Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Igenis vettek. Heuman: Ott volt a kir. ügyész ur is ? Tanu: Igenis, a kir. ügyész úrral kiment a biró ur a kertbe és sokáig beszélgettek. Heuman : Aláirta maga a jegyzőkönyvet ? Tanu: Nem emlékszem réá. Elnök: Schwacz Sámuel! (Bevezetik) Maga beidéztetett, mint tanu, figyelmeztetem a való igazság kimondására. Született Miklenczén, 35 éves nős családos, vegyes kereskedő. A mult esztendőben a t.-dadai Tiszából valami női hullátt fogtak ki. Értesült maga ezen hulla kifogásáról és hogyan? Tanu: Ugy értesültem, hogy akkor vasárnap délután a kuglizónái voltam, és játszottam, hát a kisbiró kereste Lőrinczi urat, az akkori jegyzőt, de ő nem volt ott. Kérdeztük, hogy miért keresi. Azt mondta, hogy jelentette a kerülő, hogy valami női hullát fogtak ki. — Hát igy értesültem, igy hallottam, ezt a kuglizónái. Ez 4—5 óra felé, vagy tán későbben Lefkovics Bernátnak, kivel egy fedél alatt lakunk, mert sógorom, beszéltem a dolgot, hogy igy jelentették; de először ugy értettem, mintha nem hullát fogtak volna ki, csak egy nőszemélyt, hát igy mondtam neki. Azután a község háza elé kimentünk, hogy megtudjuk bővebben, hogy mi az. Az akkori biró ott állott és mondta, hogy a füzesben fogtak ki egy hullát. Elnök: Hát maga azt hitte, hogy élve fogták ki ? Tanu: Ugy gondoltam. Azután mondta a biró, hogy hullát fogtak ki. Mentek volna ki és sógorom azt mondta, hogy befogathatok én is. Azt mondja a biró: jól van. Engem küldött haza sógorom, hogy fogassak be, de mikor előjöttünk a szekeren, a biró és a jegyző és gondolom Krausz Bernáth és Trattner Lipót elmentek előre. Mikor a község háza előtt álltunk a szekérrel, ott volt Seres Gyula és Takács Endre; azt mondtam, menjünk ki mi is. Hát felültünk és kimentünk. Ott találtuk már a kerülőket, birót, jegyzőt és mikor kiértünk, el volt már temetve és csak a sirt láttuk. Azután a jegyző és Takács Endre elmentek jelentést tenni a szolgabiró úrhoz ós később eljött valamelyik kerülő, ugybiszem Oláh György és elbeszélte, hogy a ruha ilyen meg ilyen volt. Azt mondja sógorom : Miért nem mondta el a jegyzőnek is, hátha szükséges lett volna a szolgabiró urnák. Azzal kivette notizát és oda adta Seres Gyulának, hogy írja fel és az fel irta. Seressel Lefkovics szintén lement Lökre a szolgabiró úrhoz és mi: a biró, két kerülővel és Trattner ott maradtunk és bevártuk, a mig előjön a szolgabiró ur. Elő is jött. Kibontották a sirt, de minket közel nem bocsátpttak, csak épen a kit érdekelt, az orvos urakat és megnézték. Én nem láttam, messze álltam tőle és később ugy éjfél után becsinálták a sirt és hazamentünk Lefkovics Bernáth és Tóth György egy szekéren. Elnök: Hát azt a bullát egyáltalában nem szemlélte meg ? Tanu: Nem láttam. Székely: Milyen idő veit akkor ? Tanu: Nem emlékezem. Székely: Hát felhős, vagy esős, vagy szép idő volt-e ? Arra csak emlékszik az ember! Tanu: Azt nem tudom, akkor is kérdezte a vizsgáló biró ur, bogy milyen idő volt; de nem mondtam akkor sem. Székely: Hát mikor felbontották a sirt, ott volt-e•> Tanu: Igen. Székely: Látta maga a hullát? Tanu: Nem láttam. Székely: Hát elkergették onnan? Tanu: Igenis, nem bocsátottak oda. Többek álltunk ott, de azt mondta a szolgabiró ur: Félrébb innen nem szabad ide jönni. Székely: Hát a beszélgetést hallotta-e, melyet az urak folytattak az alatt, amig nézték a hullát? Tanu: Hallgattam. Székely: Mit beszélgettek? Tanu : Egyszer, akit nem ismertem, azt mondta, hihetőleg ez a keresett bulla. Székely: Milyen keresett hulla ? Tanu: A