Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

jelentőséggel ezen jegyzőkönyvek csatolása, mert ugyanazon időben ujsági birek is tökéletesen ugy közölték vádlott kinoztatását, amint ő most mondja el; nehogy tehát ugy látszassák, mintha vádlott olvasván, mióta szabad lábon van, azon ujsági hireket, melyek esetleg koholttak, esetleg valók lehetnek, azok után beszélve: szükséges constatálni, hogy azon jegyzőkönyv, mely ezen tényekre nézve vádlottal még akkor vétetett fel, mikor egyáltalában sem ujsági, sem más birek vele nem közöltethettek, hogy vájjon az a vallomási előadással egybehangzik-e. Hát én részemről is kérem, hogy ide csatoltassék. Szeyffert; Ezen iratokat ezennel rendelkezésre bocsátom. (Bevezettetik Grosz Márton). Eötvös: Tek. törvényszék ! Nagyságos eluök ur! Miután ezen ügynek sok részlete van és bizonyos részletek külön csoportosulnak ; miután már a tek. törvényszék és nagyságos elnök ur méltóztattak a hullakérdést tárgyalásra kitűzni és a dolog természete hozza magával, bogy minden együvé tartozó momentum, tanúvallomás, nyilatkozat együtt vétessék tárgyalás alá : ennélfogva esedezem nagyságodnak, méltóztassék akként rendelkezni, hogy mielőtt a Grosz és Klein elleni vádra kiterjeszkednénk, azon tutajosok hallgattassanak ki, kik Matejjal, Herskóval és a többiekkel együtt tették meg a tutaj-utat Váriból Dadáig és tovább. Azok különben is régen itt tartózkodnak, addig nem tudtak Remmit és nekem aggodalmam van, hogy talán olyan tudomáshoz is hozzá jutnak véletlenül, melyről eddig nem is sejtettek semmit. Eluök: Grosz és Klein vádlottak kihallgatásán előbb tul kell esnünk. Következik Grosz Márton kihallgatása. (Született Nagy-Hodosson, 45 éves, családos). Mi a foglalkozása ? Vádlott: Foglalkozásom most éppen semmi. Gazdatiszt voltam, de ki kellett, lépnem. Elnök : Hol lakik ? Vádlott: Tisza-Csegén, a mult évben Tisza-Eszláron laktam. Elnök : Vagyona van ? Vádlott: Volt búzáin, földet míveltem, volt lovam, tehenem, de az által elpusztult, hogy itt tartottak. Elnök: Azzal van vádolva, hogy mult évben Smilovicsnak egy bullát adott át Szt. Mártonban. Vádlott: Nincs semmi tudomásem róla, soha életemben nem voltam ott. Elnök: Nem járt ott? Nem is tudja merre van? Válott: Nem tudom; bejártam három részét a világnak, de még ott nem voltam. Elnök : De magának azt Smilovics szemébe mondta ? Vádlott: Igen. Elnök: És hogyan mondta ? Vádlott: Igy volt az instálom a tek. törvényszéket és nagyságos elnök urat, hogy 1882. jul. 17-én hétfőn történt. A vizsgálóbiró által az egész Eszlár község izraelitáit mind felhívták, mivel meg is jelentünk mind. Midőn oda jöttünk, azt mondták, üljünk le a lóczára az udvaron. Alig ültünk ott, midőn oda jött Onody és az eszlári kath. pap. Midőn oda jöttek, azt mondták, menjünk be a község házába és ők bementek a jegyző szobájába, ott ültek sokáig és tanakodtak. Ez tartott 12 óráig. Akkor elmentek ebédelni. Bary beszólt, hogy tartóztassanak ott^aki akar, hozasson ebédet, de haza menni nem szabad. Aki Ófaluban lakott, annak volt ebédje, de aki Újfaluban lakott, annak nem volt. Két óra tájban visszajött a vizsgálóbiró, behivatott a községházából a jegyző szobájába és sorba állítottak mindnyájunkat. Elnök : Hányan voltak ? Vádlott: Tizenketten. Egresi Nagy László előttünk állt és nézett. A biró Scnilovicscsal a község házában, honnan minket kihoztak, tanácskoztak arról, hogy Groszt és Kleint ismeri, pedig személyöket soha sem látta. Hát azután tanácskoztak, hogy csináljanak egy komédiát, hogy az által, azután ez a Klein és Grosz Márton beismerjék. Elnök: Hát honnan tudja azt maga ? Vádlott: Tudom. Elnök: Hát honnan tudja ? Vádlott: Tudom kérem, majd utoljára megmondom, hogy honnan. Mikor ez megtörtént, négyőnket kivezettek Smilovics elé, nem nevezte meg, hogy kicsoda és azután kinyitotta az ajtót, ahol Smilovics volt és megnevezett névről is, hogy Grosz Márton álljon a színre az ablak iránt. De nem volt szabad nézni, hanem fel a napnak kellett nézni, hogy az borzasztó volt, a nap a szemünket majd kisütötte. Ott állatott a világ csúfjára, igy az ablak irányában. Smilovics az ablakhoz jött, de nem volt szabad nézni, bogy Smilovicsot ne lássuk. Vagy 15 perczig volt igy. Azután azt mondja, menjen