Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ha eljön a szerződést csinálni a magyarokkal. Amint megebédeltem oda jött Veinstock Ignácz, azt mondta, ha ki akar menni a Tiszához én addig lefekszem, hanem ha eltalálok aludni, ha Samu Weil eljön, keltsék fel. Igy is volt Ki mentem a Tiszához, még uem jöttem a Tisza partjához, már szembe jött Samu Weil a szekérrel. Heuman : És ez történt délután ? Vádlott: Igen. Heuman : Még egy kérdést. Maga látta, hogy szegény Vogel Amseit kínozták. Nem esett meg a szive, hogy ártatlan embert hamisan bevádolt ? Vádlott: Hát mit tudtam csinálni, magamra vallani, hogy engem üssenek. Eötvös: Ngs Eluök ur ! Tek. kir. törvényszék! Nem aka rok e pillanatban arról szólni, minő fontos dolog az, ha igaz, amit Smilovics itt mond, hogy a vizsgálóbiró éjjel nappal, megnem határozott órákban, éjszakánkiut álmukból felverve a vizsgálat alatti foglyokat, ott kihallgatásokat, szembesítéseket eszközölt, melyekről jegyzőkönyvet nem vett fel. A legsúlyosabb beszámitásu, hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét képezi ez. ebben a connecxusbau pedig bűnt is képez. Hogy Smilovics igazat mond-e e tekintetben, arra nézve minden iráuybau szigorúbb vizsgálat elrendelését és haladéktalan teljesítését van szerencsém indítványozni. Előzetesen pedig azt az alázatos kérést terjesztem a tekintetes törvényszékhez, hogy mig ezen előterjesztésemet indokolom, addig Bary József vizsgálóbiró ur a teremből távolittassék el; mert neki ezt hallani fenálló törvényeink és szabályaink értelmében nem volna szabad. Elnök: Megvallom, nem ismerek sem törvényt, sem törvényes gyakorlatot, hogy valaki a hallgatóság közzül kitiltassék (éljenzés a hallgatóság körében). 0 hallgató, semmi egyéb. A szabályt megmondtam már előbb is, és azt is, hogy mi a kivétel. Ezen kivétel alá ő nem esik. Eötvös: Akkor tehát előadom előterjesztésemet, vagy legalább annak egy részét. Nevezetesen : Bary József vizsgálóbiró ur és Egresi Nagy László ezen kir. törvényszék mellett alkalmazva volt alügyész ur közt, a hivatalos eljárásra és egymás elleu gyakorlott kontrolra vonatkozólag vita fejlődött ki a mult év folyamán. Ezen vitában Egresi Nagy László ur igen uevezetes és általam fontosságukban csak most felismert leleplezéseket tett. Nevezetesen leleplezte azt, hogy Bary József ur, neki mint a börtönök felügyeletével megbízott kir. tisztviselőnek tudta és engedelme nélkül, valamint a börtönszemélyzetnek egyenes engedelme nélkül is éjszakának idején is a börtönben megfordult és járt. Ugyanezen Egresi Nagy László őt a börtöntől és annak éjszakai látogatásától ki is tiltotta. Ebből támadt az a nagy vita, melynek folytán Egresi Nagy László ur három-négy, nem tudom hány nyilatkozatott tett közzé az országos hírlapokban. Azért azt a kérést terjesztem elő mélv tisztelettel a tek. törvényszékhez : méltóztassék elrendelni, illetőleg a közvádló kir. főügyészséget felszólítani, hogy annak az utján Egresi Nagy László kir. alügyésznek mindezen nyilatkozatai ide a kir. törvényszék elé terjesztettessék és a vizsgálati iratok mellé csatoltassanak. Továbbá hivassék fel Egresi Nagy László kir. alügyész ur, amenynyiben a tek. kir. törvényszék az ő egyenes ideidéztetését czélszerüuek nem látná, azon a hírlapokban közzétett nyilatkozatainak igazolására szolgáló, okiratait és datumait szintén a Kir. főügyészség utján a tek. kir. törvényszék rendelkezésére bocsássa, és az idebocsátaudó acták azután a vizsgálati iratokhoz, csatoltassanak ; mert azon kérdés tisztába hozatalára, hogy Smilovics miképen vétetett rá ezen időközi, mint mondja, hamis vallomásra, mindezen részletek kiderítése mulhatlanul szükséges, én legalább a védelem részéről azt szükségesnek tartom és igen kérem a tek. törvényszéket, hogy ezen hivatalos eljárás útjára tartozó igen fontos részletet kegyes, igazságos és szigorú birói figyelmére méltatni kegyeskedjék. Elnök: (Smilovicshoz.) Ézek a vallomások, melyek magától kivétettek