Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Nevezzen csak egyet ? Tanu: Mikor egyszer elment egy oly napon, mikor a zsi­dónak már meg volt tiltva, hogy nem szabad kimenni a faluból, akkor elment, s mintha másnap jött volna haza Brenner Sándor lovával. Elnök : Melyik napon ? Tanu: Szerdai napon s csütörtökön jött haza. Elnök : Milyen korán ? Tanu: Hajnalban. Elnök: És csütörtökön mikor jött haza? Tanu: Reggel. Elnök: Akkor Brenner lovával volt összefogva az ő lova? Tanu: Igen. Elnök: Szekeret hol kapott? Tanu: Egy jasznini dobányostól, kinek nevét nem tudom. Elnök: Ott az ő udvarán fogták a szekérbe a lovaikat? Hát a szekeret hogyan húzták oda? Tanu: Az előbb való nap hozta el a szekeret. Elnök: Mikor hozta, ló volt befogva ? Tanu: A lovat befogta és ugy hozta. Elnök: Tudja-e ezt bizonyosan, vagy csak rá mondja. Tanu: Nem mondom csak rá, vele laktam egy pitvaron. Elnök: Klein! akar valami megjegyzést tenni. Klein Ignácz: Igen kérem. En akkor reggel hoztam a kocsit, akkor Weiszstein és Scharf József édes anyja állottak az udvaron és felültek a szekérre. Elnök; Csuháné! Igaz? Látta, hogy ezek felültek a szekérre ? Tanu: Nem hozott szekéren senkit sem, nem ült arra senki. Klein Ignácz: Nekem van erre tanúm. v Elnök: Nem az a kérdés, hogy van-e magának erre tanú­ja. 0 azt feleli, hogy ön csak maga indult el a városból. Klein Ignácz: Nem is az udvaron volt a kocsim, csak is az udvar elé hoztam. Csuha Ferencz: Nem volt az udvaron, csak a kapu előtt. Csuha Ferenczné: Nem volt kerités, tehát beállhatott csak a ház mellé. Klein: Hát éjszaka csak nem hálhattam kün az utczán. Elnök: Hát azt tudja-e maga Csuháné, hogy milyen táj­ban pilnköskor vagy húsvétkor esett ez az utazás ? Tanu: Pünköst után valami egy, vagy két héttel. Elnök: A férje azt mondja, hogy előtte. Tanu: Én ugy emlékszem, hogy utána volt. Elnök : Ha csak ugy emlékszik, hátakkor minek mondja rá? Csuha. Nem, csak akkor egyszer, máskor csak talyigán ment a magáéval. Heuman ügyvéd: Hát azt tudja Csuháné, hogy Eszláron a zsidóságnak meg volt tiltva, hogy ne mozduljon ki a faluból ? Tanu : Hogy ne tudtam volna ? Mikor az izraeliták bemen­tek a faluba, nem volt szabad nekik még mozdulni se. Heuman: Ki mondta azt magának? Tanu: Meg volt tiltva a bíróságtól. Heuman: De magának ki mondta azt? Tanu: Hallottam mástól ? Heuman: Kitől halotta ? Tanu ; Hallottam. Én a magam fejétől csak nem találtam ki. Heuman: Azt elhiszem, de ki mondta magának? A szom­szédok, vagy a kis biró, vagy valami zsidó, vagy más? Tanu: Én azt nem mondom, hogy zsidó vagy magyar mondta: de láttam, hogy el is csuktak némelyeket. Heuman: Halotta, hogy elcsuktak némelyeket ? Tanu: Igen, a Korbács fiát, amint húsért ment. Heuman : Ki csukta el ? Tanu: A biró. Heuman : Farkas Gábor ? Tanu : Az. Grosz Márton: Kérem tekintetes törvényszék ! szabad egy szót szólanom ? Nem szólnék, ha ő ezt fel nem hozza. Igaz, hogy fiamat elküldtem a székbe húsért. Akkor az az ember ott állt a kapunkban és Hajdú József a mészáros apja. No mon­dom, menj fiam, ülj fel a lóra, siess húsért, mert azután rep­czét kell kaszálni. Hát a fiu nagy galoppban bement a székre. Akkor Farkas Gábor és Onody ur ott járkáltak, megsejtették az én fiamat és azt mondták ennek a kerülőnek, hogy menjen be a község házába a bíróhoz és az ő meghagyásával