Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanú erre előadja, hogy reggel 9—10 óra közt átment Huri Andrásnéhez, aki átellenben lakott. Tanú meszelni akart, de elfelejtettek pénteken festéket hozatni és mivel szombat volt és csak maga volt, átment Hurinéhoz, aki épen olyan festékkel festette ki pitvarát, mint ő, hogy nem maradt-e neki egy kis festéke De nem volt. Ekkor tanú azt mondta jó volna, ba valakit el lehetne küldeni. Eszter erre azt felelte, várjon Julcsa néni, ha felmosogattam elmegyek. Tanú azt mondta jól van, eredj és azután haza ment. Elnök: Midőn átment Hurinéhoz, nem találta őt haragosnak, vagy Észtert elkeseredve? Tanú: Nem, semmit sem vettem észre. Elnök: Hát az előtt tapasztalta-e, hogy Huriné keményen hánt Eszterrel? Tanú: Soha sem. Elnök: Hurinét milyennek ismeri: haragos, mérges ? Tanú: Nem ismerem ilyennek. Tudom, hogy az uton is, a kit talál, ha nem ismeri is, szépen szól vele. Elnök: De odahaza háznépével, cselédjével, hogy bánik? Tanú: Cselédjéivel is mindig jól bánik, néha mondják is, hogy a szolgálókat elrontja Elnök: Maga a pénzt azután kinek adta? Tanú: Eszternek. Elnök: Hol adta át néki? Tanú: Mikor Huriné átkiáltott hozzám, hogy vigyem át, mert Eszter már megy, vettem egy krajczárt. Akkor már Eszter a Csordás Gáborné kapujában áltt és én oda mentem, hogy hozzon nekem egy krért gáliczkövet. Elnök: Mikor értesült, hogy Eszter nem jött vissza? Tanú: Csak később, óránk nincs, de ugy dél tájban, vagy ebéd után. Elnök: Kitől tudta meg? Tanú: Magától Hurinétól. Épen mentem volna hozzá, mikor ő jött a falu felől. Azt kérdeztem: nincs E

szter? 0 azt felelte: keresni volt, mert nem nyughatott rajta, hogy hol vau. Én nem vettem semmibe. Azt feleltem; lehet, hogy elkésett. Viszsza bementem házamba és dologhoz láttam, mivel apjukom is beteges volt. Elnök: Nem emiitette Huriné, hogy Zsófival találkozott? Tanú: Mondta azután, de akkor nem. Elnök: És Zsófi mit moddott? Tauu: Mondotta, hogy jött hazafelé, látták az iskolás gyermekek is. Én ennél többet nem tudok. Akkor tizenkét óra felé volt. Heumann: Ez a maguk húsvétja előtt volt ugy e ? Tanú: Virág-szombaton volt. Heuman: Pestett-e maga himest húsvétra? Tanú; Nem. Heuman: Nem is küldte a lányt ilyen festékért? Tanú : Olyanért nem, csak gáliczkövet hozattam. Üveges Mihályné, született T-Eszláron, 38 éves, reformáta, férjes, 5 gyermeke van, napszámos. T-Eszláron lakik. Élnök: figyelmezteti, hogy igaz vallomást tegyen. Továbbá kérdi, volt-e a mult évi húsvétot megelőző szombaton Huri Andrásnénál ? Tanú: Igen is voltam. Elnök: Minek? Tanú: Tartoztam neki 10 krjával, azt vittem meg. Elnök: Látta ott Solymosi Esztert ? Tanú: Igen. Elnök :3Mit tapasztalt valamit Huri Andrásnén és Eszteren ? Tanú: Nem tapasztaltam semmit, bementem kérdeztem mit dolgozik Eszter? Edényeket mosogatok mondta ő. Nem volt az rosz kedvű, nem vólt semmi baja. Huriné sem vólt haragos bent vólt és vart. Elnök : Mit csinált a leány ? Tanú: Oda kint láttam, hogy emelgette a teknőt. Nem időzhettem soká, hanem jöttem; de azt tudom, hogy azt mondta a leánynak, — mert nagy sütőteknője volt Huri Andrásnénak — hogy minek emeled azt a nagy sütőteknőt, mikor az még nekem is elég volna, nem ilyen gyermeknek, miért nem hivtál eDgem. Én azután elmentem a magam dolgára. Elnök : Tehát nem haragból történt ez, hanem jóakaratú figyelmeztetés volt? Tanú: Nem haragból, jó akaratú figyelmeztetés volt, hogy miért emel oly nagy tárgyat, mert az neki sajnosan esett. Elnök : Ezt akartam tudni. Tehát nem volt semmi harag, valamint Eszterben sem volt semmi elkedvetlenedés? Tanú: