Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: Kiket hivott még oda a biró? Tanu: Nem tudom kit, csak voltunk ott néhányan. Eötvös: Hivta a',biró? Mi köze volt neki hozzá? Tanu: A biró is hivott, másik ember is. Eötvös: Kicsoda? Tanu: A kisbíró is biró uram által. Eötvös: Miért épen azok hivták, mi közük volt, mikor a királyi biróság volt ott ? Tanu: Kérem neki joga volt, más szavára nem mentem volna, ha biró uram nem hivatott volna. Eötvös : Azt mondja maga, hogy Solymosi Eszternek kis feje volt. Megvizsgálta maga megtapogatta? Tanu: Tapogatni, nem tapogattam, csak látás szerént megláttam. Eötvös: És azt mondja, hogy a hullának nagy feje volt. Hát ha azért volt nagy feje, hogy fel volt már puffadva ? Tanu: Nem volt azon semmi felpuffadás, mert az olyan ép egészséges testnek látszott, mintha vizbe se lett volna. Eötvös: No már ahhoz az orvosok jobban értenek ám. Ön azt mondja, hogy a szeme kék volt, honnan tudja? Tanu: Nyitva volt, hát láttam. Eötvös: Hát a tanitó ur azt mondja, hogy be volt zárva mind a két szeme. Tanu: Nem tudom én mikor látta? Eötvös: Bátoriné házánál, az is ott volt épen akkor. Tanu: Mikor volt lezárva, mikor nem, ezt nem tudom. Eötvös: De hát hogyan látta, hisz nem volt nyitva a szeme ? Tanu: Nyitva volt. Etrös: Hány óra tájban látta maga? Tanu: Nem tudom én megmondani. Eötvös: Reggel-e vagy este? Tanu: Este nem láttam, délelőtt volt. Eötvös: Világos nappal? Tanu: Igen! Eötvös: Azt mondja, hogy nyitva volt a szeme. Tanu: Nyitva volt szeme-szája. Eötvös: És kék volt? Tanu: Kék, Eötvös: De a vizsgáló biró ur, a kinek pedig nem sza ba d olyat mondani, amit nem jól tud, azt vette irásba, hogy a szeme fekete. Az orvosok is megvizsgálták, akkor is azt vették fel, hogy a szeme barna. Hogy tudja tehát azt mondani, hogy a szeme kék volt ! Tanu: Én megnéztem; annál inkább tudom, hogy néztem. Eötvös: Megtudja-e azt különböztetni, hogy barna-e vagy kék ? Tanu: Megtudom. Eötvös: Ön azt mondta, hogy a szemét nézte főképen és csak erről tudja, hogy nem lehetett Eszter. Tanu: Én az egész ábrázatát néztem, instálom alásan. Eötvös: Ön azt mondta, hogy a szemét nézte főképen. Tanu: Én csak azt néztem, hogy milyen ábrázata volt, szőke-e vagy piros. Eötvös: Hát milyen volt az a hulla? Tanu: Szőke volt, nem barna cseléd volt, egyszóval, mert láttam szemöldökét, hogy szőke. Eötvös : Hiszen nem volt szemöldöke. Tanu: Nem sok volt, csak látszós volt, hogy szökés volt a szemöldöke. Eötvös: Hát az a holttest ruhás volt-e vagy meztelen? Tanu: Meztelen; semmi ruha azon nem volt, csak anyaszült meztelen volt. Eötvös: Tiszta volt e, vagy földes, iszapos? Tanu : Nem volt az iszapos. Eötvös: Meg volt mosva? Tanu: Hogy meg volt-e mosva, azt nem tudom, de tudom, hogy nem volt iszapos. Eötvös: Volt-e szaga a holttestnek? Tanu: Volt szaga mint holttestnek, olyan túlságos szaga nem volt. Eötvös: Az imént azt mondta, friss holttest volt? Tanu: Nem volt rothadásban levő. Eötvös: Maga azt mondta, hogy forradásos volt a nyaka, Hogyan látta azt? Tanu: Láttam hála istennek, ép szemem