Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

nősen abból a célból, nem szemléli meg valakinek a koponyáját, hogy máséval összehasonlítsa. Hát ön szemlélte-e ilyen célból? Tanu: Nem, csak szemmel. Eötvös: De abból a czélból, hogy én most azt akarom megvizsgálni, hogy ez a koponya mekkora? Tanu: Kérem alásan Esztert ismertem, és azt a bullát épen azért néztem meg, hogy miben különbözik, vagy miben hasonlít. Elnök: Talán nem méltóztatik érteni a kérdést ? Tanu: De igen, értem. Eötvös: Nekem van testvérem, ismerem vagy 35 esztendő óta, de soha sem szemléltem a koponyáját abból a célból, hogy magamnak meghatároztam, hogy mekkora lehet az; mert egészen más, szemmel látni valakit akár minden nap, és kombinálni, hogy mekkora lehet a koponyája. Tanu: Kérem nekem is van testvérem, annak egészen más a koponyája, mint az enyém; az övé hosszúkás az enyém kerek. Eötvös: Hát azt kérdezem, hogy Solymosi Eszter koponyáját abból a célból, hogy méretei iránt meggyőződést szerezzen magának, observálta-e valamikor Solymosi Eszter életében? Tanu: En csak a bullát néztem meg. Eötvös: Hát az előtt nem szemlélte meg oly czélból, hogy koponyáját megmérje? (Élénk derültség a közönség közt.) Tanu: Abból a célból nem. Eötvös: Nagyságos elnök ur! Én meg vagyok győződve arról, hogy az e teremben jelen levő közönségnek 9/io része sem bir egyelőre azon kérdések súlyának és fontosságának ismeretével, amelyek itt orvostani szempontból a tanukhoz intéztetnek; s azért az egyes kérdések itt mosolylyal, nevetéssel és zajjal fogadtatnak. Én csak nagyságod discretiójára bizoui . .. Elnök: Mihelyt tapasztalom, hogy akar nevetségessé tétetnek, akár pedig korlátoztatnak a védő urak a kérdésekben, rendet fogok inteni. Eötvös: Bocsánatot kérek, nevettségessé tenni az ÓD kérdéseimet, ba csak magam nem teszem, arra pedig vigyázok, hogy ne tegyem, lehetetlen; de constatálom, hogy egyes kérdések, miután azok horderejét a közönség fel nem foghatja, zajjal és nevetkezéssel fogadtatnak. Ezt nagyságod figyelmébe ajánlom. Friedman: Az imént azt mondta a tanitó ur, hogy miután Solymosi Eszter kilépett az iskolából, vagyis onnan, ahol rendesen találkozott vele, hogy akkor előkészítette az ur vacsorára; hát azután — mert addig rendesen találkoztak — volt-e valami olyan rendes találkozása vele, például valamely háznál, vagy valamely alkalom, mely ismétlődött, vagy csak a véletlen? Tanu: Ugy nem volt, hogy a háznál találkoztam volna vele, hanem az utczán. Friedman: Tehát véletlenül. Tauu: Igen. Friedman/. Még is nem emlékezik arra, hogy körülbelől micsoda alkalommal és hol történt az, vagy hogy volt öltözve, volt-e valamely ismertető jele, mikor legutoljára vagy utolsó előttkor találkozott vele ? Tanu: Arra figyelmem nem terjedt ki. Friedman: Tehát csak gondolja, egy falúban lévén, hogy többször látta? Tanu: Igen. Friedman: Élő embert látott-e már valamely körülménynél fogva előzőleg bajjal és később haj nélkül ? például ha valaki betegség folytán elvesztette baját? Tanu: Régebben emlékszem, egy rokonomnak tiphusban teljesen elment a haja. Friedman: És semmi változást nem tapasztalt az illetőnek arczában ? Tanu: Semmit sem arczában, csak hogy homloka lett magasasabb. Most is élő ember. Friedman: Arra emlékszik-e hogy Eszter, miután minden parasztlánynak más és más a viselete és öltözködési módja — keszkenővel a fején szokott-e járni, vagy hajadon fővel ? Tana: Arra nem terjesztettem ki figyelmemet. Friedman: A koponya szélességére emlékszik de arra, hogy kendőt