Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Scharf Móricz: Schwarcz Salamon. Friedman B: Scharf Salamon tartotta a tányért. Ezt maga látta? — Scharf Móricz: Schvarcz Salamon. Láttam. Friedmann: De ha ő tartotta a tányért, ki vágta a nyakát? Scharf Móricz: Azt is Swarcz Salamon tette. Friedman: De hogyan lehetett az egyszerre ? Scharf Móricz: Az egyik kezében a kés, a másik kezében a tányér volt, és mikor megvágta, hamar letette a kést, a fazék meg ott állott mellette. Scharf József: Nem tudod mi van a tizparancsolatban ? Ahhoz tartsd magad, még zsidó vagy ez idig. Móricz : Nem vagyok ! Scharf József: Már kikeresztelkedtél? Akkor elvágom a rokkomat, adjanak egy kést. Ezutáu több kérdést intéz a Scharf Móriczhoz, a Péczely és Recsky által történt kihallgatásra vonatkozólag. Eötvös konstatáltatni kéri, hogy a fiu kihallgatása Nagy-Faluban hajnalig tartott. Ezután Székely, Heuman és Funták intéztek kérdéseket a fiúhoz, miközben ez kijelenti, hogy ő hallotta nagy papoktól, hogy a zsidóknak keresztény vérre szüségük van. Megkérdeztetvén, hogy kit ért nagy papok alatt, azt mondja, hogy neki azt mondták, hogy katholikus papok kikeresték a bibliából, hogy szükségük van a zsidóknak ily vérre. Friedman kérdésére kijelentette, hogy erkölcsi oktatásban nem részesült. Ezzel a tárgyalás délután 2 órakor véget ért. Juiiiushó 21. A biróság tagjai d. e. 9 óra után néhány perczczel lépnek a terembe. Elnök : A tegnap megszakított végtárgyalás folytattatik. Eötvös védőügyvéd: A tekintetes törvényszék és nagyságos elnök ur engedelmével, egy előterjesztést óhajtok tenni. A Budapesten tegnap megjelent és ide este érkezett hírlapok némelyikében azt olvastam, hogy itt tegnapelőtt viradóra, a vármegye ház környékén, bizonyos merénylet követtetett el, illetőleg terveztetett, melynek czélja — a hírlapok egyike szerint — Scharf Móricz tanú elleni dynamit merénylet lett volna és melynek czélja — némely más lapok szerint — az lett volna, hogy Scharf Móricz tanú a vármegye házából kilopassék. A nélkül, hogy véleményt mondanék, a hirnek mily mértékben való valószínűsége felett, én esedezem a nagyságos elnök urnák, méltóztassék ez iránt a vizsgálatot elrendelni, hogy valósággal mitörtént ebben a dologban: mert nekem az az alaposnak látszó, sok combinátión alapuló gyanúm vaD, hogy ezen, a hírlapokban közzétett hír, ismét egyike azon hangulatcsináló, mesterkélt dolognak, melyek e szerencsétlen ügy folyamán már nem egyszer kisértettek. De mintán éppen ezen körülmény a tekintetes törvényszéket és a nagyságos elnök urat arra indította, hogy a tárgyalás szokott sorrendjét némileg megzavarva és attól eltérve, egy tanút előbb bivjon fel kihallgatásra: azt gondolom elég fontos arra nézve, hogy e tekintetben a vizsgálat megejtessék és mind a tekintetes törvényszék, mind azok, kik érdeklődnek a dolog iránt, a való igazságot tudják meg a dologban és nemcsak oly hírlapi közleményeket, melyek lehetnek alaposak de lehetnek — félek tőle, fájdalom — tendentiosus is. Szeyffert Ede főügyészi helyettes: Méltóztassék megengedni, hogy e kérdésben szintén előterjesztést tehessek. Tegnap előtt reggel, midőn ez a dolog tudomásomra jutott, azonnal magán uton, szóbeli értesítést igyekeztem szerezni felőle; de miután azon értesülések, melyeket nyertem, olyanok voltak, melyek feljogosítottak annak föltevésére, hogy ezen egész hirnek nem sok fontosságot kell tulajdonítani, a tárgyalás alkalmával előterjesztést, vagy indítványt nem tettem e tekintben. Azon körülmény azonban, hogy Nagyságod azon hir folytán arra látta magát indíttatva, hogy a tárgyalás sorrendjét némileg megzavarja, és attól eltérjen: ebből ezt láttam, hogy Nagyságod e hirnek és eseménynek nagyobb fontosságot méltóztatik tulajdonítani: kötteleségemnek, ismertem a városi főkapitány urat hivatalosam megkeresni, hogy a hir és annak forrása iránt nyomozásokat tegyen, és engem, illetőleg