van, csak megláttam. Eötvös: Hát az orvosok is megvizsgálták és azok uem látták, hogy forradásos lett volna? Tanu: Már én azt nem tudom, én csak azt mondom a mit láttam. Eötvös: Hát a zsidókat, a kik ismerték a holttestet beeresztették-e oda? Tanu: Azt nem tudom. Eötvös: Hát zsidókat látott-e ott közelében? Tanu: Azt sem tudom, hogy voltak-e ott zsidók. Én nem néztem, mert sok tenni valóm volt és elmentem haza. Eötvös: Látott-e máskor is holttestet ilyen közelről és meztelenül ? Tanu: Láttam holttestet, de vizből kihuzottat nem láttam. Eötvös: Tehát ez volt az első eset raá, hogy látott ? Tanu: Ez. Szeyffert: Ismerte-e Eszternek ruháját ? Tanu: Ismertem. Szeyffert: Jól ismerte ? Tanu: Igen jól ismertem. Szeyffert (Az elnökhöz): Szükségesnek találom, hogy ennek az asszonynak, a ki mint rokon Eszterrel gyakrabban érintkezett, Eszternek ruhája megmutattassák. (Elnök elrendeli, hogy a ruhák előhozassanak.) Székely: G-yániné! Volt-e Solymosi Eszternek valami különös ismertetőjel a testén ? Tanu: Nem tudok egyebet, mint arcza ábrázatát. Székely: Hát megnézte-e a hullának a lábát? Tanu: Azt igen jól tudom, hogy Eszternek lába minő minőségű volt. Szeyffert: Hát minő volt? Tanu: Nem volt olyan túlságos lába. Szeyffert: A lábán nem látott valamit ? Tanu: Nem semmit. Szeyffert: Megnézte jól ? Tauu: Néztem, de valami különösen nem néztem. Szeyffert: De figyelmeztették magát ott? Tanu: Ott nem figyelmeztettek, de láttam, hogy teljesebb testű volt, mint Eszter. Szeyffert: Hát általában mit mondtak, hogy mit nézzen meg ? Tanu: Nem mást, minthogy Eszter-e a testa vagy nem? Szeyffert: Hát csak azért nézte? Tanu: Csak arczát, testi alakjában, másként nem néztem, mint csak nagyságában, és hogy az nagyobb test volt. Szeyffert: Hát azt tudja-e, hogy Eszternek tehéntaposás volt-e a lábán? Tanu: Azt tudom, hogy fájt a lába, hogy a tehén taposott reá. Szeyffert: Meddig fájta lába Eszternek? Tanu: Azt nem tudom, csak ugy hallottam, hogy a tehén hágott a lábára. Szeyffert: Mikor hallotta és kitől ? Tanu: Azt tudom, hogy fájt a lába, hiszen oda kint lakott Olajos Bálintéknál. Szeyffert: Mikor volt az, hogy fájt a lába, egy éve vagy két éve ? Tanu: Abban az esztendőben történt, mikor eljött Eszter azon az őszön. Friedmann: Hát maga, mint Eszter rokona, látta-e őt gyakran meztelenül? Tanu: Én soha sem láttam meztelenül Esztert ? Friedman: Sem kis korában, sem nagy korában? Tanu: Semmikor sem. Friedmann: Mondja meg még egyszer, hogyan ismerte meg a hullát, hogy az szőke? Tanu: Látszott a szemöldökéről, hogy az szőke volt. Friedmann: Hát másról nem? Tanu; Nem. Friedmann: Sohasem látott holttestet. Tanu: Olyau természetes halállal kimúl tat láttam. Friedmann: Hát pirosságot vett észre rajta? Tanu: Azt sem vettem észre. Friedmann: Még ezt sem látta? Az imént azt mondta, hogy Eszter piros volt és a hulla szőke, sápadt. Tanu: Az szőke cseléd volt. Friedmann; Hát haj nélküli embert látott-e már olyant, a kinek kiveszett a haja? Tanu: Olyant se láttam. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.