Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ÖS-dik szám. ,TISZ A-ESZLAR' 6 Elnök: Mit tapasztalt e bonczolás alkalmával, milyennek találta a hullát és megnézte-e azt? Tanu: A magam véleménye szerint, amint láttam és kezeim közt volt, egészségesnek találtam. Elnök: Hogy érti ezt, hogy egészségesnek találta ? A tanu: Ugy, hogy amint az orvos urak megmosogatták, teste szép piros volt. Elnök: Kiviilről tapasztalta-e rajta a rothadás jeleit? Tanu: Nem tapasztaltam rajta semmit, a bőrt pedig épnek találtam, hol kezeimben volt. Elnök: Nézte-e a lábakat ? Tanu: Nem néztem, nem tapogattam. Elnök: Hát a kezeit? Tanu: Kezei s ujjai kezemben voltak; keze szárát is jól megnéztem. Elnök: A kezén tapogatta-e az ujjakat ? Tanu: Igen, a körmeit is láttam. Elnök: Látta a körmeit? Tanu: Láttam. Elnök: Hogy néztek ki? Tanu: Egészségesek. Elnök: Tapogatta-e, hogy puhák voltak-e vagy kemények? Tanu: Igenis, vizitáltam, hogy nincs-e rajta vak köröm, mind egészséges, ép köröm volt. Elnök: Azt nem vette észre, hogy a körmök faragva lettek volna ? Tanu: Azt nem vettem észre. Elnök ? Hiányzott-e ujjairól köröm ? Tanu : Nem hiányzott. Eluök: Kezében volt mind a tiz ujja? Tanu: Mind megnéztem a két kézét. Elnök: Solymosi Esztert ismerte-e? Tanu: Nem. Szeyffert: Volt-e szaga a hullának ? Tanu: Volt. Szeyffert : Erős vagy gyenge szaga volt ? Tanu: Nekem nagynak nem tetszett, oly nagynak legalább nem, hogy ki nem állhattam volna. Nekem nem tetszett oly büdösnek, egy ember nem érez ugy, mint a másik. Szeyffert: Hány körmöt nézett meg? A tanu: Megnéztem mind a tizet. Szeyffert: Segített betenni ? A tanu: Én tettem bele Gyuri Jánossal. Szeyffert: Körülnéztek-e, hogy nem maradt-e valami ott? A tanu: Jól emlékszem és azt is tudom, hogy egy darab tüdőt, melyet az orvos urak a vederben a vizben próbáltak, szintén bele tettem. Szeyffert: Kikísérte a temetőbe? A tanu: Igen, Szeyffert: Meddig volt künn? A tanu: Határozottan uem tudom, de a tapasztalás szerint lehettünk ottan vagy másfél órát. Szeyffert: Bevárta-e a temetést? A tanu: Bevártam, még én csináltam neki a keresztet fagyökérből. Szeyffert: Az utou nem bontották szét, vagy nem esett-e széjjel ? A tanu: Nem, sőt magam is segítettem a szekérről levenni és a temetőbe bevinni. Szeyffert: Nem kérte-e azt valaki? Tanu: Nem, senkisem. Elnök: Lehetségesnek tartja-e azt, hogy ezen hullának a körmeit valaki elvihette volna? Tanu: Éu nem tartom lehetsé gesnek, mert ott voltam, s nem tapasztaltam semmi olyant, hogy hozzáférhetett volna valaki. Eötvös: Nejét hogy hivják ? Tanu: Sós András. Eötvös : A nejét igy hivják? Tanu: Nem, Farkas Eszter. Eötvös: Farkas Gábor községi bírónak rokona? Tanu: Igen, két egy testvér gyermeke. Eötvös: Maga ilyenformán sogorságban van a bíróval ? Tanu: Sógorságban állok a feleségem részéről. Eötvös: Miért keresett azon a holttesen vak körmöt? Tanu: Hát ott voltam, akartam tudni és látni, hogy milyenek a körmök. Eötvös: Hát a fogait megnézte? Tanu: Megnéztem. Eötvös: A nyelvét ? Tanu: Nem néztem meg. Eötövös: Hát a fülét ? A tanu: Azt nem. Eötvös: A füle czimpája ki volt-e szúrva ? A tanu: Nem tudom, hogy ki volt-e szúrva, vagy sem. Eötvös: Hogy van az, hogy a fogait megnézte és mindent nem? A tanu: A fejét fogtam s nem voltam rá felszólítva. Eötvös: Miért nézte éppen a körmét ? A tanu: Mert roncsolt volt a keze, hát megnéztem. Eötvös: A körmöknél nem volt roncsolt? A tanu: Nem. Eötvös: Látott-e maga oly holttestet máskor is, amelyet a Tiszából fogtak ki ? A tanu: Nem láttam. Eötvös: Hát olyan holttestet, melyet a vizből fogtak ki, látott-e ? A tanu: Nem. Friedman: Az imént azt mondta, hogy a lábát nem nézte meg, volt-e a lábujjakon köröm ? A tanu : Arra nem emlékszem, hogy azon volt-e köröm, vagy sem. Friedman: Mi oka annak, hogy a kezén nézte a körmöt, de a lábon nem? Valami különös indokának kellett lenni, hogy a körmöt kereste ? A tanu: A fejénél segítettem s igy közel voltam és megnéztem. Friedman : Mutassa meg a maga kezén, hogy milyen forma körme volt ? A tanu: Nem volt olyan, mint az enyém, mert én munkás ember vagyok, nem volt annak olyan csúnya piszkos, mint az enyim, mert az szép volt. Friedman. Melyik részén tapogatta meg a körmöt? Tanu

: Midenik részén. Friedman. Szeretném látni, jöjjön ide s mutassa meg, hogy mikép tapogatta meg? Tanu. (Mutatja) ezen már meg volt halva s nem szorongatta be, hogy feszegettem volna. Elnök. Jelen volt e azon alkalommal, midőn másodszor kivették a hullát? Tanu. Igen. Elnök. Ugy találtatott-e, amintI eltemettetett ? Tanu. Ugy találtatott. Elnök. Nincs magának semmi kétsége az iránt, hogy ugyan azt a hullát ásták-e ki, melyet maguk temettek el? Tanu: Az állásáról, a mint bele tettem a ferslogba, ugy emlékszem, hogy annak kellett lenni, melyet eltemettünk és mert fogai nagyok voltak. Elnök: Aradai István! (bejön). Született Eszláron, 30 éves, nős, van egy gyermeke, gazdálkodó. A szokásos figyelmeztetés után kérdi őt elnök: Látta-e ön azt a hullát, mely a mult esztendei juliushóban Eszláron bonczoltatott ? „Tanu: Igenis láttam kis részbeD, kis ideig ott voltara. Elnök : És mit tapasztalt ? Tanu: Azt, hogy a hullán rothadás nem volt és finom nevelt körmei voltak. Jobb karja meg veit roncsolva, egyebet nem tudok. Elnök: Lábait nézte? Tanu: Nem. Elnök: Hát szemeit mi okból nézegette meg? Tanu: Mikor odamentem, hanyatt feküdt a hulla, jobb karja meg volt roncsolva, s azért felvettem, s ugy láttam a körmöket. Elnök: Mind a 10 körmöt megnézte ? Nem, csak fél kezén. Elnök: Tapogatta körmeit ? Tauu : Nem, csak ugy meg fogtam a karját, s láttam, hogy finom körmei voltak. Elnök: Solymosi Esztert nem ismerte? Tanu: Nem. Eluök ? Milyen szine volt annak a hullának ? Tanu: Halványveres szine volt.w Elnök: Mikor felvágták, jelen volt ? Tanu: Nem. Szeyffert: Hogyan jutott maga ahhoz a hullához, hivták ? Tanu; Nem hivtak, hanem többen is voltak ott, én is lementem megnézni; az ember az ilyen eseteket megszokta nézni. Eötvös: Máskor is látott-e már