Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

\T-«like szám. -TISZ A-ESZLÁR" Elnök: Iiát azután ugyanezen dolog miatt volt-e valamikor a szigeti törvényszék elé idézve? Tolmács: Volt. Elnök: És Szigeten mit kérdeztek tőle? Tolmács: Szigeten azt kérdezték tőle, hogy mit felelt Nyíregyházán, és hogy nem lehet az igaz: erre azt felelte, hogy igazat beszélt. Elnök : Kimondta ezt neki ? Tolmács: Az az ur, ki azt az irást olvasta, mondta neki, hogy fejbe ütötték őt Nyíregyházán, ő pedig azt moudá: uem igaz, őtet nem ütötték fejbe. Eluök: Igen, de ezen jegyzőkönyvben egészen más áll. Nevezetesen kihallgattatván Veréczi vizsgálóbiró által Mármaros-Szigeten, ezt mondta: a nyíregyházi törvényszék vizsgálóbirája által a tisza-eszlári büuügyre vonatkozólag kihallgattattam, hol azt a tényt, miről tudomásom volt, a maga valójában előadtam. Kihallgatás ..tán két hajdú és egy lovas pandúr által éjjel T.-Lökre szállíttattam. Elnök: Mikor vitték oda? Tolmács: Hajnal előtt vitték. Elnök: Továbbá az van benne; »hogy Lökön a csendbiztos vette kihallgatás alá«. Matej közbeszól. Tolmács: Azt mondja, hogy uem igaz, hogy ő azt mondta volna, hogy a csendbiztos által hallgattatott ki, hanem a vizsgálóbiró által. Mondja továbbá ezen jegyzőköuzv: »A csendbiztos előtt eleinte ugy vallottam, mint a vizsgálóbiró előtt, de a csendbiztos rám kiáltott, hogy mondjam meg a valót, mire én ismét előbbi vallomásomat tettem, mondván, hogy egyebet nem tudok.« Tehát a csendbiztos előtt ismételte vallomását, melyet már a vizsgálóbiró előtt tett. Elnök: Továbbá azt mondta, akkor a csendbiztos megkötött és egy izben fejen vágott. Tolmács: Sem meg nem kötötte, sem fejbe nem ütötte. Elnök : Továbbá, bogy erre megijedt és mondta, amit kívántak tőle. Tolmács: Nem kinozták, nem fenyegették őtet, és azért mondta ei becsületesen, mert ugy jött eszébe, hogy mondja el. Elnök: Az áll a szigeti jegyzőkönyvben, mintha a csendbiztos pálczával ütötte volna egy izben. Tolmács; Azt mondja, hogy uem. Elnök: S azt mondta volna, ha nem ugy fog vallani a vizsgálóbiró előtt, mint előtte, össze fogja törni, szeggel hasogatni. Tolmács 0 nem mondta ezt Szigeten. Elnök: Továbbá az is benne van ezen jegyzőkönyvben, hogy ő itt a törvényszék előtt vallomását azért hagyta helybe, mert a vizsgálóbiró is jelen volt és azt mondta, hogy ha uem fogja a valót megmondani, ismét kínoztatni fogják. Tolmács: Nem mondta ezt sem, s megesküszik reá, hogy nem mondta. Elnök: Volt-e valaki az ő kihallgatása alkalmával Szigeten jelen, a vizsgálóbírón kivül ? Tolmács; Hárman voltak jelen. Elnök: Felolvasták előtte vallomását ? Tolmács: Felolvasták, de ő mindjárt kijelentette, hogy nem igaz, mert ö Huszton nem is nyilvánította ezen dolgot. Ez a felelete rá. Elnök: Hát ugy olvasták fel vallomását, ahogy nem jól volt ? Tolmács; Erre nem vállalkozott, mert az nem jól volt. Elnök: De mégis ott van a keze jegye. Tolmács: Mikor üaza felé mentek, azt mondták nekik: eredjetek csak haza, de húzzatok keresztet. De azt nem mondták, hogy arra húzzanak keresztet, hogy őket itten verték. Elnök: Herskó Dávid! (A tolmácshoz): Kérem, tessék őket szembe állítani, és Matej Ignácz mondja el neki, amit most itt mondott. Eötvös: Ebben a szembesítésben éu, a védelem részéről, r 1 7 nem nyughatom meg. En teljes tisztelettel konstatálom azt, hogy ezen Matej Ignácz szórói-szóra ugy beszél most, amint beszélt előbb ... én tehát mondatról-mondatra kivánom, hogy a tolmács magyarázza meg és az a gyorsírói jegyzetekbe ugy vétessék fel. Elnök : Hiszen kérem, a tolmács követi a tanút, és ha nem ugy mondja, mint előbb, észre fogja venni és nyilatkozni fog. Eötvös: De én azt akarom konstatálni, hogy szórói-szóra mondja el ugy, amint előbb elmondta. Tolmács: Erre nézve fogom kérni nagyságos elnök urat, hogy figyelmeztethessem a tanút, hogy ne beszéljen egy húzómban annyit. Elnök: Tessék hát figyelmeztetni. Tolmács a figyelmeztetést megtevén, következőleg adja elő mondatonkéut a tanu további vallomásait. Agárdra