Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tötték az éjt, ahol az eszlári asszonyok közül többen a hullára öltöztetendő ruhákat átvitték. Vádlott: Kénytelenek voltunk oda menni megmutatni, hogy hol vau az a hely, ahol háltunk. Elnök : Hát a vizsgálóbiró nem kérdezte, hogy hol az a \ hely, ahol a ruhát átvette ? Vádlott: Nem kérdezett. Elnök: Továbbá azt mondta, hogy egy zsidó asszony zsidó nyelven beszélt hozzá, aki a ruhákat átadta. Eszláron julius 7-én állitottak-e elébe zsidó asszonyokat többet egyszerre azon czélból, hogy vájjon közöttük van-e azon asszony, aki magának a ruhákat átadta ? Vádlott: Szembe állítottak velem több zsidó asszonyt; de én akkor is mondtam, hogy nem ismerek fel közülök egyet sem. Elnök: De mégis azt mondta, hogy ugy látszik, hogy ez volt az. Vádlott: Mindig azt feleltem, hogy nem ismertem meg. Szembe is azt fogom mondani, hogy mindig azt mondtam, hogy nem ismertem fel az asszonyt. Szeyffert: De hogy egyszer maga elé állítottak egy aszszonyt. Vádlott: Mindig kérdezték tőlem, hogy ez-e, ez-e, de én mindig azt mondtam, hogy nem az. Elnök: Igen, de egy asszonyra azt mondta, hogy megkérdeztetvén, egy hang után felismertnek vélte azt az asszonyt, aki a ruhákat magának átadta. Vádlott: Nem mondtam azt. Elnök: Hát az először volt julius 7-én, mikor 16 asszonyt állítottak fel magával szemben; később julius 19-én megint több más asszonyt állítottak fel maga elé és akkor ismét ugyan azt az aszszonyt jelölte ki, akit az első alkalommal. Vádlott: Araint sorba lettek az aszszonyok állítva, a vizsgálóbiró azt mondta nekem: nézze végig őket, meglehet hogy beszédük vagy hangjuk után fel tudja ismerni; de éu mindig azt mondtam, nem ismerek senkit közülök. Elnök: Lássa, másik alkalommal még határozottabban beszélt, azt mondta,: a ruha át adójának ezen nőnek kell lenni. Vádlott: Nem mondtam, Eszláron nem voltam, nem láttam semmi asszonyt. Elnök: Nem erről van szó. Heuman: Azt mondja: Eszlár határára soha nem is lépett. Vádlott: Azon ideig Eszláron nem voltam. Elnök (A védőkhöz): Nem méltóztatnak ezen irányban kérdéseket intézni? (Nem.) Fél órára az ülést fel függesztem. (Fél órai szünet után folytattatott a tárgyalás.) Elnök: A kir. törvényszék határozatához képest Scharf Móricz szemeinek megvizsgálására szakértőkül kineveztetnek dr. Flegmann törvényszéki orvos, dr. Baruch Mór szemorvos, és dr. Józsa András közkórházi orvos. Ezen megjelent szakértők a mai napon fogják a vizsgálatot megejteni, dr. Flegmán törvényszéki rendes orvos lévén, mint ilyen meg van esketve; azonban dr. Baruch és dr. Józsa András urak nem lévén, mint ilyenek állandóan alkalmazva, ők a szakértői esküt lefogják tenni (Megtörténik). A szakértői szemle megtartására egy törvényszéki biró küldetett ki, akinek közbejöttével fog a szemle véghez menni. Szeyffert: Talán a kérdéseket lehetne fogalmazni a szakértő urakhoz. Elnök Át adtam már, ugy amint iuditványoztatott: nevezetesen két kérdés van, melyekre a szemle ki fog terjeszkedni; 1) hogy Scharf Móricz szinvakságban szenved-e és 2) hogy szemei épek egészségesek és egyik vagy másik szemnek valami fogyatkozásai vannak-e? Ezek azon kérdések, melyekre nézve a szakértői vélemény ki fog vétetni. Bevezettetik Matej Ignácz tanu, ki az elnök azon kérdésére, hogy tud-e magyarul, tagadólag felel. Elnök: (A tolmácshoz.) Tessék őt a szokásos módon figyelmeztetni az igazság bemondására, hogy lelkiismeretesen valljon és a tett kérdésekre figyeljem Ezután megkezdődött a tolmács közvetítésével, a tanu kihallgatása. Minthogy a tolmács harmadik személyben fordítja le tanúnak feleleteit, a következőkben az elnök kérdéseit és azután a tolmácsnak válaszait adjuk. Tanu