Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lí>-<lilr szám. II. Melléklet. ,TI8ZA-ESZLAR« Eötvös: Körülbelül milyen szine volt a hullának, mely előtte feküdt? Tanu; Sárgás szinü volt. Eötvös: A hullának bizonyos részeire nem emlékezik ? Tanu: Nem, mert meglehetős undorral tekiutett rá az ember. Elnök: Egészen ruha nélkül volt ? Tanu: Igen. Eötvös; Hogyan feküdt? Tanu : Hanyatt. Eötvös: Volt-e már többször eset, hogy a tiszteletes ur rothadásban lévő hullákat ilyen formában megszemlélt volna ? Tanu: Nem, soha. Eötvös; Vau-e arról saját tapasztalásából tudomása, hogy előre haladott rothadásban lévő hullákat a kifejlődő gáz felpuffasztja ugy, hogy azok sokkal kövérebbuek látszanak, mint az életben. Saját tapasztalásából van-e erről tudomása. Tanu: Nincs. Én nem láttam ilyen hullákat, saját tapasztalatom erről nem lehet. Elnök: Szakkönyvekből sem olvasta? Tanu: Nem tartozik szakmárahoz ilyen könyveket olvasni, ez fölösleges rám nézve? Eötvös: Lehet olvasni, érdeklődni tudományos embernek tudományos kérdések iránt. Van e továbbá saját tapasztalásából tudomása tiszteletes urnák — meg kell tennem a kérdést, ha bár feleslegesnek látszik — hogy a kiiejlődött rothadásban levő hulláknak arczvonása tökéletesen elváltozik néhány nap alatt ugy, hogy a felismerés lehetetlenné válik ? Tanu: Ismétlem, hogy saját tapasztalásomból semmi ilyenről, ami az orvosi tudományhoz tartozik, nincs tudomásom. Eötvös; Egész biztonsággal véli-e mondhatni azt, hogy az a hulla lehetetlen, hogy a Solymosi Eszteré lett volna; vagy pedig azt, hogy: »én egyátalában nem ismertem fel azon hullában Solymosi Esztert ?« Tanu: Igen természetes, hogy én csak saját személyemről szólhatok, hogy én egyátalában nem ismertem fel benne Solymosi Esztert. Elnök: Legutoljára, emlékezete szerint, mikor látta Solymosi Esztert? Tanu: Nem tudom azt az időt, nem igyekeztem magamnak megjegyezni; nem gondoltam, hogy ez előkerülhet valamikor. Elnök: Még csak körülbelül sem tudja meghatározni, hogy eltűnése előtt vissza felé, mely időben látta ? Tanu: Nem tudom. Heuman: Az nap, mikor ez az eljárás Eszláron foganatosíttatott, megfordult-e tiszteletes ur házánál asztalánál is Farkas Albert csendbiztos ? Tanu: Igen; Heuman: Hát Weinstein, most már Szabolcsi név alatt ismert zsidó hirlapiró ? Tanu: Nem tudom, hogy az nap volt-e; de volt többször. Heuman: Szóba jött-e ez az ügy általában és a hulla kérdése beszélgetés közben ? Tanu: Valószínűleg, Heuman: Tiszteletes ur a bonczolásnál nem volt jelen ? Tanu: Nem. Heuman: Tehát csak is az agnoscálásnál és azután haza távozott ? Tanu: Igen. Heuman: Igaz-e, hogy tiszteletes ur a halál oka és a hulla kora iránt már akkor is nyilatkozatot tett Weinstein előtt? Tanu: Korára nézve nem tehettem. Heuman : Nem is történt erre nézve semmiféle nyilatkozat, teszem, hogy ez nem azon hulla, hogy ennek más a kinézése és kora is különböző? Tanu : Különösen a kor különbségről nem szólhattam ; szakértő nem lévén. Heuman: Hát a halál okáról, hogy a hulla nem lehet vizbe fult nőé? Tanu : Arra nem emlékszem. Heuman : Fentartom magamnak arra nézve Pap József és Weinstein kihallgatását. Friedman: Méltóztatott-e már felelni arra, melyik évben hagyta el Eszter az iskolát? Tanu: Azt nem tudom biztosan megmondani, körülbelül 1880-ban. Friedman: Körülbelül hány éves koráig járt