kir. ügyészséget a további teendők iránt azonnal értesítse. A főkapitány ur ezt nekem kilátásba helyezte; de mai napig az eredményt nem tudatta velem. Köteleségemnek tartom még nagyságodnak bejelenteni, hogy a városi főkapitány ur ugyancsak szóbeli megkeresésemre intézkedett, hogy a vármegyeház udvarán éjjel külön városi őr legyen felállítva. Elnök (Eötvöshöz) : Megmarad védő ur indítványa mellett ? Miután az intézkedés meg van téve, annak eredményét be kell várni, és én e tekintetben egyelőre tartozkodom a további rendelkezéstől. Eötvös: Pót-előterjesztésem e tekintetben az volna, hogy kegyeskedjék Nagyságod hivatalosan megsürgetni a kapitányt, hogy azon vizsgálat mielőbb teljesíttessék. Elnök (Solymosinéhoz): A közvádló kir. ügyész ur kiván hozzá kérdést intézni. Feleljen majdan rá egész nyugodtsággal és igazság szerént. Szeyffert: Mielőtt Eszter Hurinéhoz szolgálatba lépett kinél volt szolgálatban és mikor lépett ki onnan ? Solymosiné: Olajos Bálint-nénál volt Tisza-Eszláron 1881ben és uj évkor lépett ki szolgálatból. Uj évtől fogva otthon volt. Szeyffert: Tehát január és februárban otthon volt magánál. Mikor Hurinéhoz szolgálatba lépett menynyi bére volt? Solymosiné: Nem tudom egész bizonyosan, 15 frt egy esztendőre egy pár czizma. Seyffert: Mire használta otthon Esztert ? Solymosiné: Akkor még se kapálni nem kellelt, se semmit, hát a mi a háznál előadta magát, sepregetni mosogatni. Szeyffert: Tehát csak könyebb munkákat végzett? Solymosiné : Igen! Szeyffert: Mikor látta leányát utoljára? Solymosiné: Azon a reggelen. Szeyffert: Mit mondott a lánya ? Solymosiné: Nem mondott semmit, csak avval jött be. hogy édes anyám, haza hozom majd én is, ide adja majd a Julcsa néném az 5 frtot és ünnepre majd ruhát fog venni. Szeyffert: Nem látta többé? Solymosiné: Nem láttam. Szeyffert: Mikor jött magához és micsoda szavakkal Huriné ? Solymosiné: Már ebéd után valami két óra tájban lehetett. Azzal a szóval jött, hogy nem hozatott komám asszony valamit a kis lánynyal a boltból. Mondok neki: hát oda van ? Oda van lelkem elküldtem, mert azt mondja Lánczy Gáborné, hogy küldjük el festékért, de azt mondtam, hogy ugy is jó lesz, de mert a szomszéd asszonynak kedve volt rá, a gyermek jó kedvvel mondta, hogy beszaladok Julcäa néném, mig maga bemeszeli fehérrel, bemegyek. Hát eredj ha kedved van. így ment el a másik szomszéd asszonynak meg patkószeget hozott. Szeffert: Milyen óra tájban lehetett az, mikor Huriné átjött ? Hogyan igazodnak magok az idő után ? Solymosiné: Csak a napról, mert óránk nincs. Szeyffert: Tehát ugy kettő, félhárom lehetett az óra? Solymosiné: Igen. Szeyffert: És mindjárt megindult keresni ? Solymosiné: Nem mindjárt, mert előbb a komám asszony elment. Mert azt mondja, hogy elment a lelkem még ebéd előtt, de már nem tudtam nyugodtan lenni, a part felé, a falu felé néztem, tán Isten belém öntötte, hogy én arra néztem. Azután visszamentem a dolgom után. Mondok, nem is tudtam, hogy a faluba ment. Oda van, azt mpudja a komám asszony, de már nem tudok nyugodtan lenni. Ő aztán elszaladt, be a faluba, a hova a gyermek ment a boltba; de csak addig ment, ameddig a másik a leányom bent lakott a faluban, Zsófi ahhoz ment, hogy nem látta-e Esztert, de az azt mondta; elment már azóta, otthon is lehet. Szeyffert: Megint néztek utána? Solymosiné: Mikor haza jött a keresésből, akkor elmentem megnézni, hogy haza jött-e már a gyermek. Én azután megint elmentem a keresésére. Szeyffert: Mindig ugyanazon az uton ? Solymosiné: Azon egy uton; mert másfelé nem volt semmi járása. Szeyffert: Osak azon az egy uton. Nem lehetett más rövidebb uton menni ? Solymosiné: Csak ott van a járás, de lehet másfelé is. Szeyffert: Maguk közel laknak egymáshoz? Solymosiné: Csak a harmadik szomszédban. Szeyffert: Tehát gyakran átjártak egymáshoz ? Solymosiné: Igen a gyermekek átjártak. Szeyffert: Leánya mivel foglalkozott?