mentek, ők mentek előre, Herskó hátra maradt. Lefeküdtek aludni, Herskó Dávid későbben jött. Mikor felkelt, í ő elment túrót vásárolni és menvén a parton lefelé, látja, hogy Smilovics Jaukel átadja Herskónak azt a testet. Eluök : Nem testet, hanem valamit. Tolmács: Kérdezte Herskót, hogy mi az; Herskó azt felelte, hogy nincs rá semmi gondod, eredj te a társaidhoz. Midőn a tanu kissé időzött társainál, visszament, hogy hát megtudja, mi az. Mikor oda érkezett, hogy megnézze, hogy mi az, hát látja, hogy Herskó már köti a tutaj alá, kérdezi, hogy miért nem kötöd a magad tutaja alá? De azt mondja Herskó, hogy a te tutajod alkalmasabb erre, mert üres. Mondja, hogy a társaidnak és senkinek ne beszéld, sok pénzt fogunk kapni. Ne beszélj senkinek. Mondta, hogy hát ezt őrizd meg itten. Reggel egy rögöt hajított át hozzá a kalibájához és tanu kijött a partra és akkor azt mondta neki Herskó, hogy sok pénzt fogunk kapni, csak ne beszélj senkinek. Onnan elindultak Karádra, onnan Vencsellőre; itt megkérdezte, hogy meg van-e az a test ós tanu azt felelte, hogy meg van. De Herskó maga is megnézte. Onnan elindultak Tokajba. Tokajban voltak szerdán és csütörtökön estve. Ök csütörtökön este Tokajban maradtak, a többiek pedig bementek. Ekkor azt mondta Herskó neki: ezen pénzt add át a boltosnak, hogy tegye el; mert a társaid meglátják, és meg lehet, hogy részeg leszel és kimondod a dolgot. Ö kért irást erről a pénzről, de erre Herskó azt mondta, hogy nem kell arról irás, mert az gazdag ember. Innen pénteken elindultak és a kis Tiszába értek. Innen megindultak és Eszlárig érkeztek, hol péntek estig voltak. Egy zsidó asszony hozott Herskó Dávidnak öltözéket. Eluök (Matejhoz): Látta az öltözéket? Tolmács: Látta az öltözéket, de csak akkor egyszer látta és akkor is már alkonyatkor volt. Matej Ignácz erre tovább mondja a Herskó szemébe elbeszélését, melyet a tolmács ekként ad vissza : Herskó átvette az öltözéket és azt mondta, hogy most a testet fel fogjuk öltöztetni. Erre Matej azt felelte, hogy én azt nem teszem, mert büdös. De Herskó erre azt mondta, te csak tartani fogod és én magam fogom öltöztetni. Ekkor elővette a ruhákat és Matejnak orrlyukait bedugta levelekkel, akkor azt mondj i, nem lesz büdös. Ezután ráadta a ruhát és a kendőt rá kötötte a kezére. A kendőbe sárga papirban festéket tett, olyan sárga papirban, aminőben gyufa szokott lenni. Ezt összeszorította a markába. Azt nem tudja, hogy a gúzsnál fogva, vagy a kendővel kötötte oda a tutajhoz, mert ezt éjszaka nem látta. Még figyelmeztette Herskót, hogy talán elszakad; de Herskó azt mondta: Ne legyen neked gondod, ha elszakad, hadd szakadjon. Elnök: Herskó! mit felel maga erre? Herskó; Oroszul kezd beszélni, mibe Matej Ignácz tagadó kézmozdulattal közbeszól. Eötvös: Kérem megtiltani tanúnak, hogy közbeszóljon. Tolmács: Herskó azt mondja, hogy ő elül volt, Matej hátul. Ha tehát Herskó vette át a holttestet Smilovicstól, azt végig kellett volna vinnie a többi tutajokon és akkor többi társai látták volna. Ebből is látszik, hogy nem igaz Matej elbeszélése. Ha már a testet átvette, azt inkább a saját tutajához kötötte volna. Továbbá azt mondja Herskó, hogy Dadán szétment a Matej tutaja, még Herskó kiáltott, hogy fogják meg a szálakat. Hogy ha tehát Matej tutaja alatt lett volna a hulla, akkor mindjárt napfényre került volna az egész dolog, mert a tutaj három részre szakadt. Ez is mutatja, hogy nem történhetett meg a dolog. Matej csak azért mondja ezt, mert bajba akarja őt keverni. Elnök: Egyszóval, Herskó azt mondja, hogy nem igaz ez az egész dolog. Herskó: Nem igaz. Elnök (A tolmácshoz): Tessék kérdést intézni Matej Ignáczhoz. Herskó azt mondja, hogy nem igaz Matej állítása azért sem, mert ha Tárkánynál több tutajon át kellett volna szállítani a hullát, miért koczkáztatta volna azt, hogy az emberek meglássák, holott Herskó tutaja volt az utolsó ? Tolmács: (Matej) Herskó legutolsó helyen volt tutajával ; a többi tutajoiok részegek voltak és aludtak.