iskolába ? Tanu: Biztosan nem tudom. Otthon lévő jegyzökönyvem alapján megmondhatnám. Gondolom 5 vagy 6 évig. Friedman: Ön bizonyos tantárgyakat adott elő, vagy a hittant tanította? Tanu: É n csak a vizsgálatokra jártam. Friedman: Tehát naponkint a gyermekekkel nem érintkezett ? Tauu: Nem. Friedman: A mióta kijött a gyermek az iskolából, voltak-e időnként visszatérő alkalmak, midőn Solymosi Esztert látta? Tanu: Láttam részint a templomban, részint az utczán. Friedman : Tehát csak véletlenül találkozott vele ? Tanu: Igen. Friedman: A templom azon helyéről, melyet ön, mint lelkész elfoglal, áttekinthető-e az egész templom ? Tanu: Igen. Friedman: Az arczok is felismerhetők ? Tanu : Felismerhetők. Friedmann: Hát bizonyos különös ismertető jeleket, amelyek arról győzték volna meg a tiszteletes urat, hogy az nem Solymosi Eszter hullája, nem talált rajta ? Tanu: Különös ismertető jeleket nem találtam. Eötvö3: Megfigyelte-e tiszteletes ur, ki volt-e fejlődve a hulla csecse ? Tanu: Annyira kifejlődött, hogy laikus által is annak állitható lett volna, nem volt. Eötvös : Csecsbimbójának udvara nagy volt-e és milyen volt a csecsnek és udvarának szine? Tanu : Arra nem emlékszem, oly részletesen nem vizsgáltam meg. Elnök Yárkouyi Ferencz tanítót szólítja. A szokásos figyelmeztetés után a tanu az általános kérdésékre előadja, hogy született Szabolcsmegyében, Tisza-Ladányban, 44 éves, nős, családos, református tanitó T.-Eszláron. Elnök: Ismerte-e Solymosi Esztert és honnan ? Tanu: Ismertem, tanítottam 1880-ban. Elnök: Csak abban az egy esztendőben? Tanu: Csak is abban. Elnök: Későbben nem járt iskolába ? Tanu : Elébem nem járt. Elnök: Amint megszűnt ő tanítványa lenni, azután találkozott-e még vele többször is? Tanu: Méltóztatik tudni, hogy a falusi ember olyan, hogyha ma nem találkozik, más nap már találkozik egymással, mert nem olyan nagy a község. Elnök: Arra tudna-e feleletet adni, hogy eltűnése előtt körülbelül menuyi idővel látta utoljára ? Tanu: Biz azt nem tudom pontosan megmondani, hanem láthattam, mert a földem ott van Újfalu alatt és rendesen ha alul nem lehet menüi, ott szoktam keresztül menni Ófalun. Elnök : Például lehet-e, hogy 3—6 hónap is eltelt, hogy nem látta? Tanu: Nem telt el annyi idő. Elnök : A mult esztendőben egy hullát fogtak ki a Tiszából, mely Eszlárra átvitetett. Látta-e tanitó ur azt a hullát? Tanu: Láttam Elnök: Hol volt az kitéve? Tanu: Özv. Bátori Gábornénál egy fa alatt. Elnök : Minden ruha nélkül volt ? Tanu: Ruha nélkül. Elnök: Megszemlélte ön azt a hullát ? Tanu: Igen. Elnök: Felismerte-e benne Solymosi Esztert vagy sem? Tanu: Nem ismertem. Elnök: Meri azt egész határozottsággal állítani, hogy az Solymosi Eszter semmi esetre sem volt? Tanu: Határozottan állítom, hogy én abban a hullában Solymosi Esztert nem ismertem fel. Elnök: És honnan meriti e tudomását? Tanu: Mert Sol yinosi Esztert korához képest fejletlen vékony leánynak ismertem, azután a homloka vékony keskeny volt, a hulláé pedig magas, domború, Solymosi Eszternek az orra rendes volt, a hulláé pedig a mint szokás mondani, olyan fitos volt, melle széles, domború mellkas, a csipőcsout széles és a csontja vastag volt. Ezért, nem ismerhettem fel, mert gyerekleány nem lehetett olyan kifejlett, mint ez a hulla. Elnök: Tanitó ur egész tüzetesen nem nézte a hullát?