Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tauu: Megnéztem, de a körmét nem néztem, arra nem terjedt ki a figyelmem. Elnök: Például az emlőket megnézte-e, hogy azok menynyire fejlettek vagy sem! Tanu: Azt határozottau nem tudom. Hogy nagy volt-e nem tudom, csak hogy volt emlője, arra emlékszem. Eluök: Az egész arcznak a kifejezéséből vagy vonásából nem ismert fel semmit Solymosi Eszterből? Tanu: Nem ismertem, mert amint Solymosi Esztert ismertem, olyan vékony szervezetű volt, a hulla pedig olyan kerek. Eötvös: Tanitó ur, kérdést lesz szerencsém önhöz intézni, kérek rá feleletet, de csak olyan határozott feleletet, a minőt a kérdés természeténél fogva vél, hogy mondania kell. Azon hullaszemlélés előtt, mikor látta utoljára Solymosy Esztert ? Tanu: Azt határozottan nem tudom megmondani. Eütvös: Friss hullát, vagy rothadásban levő hullát szemlélte-e már más alkalommal ily czélból ? Tanu: Láttam már, de nem ily czélból. Eötvös: Milyent, friss hullát, vagy nagy rothadásbau levőt ? Tanu: Láttam már nagy rothadásbau levő hullát is, mikor egyet a Tiszából kifogtak. Eötvös: De felismerés czéljából nem szemlélt még ilyent ? Tauu: Nem. Eötvös: Azt mondja, hogy Solymosi Eszternek homloka uem volt olyan nagy, mint ezé a hulláé, akinek homloka nagynak látszott. Hogy kis és nagy homlok egymáshoz arányítva, mit jelent: definiálta-e ezt a kérdést már? Tanu: Hallgat. Eötvös: Én ugy vélekedem, hogy ahol haj vagy szőr nincs, ott simább a bőr és nagyobbnak látszik a homlok, mint veszem nekem is önnek is sokkal nagyobb homlokunk van, mint kellene. Tauu: Igen. Eötvös: E tekintetben csalódhatik az ember. Azért mondom, hogy tekintettel a csalódás könynyüségére, szemlélte-e maga a homlok nagyságát ? Tanu: Igenis! S akkor simább volt ott a bőr, miut sem ott haj lehetett volna. Eötvös: Mennyi ideig szemlélte azt a hullát ? Tanu: Azt nem mondhatom meg bizonyosan. Amint az egyik oldalról-megnéztem, a másik oldalra kerültem. Eötvös: De körülbelül mégis mennyi ideig szemlélte? Tanu: Ugy 10—15 perczig, de határozottan nem tudom. Eötvös: Tanu ur azt mondja, hogy a hullának orra fitos volt? Tanu; Igen. Eötvös: Szerzeit-e magának meggyőződést arra nézve, hogy ez az orr életben is olyan lehetett ? Tanu: Nem látszott rajta semmi törődés, zúzás, épnek látszott az orr. Eötvös ; Ebben ön határozottan téved. Több tanu hit alatt tett vallomást, hogy az orr be volt horpadva. Egy orvos pedig tanúságot tett, hogy meg is igazgatta az orrát. Hát mondja meg, az iránt szerzett-e meggyőződést, hogy az az orr az életben is olyan lehetett, hogy nem volt-e megigazítva ? Tanu : Azt nem vettem észre. Eötvös: Megszemlélte-e azt különösen ? Tanu: Különösen nem, csakhogy meg volt az orr alakja. Eötvös: Van-e tudomása arról, hogy nagy rothadásban levő hullánál mind az arcz, mind a test különböző részei, különösen a has tája, a végtagok stb. a fejlődő hullagáz által felpuffasztatnak, és az által a hulla kissé nagyobbnak, és kövérebbnek látszik, mint az élő ember teste ? Tanu: Meztelenül hullát még nem láttam, csak most és annak oly nagy szaga volt, hogy nem néztem meg körülményesebben. Eötvös: Ön azt mondja, hogy emlékszik rá, hogy azon hullának volt emlője. Tanu: Igen is volt. Eötvös: Domború volt-e az emlője ? Tanu: Azt nem néztem meg, csak hogy volt emlője azt láttam. Eötvös: Hát a csecsebimbójára emlékszik-e, megnézte-e azt figyelemmel? Tanu: Azt nem néztem meg figyelemmel, csak