született Szeklenczén, 28 éves, görög kath. nős, csa- j ládos, napszámos. Elnök: Hol lakik? Tolmács: Szeklenczéu. Elnök: Vagyona nincs ? Tolmács: Nincs. Elnök: írni, olvasni nem tud? Tolmács: Nem. Elnök : Katona-e s melyik ezredben ? Tolmács; Katona a 65. ezredben. Eluök: A mult esztendőben szállitotte-e a Tiszán fát? Tolmács: Igen. Eluök: Ki fogadta fel? Tolmács : Heilman és Schreiter bustvaházi kereskedők. Elnök: Kiknek a társaságában utazott a Tiszán lefelé ? Tolmács: Az ő tutaján volt Csepkanics Jura és Setavér János. Elnök: Hány tutaj volt? Számolja el a többit is. Tolmács: Tizenöt ember volt és négy láb. Elnök : Kik voltak a négy lábon ? Számlálja el. Tolmács: Az elsőn volt Matej Petro, Matej Vaszil, Potrohos János, Paczkán Vaszil: a másodikon Herskó Dávid, Simon Vaszil, a többire nem emlékezik; a harmadikon Herskó Jura, Hinacs Petró, Drecsák Iván; a negyediken ő, azután Csepkanics Jura és Selevén János. Elnök: Hol rakodtak fel a tutajok ? Tolmács: Huszton. Elnök : Mikor indultak el ? Tolmács: Kedden indultak el Bustvaházáról; de nem tudja mikor érkeztek Husztra. Huszton 3 napig időztek. Elnök : Midőn Husztról elindultak, hol időztek hoszasabban ? Tolmács: Váriban 8—9 napot töltöttek. Elnök; Váriból lefelé jövet hol időztek? Tolmács: Tárkányban hétfőig maradtak; pénteken érkeztek meg. Voltak Agárd községben mindnyájan, kik a tutajokon voltak, Herskó Dáviddal együtt, itt leitták magukat. Elnök: Ki fizetett nekik italt? Tolmács: Részint a saját pénzükből vettek, részint Herskó Dávid adott nekik italt a magáéból azon kikötéssel, hogy vissza fizetik neki ott, a hol pénzt fognak kapni. Az elnök további kérdéseire tanu elmondja, hogy Tárkányból elindulván, ott kikötöttek, hétfőn Vencsellőre értek, ott megháltak, szerdán délelőtt Tokajba érkeztek. Herskó Dávid az elnök felszólítására kijelenti, hogy a tanu által előadott ezen útleírás megegyezik a valósággal. Matej Ignácz továbbá elmondja, hogy péteken indultak el Tokajból és mentek be tovább Eszlárig. A kis Tiszán megállottak, mert várni kellett, hogy a vizállás nagyobb legyen. Midőn ez megtörtént tovább mentek és Tisza-Ladáuy alá érkeztek, itt maradtak pénteken és szombat reggelig. Lök alatt tutajok valamihez hozzá ütődött s azt ki kellett igazitaui. Hétfőn TiszaDadára mentek és ott kikötöttek. A tutajou levők mint Herskó Dávid, Matej Pedro, Herskó Jura, Szavinekz Petro, Selevér János be mentek Dadára élelmet vásárolni. Tanu utáuuk ment de midőn nem érte utói őket, visszatért a tutajra. Elnök: A tutajon mit tapasztalt? Tolmács: Mikor vissza mentek, Csepkonicz azt mondta, hogy a Tisza vize hozott egy holttestei. Elnök: Beszélje tovább. Tolmács: Herskó Dávid Kerecsenyben beszélt Smilovics Jankellel. Elnök: A vizén vagy szárazzon ? Tanu: Smilovics, künn volt a parton, Herskó pedig a tutajon. Azután Tárkányhoz értek, ott megháltak és három napot ott töltöttek Tárkánybau. Akkor azután Agárdra mentek, amint előbb emiitette és ott ittak pálinkát. Herskó is ott volt. Herskó azután Agárdon maradt, ők pedig visszamentek. Tolmács ezután megyjegyzi, bogy tanu eltévesztette a beszéd sorát, azért most az előzményekre tér vissza. További elbeszélését igy tolmácsolja. Agárdról visszajövet a tutajra, elmentek aludni, de Herskó nem volt köztük, mikor lefeküdtek aludni. Este azután tanu elment a tanyára, mert megéhezett a jupásztorhoz — túrót vacsorálni. Midőn visszajött a tutajra, látta, hogy a parton a füzes alatt Smilovics Jankel gúzsánál fogva húzott valami tárgyat. Elnök: Ismerte-e előbb Smilovicsot? Tolmács: Addig Smilovicsot nem ismerte, de ott látta, és látta, hogy átadta azon tárgyat Herskónak, maga Smilovics pedig elment. Elnök: Azután mi történt?