Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

gemet, de nem akarták bebivni, hanem akkor behitták ezeket, nem is tudom miért. Ha szükséges én kibizonyitom, hogy oda vezették őket az udvarba. Heumann*. Kérem annak a constatálását, hogy ezen két tanu valósággal azért lett kihallgatva, hogy Grosznak »hol tartózkodását« bizonyítsák, és nem az ő betegségét, tehát mint terhelő tanuk lettek a vizsgáló biró által kihallgatva. Grosz Samu (Gyáni tanúhoz): Akkor is lakott Onódynál, most is ott lakik? Gyani." Igenis ott laktunk, de nem mondott az semmit. Elnök: A vizsgálati jegyzőkönyvből nem tüník ki az, amit a védő ur mond; ezek csak mint Grosz Márton átellenes szomszédjai lettek kihallgatva; ők tehát tudhatják, hogy volt-e beteg a nyáron vagy nem. Friedmann: Az van-e a jegyzőkönyvben, hogy Grosz Márton hivatkozott rájuk? Szeyffert: A vizsgáló biró hallgathat ki tanukat, akikre nem is történt hivatkozás. Grosz Márton vádlott: Még akkor nem is lettem felszólítva, hogy beteg voltam-e vagy sem. Elnök: Ülj ön le már, mit akar evvel tovább fejtegetni ? (Ezután Zoltán István szolgabírót szólítja, de nincs jelen). Eötvös: Nagyságos elnök ur! Ha méltóztatik megengedni, esak a magam jegyzeteiből konstatálhatni vélem, hogy Grosz Márton Gyáni Gábor és nejére, mint tanura, soha sem hivatkozott. Következett volna Zoltán István szbiró kihallgatása; de elnök jelenti, hogy nincs jelen. Eötvös: Én részemről nem is tartom szükségesnek Zoltán István szbiró ur kihallgatását; különben is éjjel látta, sötét volt, az orvos is megnézte, az sem látta. Én tehát ez úttal nem tartom szükségesnek a kihallgatást. Szeyffert: Kész vagyok én is lemondani a kihallgatásról. Elnök: Amenynyiben csakugyan a szolgabíró hivatalos jelentése itt van és azt mint olyant el kell fogadni, egyelőre nem szükséges a kihallgatás. Két tanu egy kérelmet intézett hozzám kivételes kihallgatásuk iránt, t. i. az eszlári ref. lelkész és tanító, akiknek odahaza most hivatalos kötelességük van, s miután mint tanuk vannak itt, ezt elmulasztani lennénk kénytelenek, ha most nem fognának kihallgattatni. Szeyffert: Méltóztassék intézkedni a kihallgatás iránt. Elnök: Lápossy János lelkész! (Bejön.) Eötvös: Nagyságos elnök ur, tek. törvényszék! Valosziuü, hogy Lápossy tanúhoz oly kérdések is fognak a védelam részéről intéztetni, amelyeket szokott társadalmi felfogásunk szerint magán társaságban vitatni és emlegetni nők jelenlétében nem szoktak; amely kérdések azonban művelt és tisztességes hölgyek előtt sem obsczénok, sem nem botrányosak; miután ezen kérdéseknek tendencziája az igazság kiderítése. Kötelességemnek tartottam ezt nagyságodnak bejelenteni, hogy ahoz képest méltóztassék a közönséget figyelmeztetni. Elnök: Csupán azt kívánom megjegyezni, hogy ha netalán oly kérdéseket méltóztatnék tenni, amelyek a szemérmet sértik, azt méltóztatnék előre jelezni. Eötvös: Én nem tudom, hogy mely részleteknél jönnek a kérdések elő, azért tartottam kötelességemnek azt most bejelenteni. Elnök: Lápossy János! Ön tanukép lesz a kir. tszék által kihallgatva. Figyelmeztetem az igazságnak lelkiismeretes bevallására, a mi különben is hivatalos állásánál fogva feltételeztetik. Született Debreczenben, 34 éves, nőtlen lelkész T.-Eszláron. Ismerte-e Solymosi Esztert? Tanu: Ismertem. Elnök: Csak ugy távolról vagy közelebbről? Tanu: Mint iskolás növendéket gyakran láttam az iskolában, templomban és az utczán. Elnök: Hosszabb idő ota ismeri-e vagy nem? Tanu: Körülbelül 4 év óta. Elnök: Most közelebb járt-e Eszter iskolába ? Tanu : Az ismétlő iskolába járt és a templomba is. Elnök: A mult esztendőben egy hulla megszemlélésében vett részt a tiszteletes ur. Azután kérdés intéztetett önhöz, hogy azon hullában fel ismeri-e Solymosi Esztert, vagy sem. Hogyau nyilalkozott akkor? Mondja el most a törvényszék előtt, hogy az úgynevezett dadai hullát Solymosi Eszter holt testének ismerte-e vagy sem? Tanu: Nem annak ismertem. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Elnök 1 Mi által győződött meg arról, hogy az nem volt Solymosi Eszter holtteste? Tanu: Amennyiben kifejlettebb és csontosabb volt, és arcz kifejezése nem az volt. Elnök: Tehát magasabb volt testben? Eötvös: Nem mondta hogy magasabb, hanem csontosabb. Elnök: Igen, csontosabb volt, mint Eszter s arcz kifejezése is más volt. Hát Solymosi Eszter fejlettebb leány volt-e vagy sem? Tanu: Eszter gyönge, fejletlen volt. Elnök: És erre alapítja a maga véleményét? Tanu: Igen, az a holt-test fejlettebb, erőteljesebb, szélesebb volt. Elnök: Például a karok, lábak vastagságáról Ítélve is mondja ezt. Tanu: Részletesen nem mondhatom, már egy tekintetre különösen a mellkas szélessége domborusága tünt fel, látszott, hogy az erősebb volt. Elnök': Tüzetesen nézte meg? Tanu: Én körüljártam az asztalt és a mennyire szemmel lehet megnéztem, de kezét lábát nem megvizsgáltam. Elnök: Hát arczában nem ismert fel hasonlatosságot Solymosi Eszter arczával? Tanu: Nem. Szeyffert: Legyen szives tiszteletes ur nyilatkozni a íölött, hogy vallomása mikép értendő. Akként e, hogy határozottan azt mondja, hogy a hulla nem Solymosi Eszteré, vagy csak ugy, hogy megengedi az ellenkezőt is. Tanu! Szeréntem nem volt az Eszter semmikép. Szeyffert: A bonczolásuál nem tetszett jelen lenni. Tauu : Nem. Szeyffert: Volt szaga ? Tanu: Szaga volt. Elnök: Igen érezhető volt a szaga ? Tanu: Érezhető volt, mint nyári időben egy több uapos holttesté. Elnök: A lábán nem vett észre valami jegyet ? Tanu: Nem figyeltem rá. Elnök: Hol szemlélte a hullát? Tanu: Bátoriné kertjében a zsinagóga mellett. Elnök: Még akkor nem bonczoltatott? Tanu: Nem csak kitétetett. Eötvös: Éu a tanúnak mint mivelt és tanult embernek nyilatkozatára, feltéve, hogy jól megnézte a hullát, különös súlyt fektetek, és azért is a tiszteletes úrhoz néhány kérdést fogok intézni, kérek ezekre határozott feleletet, amennyiben tiszteletes ur, mint tanu és lelkiismeretes ember, határozott feletet adhat. Utoljára életben mikor látta Solymosi Esztert? Tanu: Azt nem tudom határozottan megmondani. Eötvös: A tavalyi évben látta? Tanu: Nem tudom, a templomban, vagy az utczán találkoztam-e vele. Eötvös: A tiszteletes ur azt mondja, hogy azt a benyomást tette rá az a holttest, hogy az kifejlettebb, csontosabb és kifejezésre nézve is más volt, mint Solymosi Eszter. Mit méltóztatik ezen szó alatt kifejlettebb érteni? Tanu: Azt, hogy erőteljesebb volt, mert Solymosi Eszter vézna, gyönge testalkatú volt. Eötvös: A test perifériájára nézve ? Tanu: Kifejletlen leány volt. Eötvös: Akkor mikor utoljára szemlélte fejlatlen, vézna lány volt, az a hulla pedig meglehetős jól táplált volt-e ? Tanu: Széles mellkassu volt; nem tudom, hogy jól táplált volt-e, hanem kifejlett csontjai voltak. Eötvös: És azt, hogy a hulla csontosabb volt mint az élő leány, ezt a véleményét mire alapitja a tiszteletes ur ? Tanu: Hogy láttam, hogy domborubb volt neki a mellkasa. Elnök: Hát c->ak ebből méltóztatott ítélni? Tanu: Cs^k az tünt fel nekem, egyéb csontjait én nem néztem. Eötvös; Hát az élő Solymosi Eszternek a karját és karcsontjait megtapintotta-e tiszteletes ur? Tanu : Nem. Eötvös: Hát csak a mellkas domboruságára méltóztatik azt alapítani, hogy csontosabb volt ? Tauu: Igen. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.