Semmiféle. Elnök : De általában nem csak akkor, hanem máskor hogyan bántak vele ? Tanú: Nem sokáig lak ott ott. Szerették a gyermeket, mert igen jó és gyors volt és Huri Andrásné is igen jó volt hozzá. Már 34 esztendeje igen gyakran megjelenek nála, majd minden héten, csak oly szivesen megyek oda, mintha tulajdon édesanyámnál volnék, mindig szivesen fogadatt. Elnök: Szóval jó természetű asszonynak ismeri? Tanú: Igen jó természetűnek, már szülei is azok voltak. Elnök: Jól van. Álljon félre. Csordás Gáborné megidézett tanura nézve az jjaz értesítés érkezett, hogy ezen tanú elhalt. (Simon Viktor törvényszéki jegyző olvassa Csordás Gábornénak, a nyíregyházai törvényszék vizsgálóbirósága által 1882 szeptember 7-én kivett vallomását, amely szerint Eszteren soha sem vette észre, hogy valami baja volna; sőt inkább mindig örömmel és gyorsan ment Újfalu felé. Hury Andrásné is szerette és midőn Esztert elküldte Újfaluba, Eszter a többi szomszédoktól mindig megkérdezte, hogy vájjon van-e valami hozatni valójuk. Huri Andrásnét jó természetű asszonynak ismeri, akinek alig van párja). Elnök : Van-e a felolvasott vallomásra valami megjegyzés. Szeyffert: Nincs. Elővezettetik Soós Andrásné szül. Farkas Eszter, született T'-Eszláron, 36 éves, reform, vallású férjes, napszámos, ugyancsak T.-Eszláron lakik. Elnök: Figyelmezteti, hogy igazság szerint szóljon a kérdésekre, minthogy eshetőleg esküvel is fogja bizonyítani. Kérdésbe tétetik az, hogy Solymosi Eszter mult évi ápril 1-ső napján történt eltűnése után hallott-e valamit ezen eltűnés körülményei iránt ? Soós Andrásné: Igenis hallottam. Két kis leányomtól hallottam kevés idő múlva eltűnése után, mert azok libát őriztek a gyepen és azoknak beszélte el a kis zsidó fiu. Eluök: Kinek a fia ? Soós Andrásné: Seharf József Samu nevü fia. Ez leányaimnak azt mondta, hogy az ő apja megölte a leányt. Kevés nap múlva én magam is hallottam a kis fiu szájából, hogy: atyus hivta be a magyar lányt, megkötözte, megmosta és elvágta metsző bácsi a nyakát, A csirkének is elvágta nálunk a nyakát a metsző. Elnök: Ezen hirt maga is terjesztette a községben ? Soós Andrásné: Elmondtam az egyiknek, a másiknak jajgattunk, sirattuk mindnyájan a kis leányt. Elnök: Különben maga egyéb tudomással nem bir Solymosi Eszter eltűnése felől ? Soós Andrásné: Nem. Szeyffert: Kérdésem volna, hogy: mily korban vannak kis leányai, hány évesek ? Soósné: Az egyik 13, a másik 11 éves. Szeyffert: Hát magának nem mondott a kis Samu, csak a gyerekeknek ? Maga nem hallotta ? Soósné: Magam is hallottam, de a gyerekeknek is beszélt. Szeyffert: Mit beszélt? Soósné: Hát hogy atyuska hivta be az útról a magyar leányt, mama megmosta a lábát, metszó bácsi elvágta a nyakát, csirkét is ölt nálunk. (Seharf József szólni akar). Eötvös Károly: Soós Andrásné! mikor maga hallotta ezt, a zsidó Samut beszélni, az előtt mennyi idővel veszett el az Eszter ? Soósné: Nem sok idővel az előtt Eötvös: Hány nappal előbb ? Soósué: Azt nem tudom, valami egy hét múlva, több nem lehetett, Eötvös: Hát mikor az Orzsi mondta magának, hogy ő is hallotta? pedig ő előbb hallotta. Soósné: A leányoknak szintén akkor mondta, mikor az én leányaimnak. Eötvös: De ók hány nap múlva mondták azután, mikor az Eszter elveszett ? Soósué: Nem tudhatom, csakhogy hamar történt. Én még elóbb hallottam, de az sem sok idővel azután történt; nem lehetett több egy hétnél. Eötvös: És megmondta azt maga Solymosinének ? Soósné: Meg, másoknak is, szomszédomnak is. Scbarf József: Méltóztassék megkérdezni, hogy a feleségemmel volt-e neki valami ügye.