junius I5-éu és azután, szintén éjszaka vétetett ki? Vádlott: Nem, az nappal történt. Elnök; (Eötvöshöz.) Az ügyvéd ur tehát határozatilag kívánja eldöntetni indítványát? Eötvös: Határozatilag. Elnök: A határozat ez iránt majd be fog következni. Vannak ismét oly körülményekre igen távoli tanuk, kik kértek, hogy kihallgatásuk ezen okból ejtetnék meg. Minthogy az idő már előre haladt annyiban, hogy fontosabb vallomásokhoz aiig foghatnánk, talán ezen kisebb tanu vallomásokon keresztül eshetnénk. Ilyen többek közt Bayer Herman, Weil Sámuel, Weinstock Ignácz és Grosz Benczinek a családja. Ha nincs ellenvetés, ezeket lehetne kihallgatni. (Közvádló és védők nem tesznek ellenvetést.) Bevezetik Weil Sámuel tanút. Elnök: Ezen ügyben öu már miut tanu ki lett hallgatva és vallomására meg is esketve. Ezen letett esküre figyelmeztetem, hogy itt a törvényszék előtt a teljes igazságot mondja meg. Elnök kérdéseire előadja, hogy Ujhelyben született 64 éves, boltos, lakik Gergelyében. Elnök: Kérdésbe tétetett, hogy szokott-e Kerecsenybea járni? és ha igen, mi czélból? Tanu : Csak akkor szoktam, mikor a fiaim, akik fakereskedők, ha ott fát vesznek; mert az alföldön laknak, egyik Szolnokon, másik Szentesen, rámbizzák, hogy az embereket felfogadjam, Elnök: Tehát fiainak a megbizásából megszokott fordulni Kerecsenyben ? Tanu: Igeu. Elnök: Mult eszteudőben ilyen megbízást teljesitett-e fiai részére ? Tanú : Igenis. Elnök: Különösebben mit mivelt Kerecsenyben, mikor volt ott, mit csinált és meddig tartózkodott ott? Tanu: Kisvárdai vallomásomban uem tudtam a napját megmondani. Öreg ember vagyok, uem volt czélom, hogy tudjak emlékezni, hogy mikor voltam ott, hogy hogy hívják a sáfárt. De mikor már az esküt is letettem, eszembe jutott, hogy vasárnapi napon voltara ott, a mely utáu hétfőn a kisvárdai sáfár, mert két sáfár volt, a másik sáfárnak fogadtam 16 embert, és annak a kiigazolására bementem Bary vizsgáló biró úrhoz és mondtam, hogy vasárnapi napon voltam ott és hétfőa vásár volt. Hát akkor a kalendáriumot elhozták és utána néz1 ték, hogy melyik napon volt, azt nem tudom. Elnök: De hát bizonyosan, melyik napou volt? Vádlott: Hát vasárnapi uapon volt Elnök: Azt moudja maga kihallgatásakor: hogy mely időben voltam Kerecsenyben, biztosan nem tudom: csak annyit mondhatok, 1882. évi húsvét után voltam, ugy gondolom május hónapban Vádlott: Akkor nem tudtam, de azután megtudtam. Elnök : Azután a hét melyik napján volt Kerecsenben, azt moudta; arra egyáltalában nem emlékszem, hogy a hét melyik napján mentem; de azt bizonyosan tudom, hogy szombaton nem, hanem vasárnap hétfőn vagy kedden. Vádlott:

r Vasárnap volt. Elnök: És reggel indult Gergelyibői és mikor érkezett Kerecsenybe ? Vádlott: Valami 10 óra között. Elnök : És onnan mikor indult vissza ? Vádlott: Bizonyosau uem tudom Elnök: A múltkor azt mondta, hogy 9 órakor. Vádlott: Nem tudom bizonyosan, hogy 9 óra volt-e vagy nem, hauem este felé. Elnök : Estefelé indult vissza. És kinél ebédelt Kerecsenyben ? Vádlott: Nem tudom a uevét, de »Azik«-nak hívják. Elnök; Odavaló ember? Vádlott; Oda való Igenis. Elnök: És még ki volt ott ? Vádlott: Egy másik sáfárom. Elnök : Hogy hivjáb ? Vádlott: Weinstok Ignácz Elnök ; Csak hárman ebédeltek ? Vádlott: Ugy gondolom, hogy csak ketten. Elnök: Csak ketten. Volt még más 3áfárja Í3 fiának? Vádlott: Igen. Ugy tudom, hogy Jankli, de nem tudom hogy Smilovics volt, csak azután tudtam meg, hogy ez a neve ? Elnök: Mikor tudta meg? Vádlott: Azután, hogy kimentem a vallomásból, mindjárt megtudtam. Közepes ember, vörös szakálla volt. Tudom hogy melyik volt. Elnök: Mert mikor kihallgatták, akkor azt mondta volt hogy ínég egy sáfár, de nem tudom, hogy, hogy hívják arra a kérdésre hogy ismeri e Smilovics Jankelt, azt felelte : nevét sem ismerem, de látásból ismerek sok sáfárt, a kik boltomban vásárolni szoktak. Vádlott: De ezt én nem mondtam. Elnök: Itt van. Kérdezték ezután, hogy fiának hány sáfár-