Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tömlöozbe, uem láttam a földet. Két nap ott voltam, szerdán és csütörtökön pénteken; hogy mit csinált az után Ónody ur, arra nem volt gondom, csak láttam, hogy ki és bejött. Elnök : Hát hogyan tudja, hogy ha be volt zárva a setétben, hogy Ónody ur ki és bejött. Vádlott: Hasadás volt az ajtón, azt mondták, hogy Kleint és engem vezessenek be a község házára. Kleinnak lova volt. Megnézte a vizsgáló biró ur, a biró Pap Józsi és a kir. ügyész Ujíaluban, szekeret hoztak oda, az én lovamat is elhozták, a Wertheimét és a Klein Ignáczét együvé fogták. Az után Kleinnak és Wertheimnak csináltak kis ülést és minket felhívtak, hogy üljünk fel és együtt ültünk a kocsin; engem mint gazdát ezen az oldalon Azt mondták erre: no hát menjetek. Klein azt felelte, hogy instálom alásan én sete vagyok, nem tudok igy hajtani. Nem tudom, azután mit beszéltek ott a vizsgálóbiró ur és a kir. ügyész urrai, hogy ő nem szokott hajtani, mert sete. Mondom, nem tudom mit beszéltek, hanem minket leszállítottak a szekérről és akkor felült Jankel Smilovics, egy nagy ostorral neki vágott a lovaknak és egy nagy kanyarodással visszaállott. Hogy mi történt tovább, azt nem tudom; mert minket megint elzártak. Pénteken este ismét felhívnak. Grosz! most még ideje van — mondja — a felemlített tisza-löki történetet elmondani. Én rimánkodtam nekik, méltóztassanak megengedni, sorsom igy van, életem le van takarva, ne méltóztassanak tönkre tenni, koldussá tenni s gyermekeim kenyerét elvenni; hagyjanak otthon, meghozom, hogy beteg voltam 4—13-ig. Életem kint van a mezőn, el fog pocsékoltatni. Igy is történt, ő csak elvitetett, kirendelt egy pandúrt, hogy lova előtt menjek. Én mondtam: én 12 évig gazdatiszt voltam, soha sem jártam gyalog, azután szintén volt lovam, én nem tudok Nyíregyházáig gyalogolni. Erre azt mondta, nincs vorspont. Behozatom a magam lovát. De nem — mondja — gyalog kell mennie. És el is kellett mennem mindenütt a köveken a ló előtt, mint egy akasztani valónak. Elérkeztünk 12 óra táján: Karanczai, Csiprő János és még 3 pandúr, egyik Róka, e másik Juhász János és a harmadik Kazimir Józsi volt. Mondtam nekik: hadd pihenjünk, hiszen mikor én lovamon jövök is pihentetek. Elnök : Mikor jöttek ? Vádlott: Este. Elnök: Valami nagyon sebesen nem jöhettek, ha éjfélkor jöttek ? Vádlott: Elég is két órát menni. A pihenés addig volt, mig a pandúrok egy pohár pálinkát megittak. Karanczai nem engedett tovább pihenni. Jaj — mondom — József, én is olyan szekeren ültem, mint maga, de azért nem kell oly vadnak lenni; nincs magának meghatalmazása minket Nyíregyházáig gyalogoltatni, mire ő szidott, hunczfutnak nevezett. Mikor Nyíregyházára elérkeztünk, azt mondta, pihenjenek, s pihentünk félóráig. Mondtam a vizsgálóbírónak, majd lesz alkalmam azt bejelenteni. Erre rögtön egyesbe ültettek s 14 napig sem eget, sem földet nem láttam. Az első két nap adtak komisz kosztot, de nem ettem. Elnök: Smilovics! állott maga szemben Grosz Mártonnal ? Smilovics : Igen. Elnök: Mit beszélt el neki, a szembesítés alkalmával ? Smilovics: Azt, amit a vizsgálóbírónak mondtam; bár nem is volt Szent-Mártonban, s bár nem is hozott hullát, s bár addig soha sem láttam. Elnök: Tisza-Eszláron maga mondta ki, hogy ő volt az egyik. Smilovics: Kénytelen voltam. Elnök: Hát a vizsgálóbiró mondta magának, hogy ezen embert jelölje meg ? Smilovics; Arra nem emlékszem, mondta e, vagy nem. Szeyffert: Grosz! maga azt mondta, hogy Onody képviselő ur is ott lett volna a kihallgatáson: Smilovics arra nem emlékszik. Grosz M.: Mi a törvényházban benn voltunk és ő a jegyző ur szobájában volt. Smilovics: Alássan kérem a tek. törvényszéket, láttam, mert én a község házában voltam, mert nagy ablakok voltak, azt nem tudom: némelyek jöhettek hintóval, némelyek gyalog, de hogy kik voltak, nem tudom. Szeyffert: Abban a szobában nem voltak, amelyben maga volt ? Smilovics; Abban nem. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Grosz M.: A kir. ügyész és Ónody, meg a katholikus tisztelendő voltak együtt. Nem mondtam, hogy ő köztük volt. Szeyffert: Maga előbb ugy adta elő a dolgot. Friedmann: Hát miért éppen Groszra és Kleinra mondta ? Vádlott: Kire mondtam volna! Édes apám már 20 éve elhalt, hát arra mondtam volna? Friedman: No csak várja meg a kérdést! Voltak ott többen, mi indította hát arra, hogy még is ezeket jelölje ki? Látta őket Szent-Mártonnál? Ugy véletlenségből-e vagy valami utmutatás folytán jelölte ki épen őket? Vagy sejtelme volt, hogy ezek voltak ? Vádlott: Csakhogy kénytelen voltam mondani, bogy két eszlári zsidó adta át nekem. Friedmau: Hát csak gondolomra mutatott rájuk ? Vádlott: Igen. Friedman: Hát megtörténhetett volna, hogy másra mutatott volna? Vádlott: Megtörténhetett volna épen ugy. Székely: Ki mondta magának, hogy két esziári zsidó volt az? Vádlott; Kérdeztek és mindent kellet mondani, hogy ki adta át, és mindent. Eötvös: Meddig volt a börtönben Grosz ? Mikor lett letartóztatva először ? Grosz M: 17-én déltájban és akkor mindig börtönben voltam. Eötvös: Meddig? Grosz M: 9 hétig voltam ottEötvös: Tisza Lökről megint vissza vitték Eszlárra. Hányszor történt az, hogy Eszlárról T.-Lökre és T.-Lökről Eszlárra vitték ? Grosz: Egyszer vittek Lökre és egyszer visszavittek Eszlárra és ott töltöttem a fogságot. Elnök: Mennyi időt? Grosz M: Hétfőn, kedden voltam T.-Lökön, aztán szerdán, csütörtökön, egész péntek estig a t.-eszlári börtönben. Péntek este indítottak Nyíregyházára: ide értünk szombaton hajnalban. Eötvös: Van-e tudomása magának arról, hogy az eszlári zsidóknak valamikor megtiltotta volna a vizsgáló biróság, hogy nem szabad járkálni és kimenni. Grosz M: Nem volt tudomásom, csak amit tegnap elbeszéltem, bogy a fiamat befoglaltatta (befogatta) Onody ur, ahogy a faluba ment búsért. Elnök : A zsidó húsvétot megelőző szombaton volt-e ön a templomban ? Vádlott: Voltam. Elnök .• Voltak-e itt ezen alkalommal idegen zsidók ? Vádlott : Voltak. Három sakternek való próbára jött. Elnök : Koldus zsidó volt-e ? Vádlott: Volt, láttam az ajtó mellett. Elnök : Biztosan tudja ? Vádlott: Biztosan tudom. Elnök : A kihallgatás alkalmával azt mondta, hogy nem látta. Vádlott: Lehet, hogy azt mondtam, de láttam. Elnök : Mikor kezdődött s mikor végződött az isteni tisztelet ? Vádlott: 9 óra tájban mentünk be és 11 óra tájban jöttünk ki. Elnök : Együtt jöttek-e ? Vádlott: Együtt jöttünk ki. Egy rész ment Ó-Falu felé, én pedig Lichtman mellett lakom, arra mentem. Elnök : Azt tudja, hogy a metszők haza mentek ? Vádlott: Kettő elment Taubnál Ófaluban, egy pedig Lichtmannál Újfaluba. Elnök ; Látta azt, hogy kettő Taubhoz egy pedig Lichtmanhoz ment ? Vádlott: Azt, hogy Taubnál mentek volna, nem láttam. Csak azt láttam, hogy kettő Ófalu felé, egy pedig Újfalu felé ment. Elnök : Meddig látta őket ? Vádlott: Mig a töltésen keresztül nem haladtak. (Elnök folytatja a kérdéseket.) Elnök : Akik Ófaluba mentek, a töltésen végig mehettek. De aki Újfalu felé ment ? Vádlott : Azt egész Újfaluig láttam. Elnök : Volt annyi gondja rá, hogy folyton szemmel kisérte? Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.