félre mind, Grosz Márton maga maradjon, ugy hogy nem volt meggyőződve, hogy Grosz Mártont felismeri, igy biztosabb, hogy megismeri, hogy magam ott álltam. Azután félre küldött engem és Klein Ignáczczal szintén igy bántak el. Azután oda állították, őtet jobbra, engem balre, hogy kettőnket jobban ismerjen. Igy ott állottunk 10—15 perczig, biztosan nem tudom meddig, az órát nem néztem; de jó ideig ott álltunk a napnak nézve. Azután félre küldött, leültünk a lóczára és azután sebesen a többieket kihallgatta, de csak annyi volt, hogy azt mondta menjetek haza, 24 óráig senkinek semmit sem szabad szólni. Azután behitt engem és azzal állt elő, hogy pünkösttől hol voltam. Nem voltam én sehol, csak Debreczenbe voltam épen az urak pünköstjén, azután haza jöttem, azután voltam Miskolczon. Herz Zsigmonddal volt dolgom, már nem is tudom, micsoda ; de sehol nem voltam, mert gazdaságom körül voltam. Azt mondja, hogy de bizony volt, hogy ne, hisz Szent-Mártonban volt ! Sohase voltam én. Az nem igaz, hazudik, mert volt. Erre Smilovicsot kihívja ott a kemencze mögül hogy jöjjön Smilovics ós kérdezi tőlem, ismeri ezt az embert? En? Soha életemben nem láttam én! Az meg azt mondja szemembe; hogyne, azt mondja láttam itt, meg itt volt, nem tudom én mit emlegetett, bogy hol egy hulláról. Lármáztam, haragudtam, azt se tudtam mit beszél a szemembe. Azután kiküldött a vizsgálóbiró nr. Hogy Kleinnak mit mondott, azt nem tudom. Az is megtörtént alásan instálom, tudom, hogy méltóztatik gondolni azt is, hogy volt még Tisza-Eszláron több izraelita is, melyre a vizsgálóbiró ur rámondhatta volna. Kinyilatkoztatom azt, hogy ez az Ónody ur müve, mivel ott volt és ő rám haragszik régóta; mert egyszer kölcsönöztem neki 5 köböl gabonát és nem akarta megadni. Nem akarok sokat beszélni, hogy hogy történt, mi történt, csakhogy mikor oda mentem hozzá a gabonámért, kivert az udvarából, az egy vasárnap volt és kénytelen voltam per utján megvenni. Azóta haragudott reám, amit csak tehetett, tett velem, és ott volt akkor és biztosan tudom, hogy ő mondta, hogy rám mondják Kleiunal is volt valamije, bizonyos liba miatt. De méltóztassék meghinni, nekem ezzel a Kleinnal soha életemben semmi sem volt, semmi talyiga, vagy szekér, vagy a házában, én jó vagy rosz viszonyban, semmiféle viszonyban nem voltam. Máskép nem tudom hogy találtak össze bennünket, hanem mert reám is haragudott, ő reá is, bát azért adott össze bennünket. Hát igy ablakon át ismertek ők minket kettőnket. Elnök: Maga azt állítja, hogy a vizsgálóbiró azért mondatta Smilovicscsal azt, hogy maga és Klein szállították a hullát ; mert Ónody ur haragudott magára. Vádlott: Nem, azt nem állitom, hogy épen azért a huliaszállitást fogja reám, hanem hogy engem befogjon. Elnök: Tehát, hogy ezt a vizsgálóbiró ur egyenesen csak Ónody nr kedvéért tette meg! Vádlott: Ott volt Ónody ur, ha nem lett volna ott, talán nem is tette volna. Nekem szabad reá gyanakodni, hogy tette ezt velem. Azután elvittek Lökre 12 órakor éjjel, bezártak egy tyúkólba, belöktek ; állva voltam muszáj lenni, mert a tyúkólból, nem akarom mondani, hogy hogy van ; nem jó volt egyszóval ott lenni. Elnök; Milyen az a tyuk-ól, tágas? Vádlott : Tyuk-tetük voltak ott. Elnök: Földes, vagy pádimentomos ? Vádlott: Gazos, tisztátalan. Elnök: Hol volt az? Vádlott: Tisza-Lökön a szolgabiró ur udvarában. Elnök: Hát nem kocsiszín volt az ? Vádlott: Nem, a kocsi szin mellett van egy kamara, 50—60 tyúk vagy több hált velem együtt, fás fakamara volt-e, azt már biztosan nem tudom. Kedden hivtak fel. Van egy rejtek hely, egy ház 30 láncznyi távolságra a szolgabiró ur lakásától egy erdősürüségbeD, oda vittek s a vizsgáló biró ur azt nyilatkoztatta, hogy mondjam meg tisztán, hogy a bullát hol vettem. Én az igazat már megmondtam, többet nem tudok. Erre azt mondta nekem, csak mondja meg; szerencséssé teszem a családját. Nem, nem ugy mondta, hogy teszi, hanem hogy szerencsések lesznek még gyermekeimnek gyermekei is. Nem ámitom, hogy semmit nem kap, ezzel a szóval, egy pár hetet fog kapni. Tek. vizsgáló biró ur én ezt el nem fogadom, mert én nem tudok semmit és én be nem vonnék senkit semmiért a világon. Ezzel másnap ismét tovább Eszlárra kisértek, bezártak egy setét