arczát és lábát, Eötvös: Tehát nem nézte, hogy a csecsbimbó nagy volt-e vagy kicsiny; sem azt, hogy minő szine volt a csecsbimbónak ? Tanu : Csak hogy az egész test sápadt volt, azt tudom határozottan. Eötvös: Meg volt carbon savazva? AZ meglehetősen megfehéríteni a testet. Van-e arról tudomása, hogy azon zsidó vallású egyének, kik Solymosi Esztert ismerték, oda bocsáttatak-e, hogy megnézhessék a hullát ? Tauu: Azt nem tudom. Eötvös: A tanitó urat ki hivta oda tanúnak? Hivta-e valaki, vagy önként jelentkezett? Tanu: Önként jelentkeztem, mert ismertem Esztert, megnézni azt a hullát, Eötvös: Hóna alját nézte e ? Tanu: Nem néztem. Eötvös; Tehát azt sem tudhatja, hogy volt-e ott szőr ? Tanu: Nem mondhatom. Eötvös: Hát szemei bevoltak hunyva ? Tanu: Mind a két szeme be volt hunyva. Eötvös: Itt a látleletben az áll, hogy az egyik s^eme behunyva, a másik nyitva volt? Tanu: Én most is ugy emlékszem, hogy be volt hunyva. Eötvös: Szempilláin volt-e szőr? Tanu: Arra nem emlékszem. Eötvös: Bocsánatot kérek, a tanitó ur azt mondja, hogy a csipő, hegy a medence-csont körül ezen hulla sokkal Szélesebb volt, mint Solymosi Eszter; de én azt gondolom, hogy azt nem tudhatja, milyen széles volt Solymosi Eszter? Tanu: Láttam, hogy vékony leány volt. Eötvös: De a leányt magát élve meztelenül sohsem látta? Tanu: Nem láttam. Eötvös; Tehát csak combinálja, hogy vékonyabb volt? Tanu: Ruhában láttam, és a ruházattal együtt sem volt oly széles, mint ezen hulla meztelenül. Eötvös: Ezt is csak ugy gondolja, de méretei nincsenek sem Eszterre, sem a hullára nézve? Tanu: Hogy lennének méreteim! Heumann: Az ismétlő iskola a falu melyik részében van? Tanu: Mindkettőben. Én nem mint iskola mester tanítottam, hanem az ur asztalához készítettem elő, s mind a két iskolából azou időben 1880-ban a gyermekek hozzám jártak. Heumann: Meddig készült Solymosi Eszter az ur asztalához? Tanu: Hat hétig. Az ismétlő iskola tanítványai Újfaluból is oda jártak hozzám. Heumann: A tanórák naponta egészen elfoglalják a tanitó urat az ily foglalkozással? Tanu: Egyúttal jártak a rendes iskolások is és azok együtt elfoglalták minden időmet. Heuman : Hétköznap mikor voltak az órák ? Tanu: Reggel 8 órától és délután ismét, Heuman: E szerint hétköznap az iskolán kivül nem igen találkozhatott Solymosi Eszterrel? Tanu: Hogyne találkozhattam volna, mikor a mezőre kimentem ; volt alkalmam vele találkozni akkor is, mikor nem ment az iskolába. Heuman; A napra, melyen találkozott emlékszik ? Tanu: Nem emlékszem. Heuman : Mert 1880 óta változhatott is már a leány. Beszélt vele időközben? Tanu: Nem beszéltem, de elmentünk egymás mellett és ő köszönt nekem. Eötvös: A jegyzőkönyvben, melyet a vizsgáló biró az akkori napon felvett, az van mondva, hogy a tanu kijelentette, hogy Solymosi Eszter feje nem volt oly nagy, mint ezen hulláé. Tanu: Igenis kijelentettem. Eötvös; Igaz, hogy azt kijelentette akkor? Tanu: Igen. Eötvös: Hát arról tapasztalás által, vagy egyébként szerzett-e magának meggyőződést, hogy minő rothadásban lehettek a koponya lágy részei? Tanu: Nem. Eötvös: Hát az élő Solymosi Eszternek, a koponya méreteiről szerzett-e magának meggyőződést az által, hogy megtapogatta, vagy megmérte volna ? Tanu: Nem, csak szemmel. Miért mértem volna meg, nem volt rá szükségem. Eötvös: Igen, de a csalódás e tekintetben rendkívül könnyű, sőt majdnem lehetetlen nem csalódni, ha csak az ember, külö-