a törvéüybirónak? Tanu: Én nem járok utána, hogy meghozzák ; ha jönnek, hát megkérdezem, hogy nincs e valami baj otthon, és mindig annyi a felelet, hogy nincs. Heuman: Az előtt azt mondta, hogy Solymosi Esztert nem ismerte, de hát oda köszönt az nap, mikor elveszett? Tanu. De nem nekem, ha a szolgámnak. Heuman. Emlékezik, hogy milyen időben volt az, mikor ott a szántóvas megakadt? Tanu. Délelőtt, mert mindjárt kifogtunk. Heuman. Minapában, hogy ott voltunk, megmutatták nekünk a barázda hosszát, ahol a kocsis megállott volua és visszafelé félre nézett volna. Hát egyet szeretnék tudni, hogy a kocsisnak, aki a lovon ül és szánt, mi a kötelessége ? Vigyázni kell annak, hogy a ló hogy és miként megyen? Tanu. Az a ló elmegy a barázdában, akár néz a kocsis félre, akár nem, a felől az elmegy. Heuman. Mert ez a kocsis Tapasztó Miklós azt mondta véges-végig hátranézett és folyton szemmel kisérte Esztert, hát nem a ló elébe nézett, hogy mondhatja még is Pap József uram, hogy ilyet tehet, egy kocsis szántásközben ? Tanu. Ha az ekéje jó, nemcsak a kocfis, de a szántó, aki az ekét tartja, az is nézegethet széjjel, mert foghatja félkézzel és van eke, amely egy hajtásnyira is elmegy magától. Heuman. És sokáig tartott az, hogy az ekét a fatörzstől kiszabadították ? Tanu. Azt el szoktuk ám vágni, mert a balta mindig készen áll. Heuman: Ha elvágták, akkor nem hosszú ideig tartott? Tanu: Azt előbb ki kell ám keresni a földből, mert az nem a föld tetején van. Szeyffert: A kocsis mikor emiitette azt, hogy ő látta a Solymosi Esztert? Tanu: Én előttem nem is emiitette, mert én vele egy házban nem vagyok, hanem odakint a cselédek közt emlegette, de ilyenek után "én nem jártam, nem tudtam róla semmit. Szeyffert: Azért kérdem ezt, mert ez a dolog egy esztendő előtt történt és egyébről nem is beszéltek ott, hát csodálom, hogy ez a kocsis akkor nem jelentette a gazdának és mint törvénybirónak, hogy én is láttam. Tanu: Gondolom, ha egy házban volnék vele, én is tudnék róla akkoriban. Szeyffert: De minden nap találkozik a kocsissal? Tanu: Találkozom, de épen olyanokról nem beszélünk egymással, ideje sincs arra. Szeyffert : Az csak egy szó, hogy azt mondja, hogy én is láttam. Elnök: Babócsi! (Bejő) és előadja, hogy született Eszláron, 46 éves, nős, családos, földmives ember, lakik Eszláron. Elnök: Emlékszik-e, hogy mult esztendő juniüsban Eszláron egy hullát bonczoltak? Tanu: Igenis emlékszem. Elnök: Jelen volt-e maga? Tanu: Jelen. Elnök: Megnézte jól a hullát? Tanu: megnéztem. Elnök: És mit tapasztalt? Tanu: Nagy, derék, megállapodott cseléd volt és semmi rothadást nem lehetett látni, csak éppen hogy meg volt kötve a ruhájával, de egyéb püffedést vagy valamit nem lehetett látni, kopasz volt: a jobb keze el volt roncsolva. Elnök: Vizsgálta-e azután ennek a holttestnek kezét, lábát vagy egyéb részét ? Tanu: Igenis. Elnök: És mit tapasztalt? Körmei voltak? Tauu: Nagy hosszas, keskeny körmei volt a lábán és a bal kis ujján tyúkszem találtatott igy oldalról. Elnök : Nézte azt maga ? Tanu : Néztem. Elnök: Tapogatta? Tanu: Nem tapogattam, de láttam, s a tekintetes orvos urak széjjel tapogatták a tyúkszemet. Elnök: A keze volt-e a maga kezében? fogta-e? Tanu: Nem fogtam. Elnök: Hogy győződött meg arról, hogy körmei vannak? Tanu: Ahogy bonczolták, igy az asztal mellett áltam. Elnök: Hasonlókép győződött meg a lábain levő körmökről is? Tanu: Igen rajta volt. Elnök: Nem hiányzott egyetlen egy sem ? Tanü: Nem, nem, igen jól megnéztem, de nem hiányzott egy sem, se a kezén, se a lábán. Elnök : Állitja, hogy a kezén a körmök szépek és vékonyak voltak? Tanu: Igen szép, olyan hosszas. Elnök: És milyen hosszú ? Tanu: Bizony hosszú volt, mint az enyém, hanem keskenyebben jöttek. Elnök : Tapasztalta-e azt, hogy akkor a körmök külebb álltak-e mint ujjai, vagy egyenlően, vagy hátrább? Tanu; Egyenlően volt az vele és a foga rendetlen volt, még meg is hátráltak, olyan nagy rendetlen fogai voltak. Az elnök: Egymást meghatoltak, vagyis egyik a másikra hajolt? Tanu: Igen, ráhajolt, rendetlen fogak voltak. Elnök; Solymosi Esztert ismerte-e? Tanu: Nem. Elnök: Ez a hulla milyen kinézésű volt? Tanu: Nagy, derék, megállapodott cseléd volt. Elnök: Különösen nagy teste volt? melles volt? Tanu: Igen, melles, a melle bimbója tökéletesen ki volt fejlődve. Elnök: A csípőnél széles volt vagy vékony volt? Tanu: Széles, nagy, derék cseléd volt. Elnök. Maga hogy becsülte a korát ? háuy éves lehetett ugy kinézés szerint? Tanu: Már azt nem tudom mondani, mert nem tudok hozzá, mint aki gyakorolja az olyan dolgokat.