viselt-e, nem ? Hiszen ha én az utczán valamely ismerősömmel találkozom, akkor megtudom mondani, cziliuder ben jár-e vagy csárdás kalapban. Tanu: Falun rendes szokás, hogy a lányok kendőt horda nak. Friedman: Azt tapasztalta-e, hogy Eszter ettől a szokástól eltérőleg viselkedett volna? Tanu: Eltérőleg nem viselkedhetett, mert az iskolás leányok is ugy járnak. Klein Ignácz: Nem tetszett őt ismerni, mert egy évig nem szolgált oda haza, hanem a Szilvásiné tanyáján. Tanu: Hogy ne ismertem volna, mikor tanítottam ? Elnök: Különben is Szilvásiné tanyája nincs olyan messze. (Az ülés félórára felfüggesztetik). (Szünet után). Bevezetik Gyáni Gáborné tanút. Elnök: Solymosi Eszterrel volt-e valami atyafiságban ? Tanu: Igen is voltam. Elnök : Milyenben ? Tanu: Két testvérnek a gyermeke voltunk. Elnök: A mult esztendőben, mikor egy hullát nézett meg T. Eszláron, ezen hullában felismerte-e Solymosi Esztert, vagy sem ? Tanu: Nem ismertem. Elnök: Miért nem találta annak, mondja el az okokat? Tanu: Semmi féle esetre nem Solymosi Eszter volt, mert Solymosi Eszter barna piros lány volt, a feje kicsi volt, legközönségesebb takaros fejű gyermek volt, ennek pedig nagy feje volt; tehát nem ismerhettem annak. A szeme kék volt, az Eszteré pedig fekete, az Eszter foga apró volt, ennek pedig hátra volt a foga, ugy ki volt vicsorítva, Solymosi Eszternek pedig rendes soros foga volt. Elnök: Hát testben, karja, lába ? Tanu: Minden vastagabb volt, mint a Solymosi Eszteré, Solymosi Eszter csak gyermeki alakkal birt. Elnök : Gyakorta látta őt ? Tanu : Igenis minden nap. Elnök: Sokkal vékuyabbnak nézett ki ? Tanu: Inkább fiatalabbnak látszott, mint idősebbnek az idejéhez képest; ez pedig erősebbnek látszott, az pedig nem. Elnök: A meile Észternek volt-e valamennyire kidomborodva ? Tanu: Az semennyire se volt. Elnök : Hát ennek a hullának ? Tanu: Ennek se láttam, hogy olyan melle lett volna; de természetesen csak vaskos cseléd volt. Elnök: A mellén a bimbót kifejlődöttnek találta-e a hullán ? Tanu: Nem is néztem, hogy a melle milyen volt, csak az arczát vagy legfeljebb azt néztem, hogy köpczösebb volt. Elnök : Magasságra nézve megegyeztek ? Tanu: Nem, magasabb volt. Ugy vélem magam előtt, hogy csak magasabb cseléd volt. Hogy mennyivel, azt nem tudom; csak hogy Eszter rövidebb test volt. Szeyffert: Maga azt moudja, hogy a hullának a szeme kék volt. Ez nem egyez meg a hivatalos jegyzőkönyvvel, mert a szerént a szembör más volt. Tanu: Nem volt a barnás, mert a kék volt. Szeyffert: De azt az orvosok mondják. Tanu: És a nyaka alatt forradás volt, azt is tudom, a Solymosi Eszternek meg nem volt semmi jel az arczán. Elnök: Milyen forradás volt az ? Valami sebb hely? Tanu: Valami kigyülés lehetett valaha a nyakán, csak hogy látszott, hogy „forradásos volt a nyaka. Elnök: És azután milyen helyen volt a nyakán az a forradás? Tanu: Azt bizonyosan nem tudom, csakhogy ugy a füle alatt. Eötvös: Hivták oda a holttesthez, hogy azt megnézze, vagy maga ment oda? Tanu: Igenis hivtak. Eötvös: Ki bivta? Tanu: Biró uram. Eötvös: Farkas Gábor. Tanu : Igen is. Eötvös: Nincs vele atyafiságban? Tanu : Nincs semmiféle. Eötvös : Mit mondott a biró mikor odahívta ? Tanu: Egyebet nem mondott, csakhogy bátorkodjék megnézni azt a hullát. Mondom, hogy igenÍ3 bátorkodok, mert vagyok oly természettel, hogy nem félek tőle. Eötvös: De mondott az még valami mást is. Tanu: Mit mondott ? Nem tudok én egyebet. Eötvös: Azt is mondta, hogy valahogyan rá nem kell ám ismerni. Tanu: Nekem nem mondta.