Solymosi Eszteré, ezzel a szóval. Székely : Hát a lábáról nem beszéltek valamit ? Tanu: Azt nem hallottam. Elnök: Molnár János! (Bejön). Figyelmeztetem az igazbemondásara, mint hogy arra esküt fog tenni; vigyázzon tehát lelkét el ne veszítse, egy netalán hamis esküvel. (Született T.Dadán, 48 éves, református, családos, földmives, községi esküdt volt a mult évben). Ki által értesült maga arról, hogy a mult évben a Csonka füzesnél egy női hullát fogtak ki a Tiszából ? TaDu: A főbiró ur által, Tóth Györgynek hittak. Üzenetet küldött, hogy menjek ki oda rögtön és váltsam fel mert vacsorára akarna menni. Elnök: Maga ezen felhívásnak éngedett-e ? Tanu: Igen is, kimentem a Tisza partjára. Elnök: Milyen időben volt az? Tanu: Az bizonjosan már napszállat után volt, mikor már beesteledett. Elnök : Milyen teendőkkel bizta meg magát Tóth György ? Tanu : Ott volt velem, mig Lökről a szolgabiró Zoltán István ur még három úrral, ki nem jött és mig felásták a gödröt. Elnök : Közölte-e magával Tóth György, hogy elment valaki Lökre jelentést tenni a szolgabiró urnák. Tauu : Igen. Elnök : S maguk azután bevárták, mig a szolgabiró eljött az orvossal, szóval negyed magával. Mikor a szolgabiró ur eljött mi történt ? Tanu : Megjegyezték a sir száját és azt mondták a bírónak, hol van a községi esküdt. Én jelentettem magam, akkor azt monta a szolgabiró ur : ezen sírhalmot ugy találjuk a mikor a bíróság kifog jönni holnap, hogy ahhoz sem madár, sem kutya, sem ember közel ne járjon. Elnök: De mikor a szolgabiró eljött, felbontották-e a gödröt ? Tanu: Felbontották akkor, de mi nem mertük volna azt előbb tenni. Elnök: Én csak azt akarom tudni, hogy mikor a szolgabiró Lökről megjött, minő eljárást követett. Tanu: Jelen voltam, a szolgabiró felbontatta a sirt. Elnök : A sir mellett volt maga ? Tanu: Jelen voltam, de nem tolakodtam oda, előbbre való emberek voltak ott, csak hátuk mögött megállottam. A küldöttség körülvette a sir száját. Beküldötték Szűcs Jánost s más segítség is volt ott, s a földet a holttestről lehányták. A test a gödörben maradt, azt nem emelték ki, csak lehányták a homokot. Elnök: Megejtett ott az orvos valami vizsgálatot a hullán ? Tanu: Mentül kevesebb vizsgálatot vettem észre kérem alássan. Elnök: Mit vett észre? Az orvos vizsgálta-e fejét, lábát és hasát ? Tanu: Azt nem vettem észre. Elnök: Látta-e maga a hullát? Tanu: Igenis láttam; a többek közt fejemet bedugtam, csak arcznlatát tekintettem meg, láttam a mint a föld le volt róla simítva. Elnök; Tiszta volt az arcza? Tanu: Nem volt tiszta. Elnök: Nem maradt rajta föld? Tanu: Igenis maradt, a foga köze tele volt homokkal. Elnök : Hát a szája nyitva volt ? Tanu: Nyitva. Elnök: Álla nem csüngött le? Tanu; Nem csüngött le. Elnök: Ábrázata ép volt? Tanu: Épnek láttam. Homokos volt, de nagyobb sebet, vagy csikarást nem lehetett látni. Elnök: Az orrának milyen formája volt? Tanu: Olyan formán láttam, hogy egyenes volt. Elnök: Hát a fejét látta, hogy szőke vagy fekete Laja volt-e ? Tanu: Nem láttam, mert földes volt. Elnök: Hát a karját látta ? Tanu: Azt sem láttam, mert ruhában volt. Elnök: Valami beszélgetést hallott, hogy a karján volt valami ? Tanu: Hallottam, hogy kendő volt kötve karjára, de nem láttam. Eluök: Szagos volt? Tanu: Akkor nem éreztem szagát, mert mentől kevesebbet időztem ott és azonnal hátráltam, mert nálam előbbre való emberek voltak ott. Elnök. Mikor az urak elvégezték a szemlét jelen volt a sir befedésénél ? Tanu : Igenis jelen voltam. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.