az én fiamat fogják be. Meg is tették, haza hozták a lovat és a hust; fiamat pedig lefoglalták a község házánál, mert azt mondják, azt mondta Óuody, hogy sebesen hajtott, le kell tartóztatni. Kértem aztán a törvénybirót, hogy miért tartóztatták le az én fiamat ? Repczét kellene kaszálni és nem tudok kivel! Azt moffdja, én nem tudom, csak bejött a kerülő és azt mondta, hogy Onody és a biró ur meghagyásából be kellett fogni a fiut. Elnök: Hát azért fogták be, mert sebesen hajtott, nem mintha üldözőbe vették velna ? Grosz Márton : Igen, csak azért. Elnök; Ne beszéljen többet, a többi nem tartozik a do­] logra. Itt van az Urbánné fiának a keresztlevele ; 1866-ben szii­j letett január 31-én. Éötvös : Akkor felesége sem volt még Scharfnak. Csuháné mondja meg, hogy akkor, midőn megtiltották a zsidóknak, hogy a faluból nem szabad kimenni, azután körülbelül mennyi időre ment el két lóval ? Tanu: Azt én nem tudom megmondani. Eötvös : Mikor tiltották ezt meg a zsidóknak ? Tanu : Arra sem emlékszem, tavaly vott. Kihallgattatik Debreczeni Mihály 43 éves, feleséges, csa­ládos, gazda ember, vagyona van. Emlékezik azon napra, midőn Solymosi Eszter eltűnt. Ezt onnan tudja, mert midőn virág­szombaton a szántásból hazajött, akkor estve beszélték, hogy Solymosi Eszter nincs. Hatalovszki Andrást ismeri, mert szol­gája volt és az egész éven át nála volt. Elnök: Tudja, hogy azon napon hol volt Hatalovszki András ? Tanu : Tudom, egész nap velem volt, velem együtt szántott. Elnök : Folyton együtt volt Hatalovszkaval ? Tanu : Igen ; reggel együtt mentünk ki és együtt jöttünk estve haza. Elnök : Hatalovszki azt állította, hogy ő az nap délután 3 óra tájban benn volt a faluban. Tanu : Azt pedig nem jól állítja, mert C9ak estve jöttünk be együtt. Heuman : Volt-e más valaki, aki segített magának szán­tani ? Tanu : Senkim sem volt. Heuman,: Minek szántott ? Tanu : Árpának. Heuman : Mind felszántottak akkor ? Tanu : Mind felszántottam azon dűlőben, azután másfelé mentem szántani. Heuman : Soha sem emiitette magának Hatalovszki, hogy látta Solymosi Esztert ? Tanu : Sohasem. Eötvös: Mennyi ideig szolgált magánál Hatalovszki ? Tanu : Egy évig. Eötvös : Anuak az évnek minden napjáról meg tud maga emlékezni ? Tanu : Azt nem mondom ; de akkor tudom, hogy pénte­ken reggel mentünk ki és szombaton estve jöttünk haza. Nagy szántás ideje volt, jól emlékszem reá. Friedmann: Milyen nagy azon árpaiöld ? Tanu: Két köblös. Friedmann : Egy igával szántott ? Tanu: Egy igával. Friedmann: Ökör, vagy lóigával ? Tanu: Lóigával. Friedmann: Ki hajtotta ? Tanu: Nyeregből hajtottuk. Friedmann: És mennyi időre rá vetették el az árpát ? Tanu: Szombati napon. Friedmann: Akkor nem szántott ? Tanu: Akkor szántottam is, mert nem tudtam az egészet felszántani. Friedmann : Mikor boronált ? Tanu: Szombaton be is boronáltam. Következik Lánczy József tanu kihallgatása. Az elnök által történt szokásos figyelmeztetés után, az általános kérdésekre előadja, hogy született Eszláron, 65 éves, özvegy, egy fia van. Elnök: Megtudná e mondani, mely napon tünt el Soly­mosi Eszter ? Tanu: Virág-szombaton. Elnök: Eltudná-e mondani, mit cselekedett azon a napon? Tanu: Nem cselekedtem semmit, mert nyilait az oldalom, csak ácsorogtam az udvaron. Élnök: Mikor hallotta Eszter eltűnését ?

Next

/
Thumbnails
Contents