Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

XT'-dili szám. III. Melléklet. Elnök : A holttest alatt, mikor Smilovics húzta, volt-e deszka ? Tolmács: Nem volt seramiféle deszka alatta, csak a holttest magában. Elnök : Smilovics ! maga letartóztatás« alatt irt-e a börtönből levelet valakinek ? Smilovics: írtam Rosenbergnek. Elnök: Mi volt annak tartalma ? Smilovics: Azért, hogy ártatlan emberek voltak bezárva, irtam, hogy ha azon tárgyban tudnak valamit, valljanak, hogy mi, kik ártatlanok vagyunk, szabaduljunk ki. Elnök: Ez azon levél? (felmutatja). Sinilovica: Ez. Elnök: Hát egyebet nem irt a levélben ? Smilovics: Köszöntem uj évet. Elnök: Hát valami leányról uem irt semmit? Smilovics: Azt nem emlitem itt. Elnök: Valami szolgálóról nem irt ? Smilovics: Azt nem emlitem. Elnök : Talán nem emlékszik? Smilovics : Nem emlékszem. Elnök : Hát fel fogom olvasni. A zsidó levél le van fordítva magyarra. (Olvassa.) »Isten ismer engem, hogy én maguknak jó barátjoic vagyok. Jelentkezzenek és beszéljenek el mindent, mit tuduak, hát mindnyájuknak könnyebb lesz, mert úgyis marad magukra minden, mert mi hárman már kivallottuk.« Tehát maga akkor a börtönben is ugy beszélt, hogy beismerte s önvallomását azzal megerősítette. Smilovics : Igen, mint itt beszéltem a törvényszék előtt, hogy még akkor azon vallomás alatt voltam, a meddig vissza nem czátoltam. Elnök : Maga azt irja, hogy már mind a hárman kivallottuk a második felől. Kit ért maga ezalatt a második alatt? Smilovics (gondolkozik): Hallottam a börtönben a metszett lány történetét, hát én nem tudtam, csak hallottam, hogy ez a második baj lett volna. Elnök folytatja tovább. Ezután ezt irja: »Jelentkezzenek még egyszer, megmondani mindent az első szolgálóról és a másodikról szintén ; mert ha nem, nekünk nagyon roszul üt ki. Tisztelem és kívánok boldog uj évet. Miudeu nap fogok önöknek irni.« (Derültség a közönség között). Maga tehát e levélben világosan beismeri, hogy hárman vallásban vannak a dolog iránt, nemcsak ; hanem ezen levélben maga első és második szolgálóról beszél. Smilovics. Én az elsőről nem tudtam semmit, csak hallottam, hogy ők vaunak befogva egyik bajért. Elnök: De maga azt mondja, hogy bevallottuk a másodikat. Smilovics: Azért mondtam és akkor is abban voltam, hogy Ők bevallották igazság szerint, hát hogy mi szabaduljunk, mert ártatlanok vagyunk. Eötvös: Egy kérdést kívánok még tenni. Smilovics maga gondolta ki maga fejéből, hogy ezt a levelet irja, vagy valaki tanácsolta ? Smilovics: Tanácsolni nem tanácsolta senki, csak annyiból, hogy jött hozzám egy ember, hogy tőle átküldhetem. Eötvös: Ki volt az az ember ? Smilovics: Oláh Sándor. Eötvös: Hogyan jött papírhoz, tentához? Smilovics: Volt ott valami könyvkötő, elvitték Váczra, annak volt plajbásza, mindenféle iró eszköze, ugy jutottam hozzá. (Elnök az ülést félórára felfüggeszti). (Szünet után). Elnök : Csepkanics Juró! (Bevezettetik. A tolmácshoz): Figyelmeztesse őt a szokásos módon az igaznak bevallására, mint tanu áll a kir. törvényszék előtt és esküt fog tenni vallomására, tehát lelkiismeretesen szóljon. Tolmács: (Megmondja tanúnak). Elnök: Született Szeklenczén, 48 éves, görög kath. nős, gyermekes, vagyona nincs, csak