ilyen vizből kifogott holttestet ? Tanu: Egyszer láttam, szála« lehetett, de az nem volt olyan, az már régen a vizben feküdhetett, az egész máskép nézett ki. Eötvös : Más szine volt ? Tanu: Igen. Eötvös : Azt hallotta-e, hogy ezen holttestnek körmeit ellopta valaki? Tanu. Nem hallottam. Eötvös: Hol feküdt a holttest, mikor megnézte ? Tanu : Az eszlári járásbau. Eötvös: Nem volt szabad senkinek odamenni, hiszen őrizték azt a holstestet ? Tanu: Igen őizték, de azért bementem, ott voltak Marok is, Mohálsi, Sós András, Szellei Gábor. Eötvös: Szellei ott lehetett, mert ő segitő napszámos volt, de magának ott semmi dolga sem volt. Tanu: En csak oda mentem. Eötvös: Hogyan tudta meg a községbiró, hogy maga is volt ? Tanu: Akik látták, bejelentették. Eötvös: Maguk a doktorok sem nézték meg jól a körmöket, hát magának miért volt valami különös gondja rá? Tanu: Nem volt különös gondom rá. Eötvös. Hiszen azt mondja, hogy meg is tapogatta a körmöket. Tanu. Nem tapogattam, én csak a törött kezet néztem meg, hogy minő roncsolt. Elnök. Pap József! (Bejön.) Pap József született Eszláron, 63 éves, nős, családos, gazdálkodó. (A szokásos figyelmeztetés után) Grosz Márton hivatkozik rá, hogy a mult esztendő junius közepe táján, mikor nála valami végrehajtás történt, magával találkozott. Tanu. Igen is találkozott velem, csak azt nem tudom, melyik napon. Elnök : Hát azt tudja-e, hogy junius hónapban volt ? Tanu. A hónapot nem jegyeztem meg, mert egy héten többször is történt, hogy találkoztam vele, mikor a községházára mentem. Elnök. Emlékszik-e arra, hogy midőn a kérdéses alkalommal találkoztak, ő foglalásról beszélt? Tanu. Igen, emlékszem, csak azt nem tudom, hogy azon napon találkoztam-e vele, mikor a foglalás volt vagy másnap, gondolkoztam én már e felett, de ezt nem tudtam megállapítani. Elnök: De maga felelt a vizsgálóbírónak ezen kérdésére. Akkor sem határozta ugyan meg a napot; de mondott egy körülményt, azt mondta, hogy ugy emlékszik, mintha azon napon történt volna. A vizsgálóbiró mit csinált Eszláron, mikor maga Groszszal találkozott? Tanu. Nem volt kint azon napon, másnap volt az. Elnök. Tehát másnapon a vizsgálóbírónál ? Tanu. Azon napon senki sem volt a községházánál. Elnök: Biztosan tudja, hogy másnap ment ki a vizsgálóbiró ? A tanu . Biztosan. Elnök: Mit csinált ott akkor a vizsgálóbiró ? A tanu: Nem tudom, mert nem voltam akkor jelen. Elnök: Mikor kihallgattatott megmondta, hogy mit csinált? A tanu: Akkor is csak azt mondtam, amit hallottam. Elnök: Azt mondta, hogy melyik napon volt, bizonyosan nem tudom, de hiszem, hogy azon nap után következő napon történt, melyen a vizsgálóbiró Schwarcz Salamon és Szüszman Jakab lakását vizsgálta. A tanu: Nem jegyeztem meg a napokat. Elnök: Ugyanakkor, mikor Grossal találkozott, beteges kinézésű volt? A tanu: Nekem nem panaszkodott, csak annyit kérdezott tőlem, tudja-e, hogy az a Bercz mit „ tett velem ; foglalást eszközölt ellenem, maga a zárgondnok. Én erre azt mondtam, én nem