egy kis háza. Lakik Szeklenczén. A mult esztendő melyik napján indult él Bustyaházára fáért ? Tolmács: Kedden. Elnök: Bustyaházáról kedden indult el. Azt mondta az előtt, hogy szerdán? Tolmács: Hát összezavarta magát. Elnök: Hát melyik az igaz ? Kedd e vagy szerda ? Tolmács: Kedd. Elnök : Hány tutajjal indultak ? Tolmács: Négy tutajjal 15 ember. ,TISZA.ESZLAR« Elnök : Hány ember volt egy-egy tulajon ? Tolmács: Négy ember. Elnök: Kormánybiró ki volt? Tolmács: Matej Péter. Elnök: Megtudná-e mondani, hogy az első tutajon kik voltak ? Tolmács: Nem emlékszik már rá. Eluök: Hát az igaz-e, hogy Szavinecz Péter, Herskó György és két más szolga volt ? Tolmács: Igaz. Elnök : Hát a másik tutajon tudja-e hogy kik voltak ? Tolmács: Matej Petró, ennek fia Matej Yaszil és két szolga, akiket „fogadtak. Eluök; És azután a harmadikon ? Tolmács: A sáfár, Herskó Dávid, Suszter Yaszil, de ez elhalt és két szolga. Elnök: Hát a negyedik tutajon ? Tolmács: Matej Ignácz. Elnök: Hát Bustyaházáról elindulva, hol rakodtak fel a szálakra ? Tolmács: Huszton. Elnök ; Husztou mennyi időt töltöttek ? Tolmács: A negyedik napon érkeztek Váriba. Elnök: És Váriban hány napig voltak ? Tolmács: Nyolcz vagy kilencz m pig. Elnök: Váriból elindulva, hol kötöttek ki legelsőben ? Tolmács: Azt nem tudja, hol kötöttek ki legelőször Várij ból menve. Elnök: Hát mire emlékszik, hogy hol állapodtak meg Vá| riból lefelé ? Tolmács: Tisza-Tárkánjban. Elnök: Hát Tárkányban mennyi időt töltöttek ? Tolmács: Pénteken délben érkeztek oda és szombaton ott voltak és vasárnap és héttőn indultak. Elnök: Ott Tárkányban történt-e valami olyan eset, ami az ő figyelmét lekötötte ? . Tolmács: Nem látott semmit, mert ő részeg volt, egész nap ; ott aludt vasárnap. Elnök: Emlékszik-e arra, hogyKerecseuy mellett elment-e száluk vagy sem ? Tolmács : Ott megállottak Kerecseny mellett, terheltek fát Kerecsenynél. Heuman : Vájjon ők terheltek-e vagy mások ? Elnök: Ők terheltek vagy mások ? Tolmács: Mások terheltek, ők pedig elhaladtak. Elnök: Látta-e Kerecseny mellett elhaladva Herskó Dávidot ? Tolmács: Ugy csendesen haladt. Elnök: Hát a parton vett-e észre valakit, aki Herskóval beszélt ? Tolmács: Ott ült a parton és kiáltott. Elnök : Kik ültek ? Tolmács: Egy zsidó volt, de nem ismerte, hogy ki. Elnök : Hát az kiáltott Herskónak ? Tolmács: Az. Elnök: És Herskó felelt-e vissza ? Tolmács ; Nem hallotta. Elnök : Mily messzire haladtak el az előtt a zsidő előtt, ki a parton ült ? Tolmács: Mintegy 200 ölnyi távolságra. Elnök: Ha ők a Tiszán mentek tutajon, nem lehetett, hogy a Tiszában kétszáz ölnyire lehettek a parttól? Tolmács: Ok lefelé mentek a vizén. Elnök: Ok mentek a vizén, a zsidó ember pedig ment a parton. A part a vizhez, hol tutajuk volt, nem lehetett 200 ölnyire. Tolmács: Ok, azt mondja, lefelé mentek, s mikor odáig jöttek, közel voltak. Elnök : Azt kérdem, milyen távolságra volt ? Tolmács: Akkor sebesen haladtak lefelé a vizén a kötéssel és mintegy 200 ölnyire volt. Elnök : O akkor vette észre, mikor mintegy 200 ölnyire voltak ? Tolmács :„ Igen. Elnkk; És ebből a távolságból hallotta, hogy az a zsidó átkiáltott Herskónak ? Tolmács: Csendesen hallotta. Elnök: Nem vette ki, zsidóul vagy oroszul kiáltott-e?