Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

íe-dili szám. I. Melléltlet. ,TISZA-ESZL ÁR« Eötvös: Előbb nein jelentkezett, bogy vissza vonja vallomását. Vádlott: Nem. Eötvös : Nem valaki más adta magának ezt a tanácsot? Vádlott : Senki sem adta. Eötvös: Hát mikor a törvényszék előtt meg lett kérdezve, miért nem mondta meg akkor a teljes igazságot ? Vádlott: Azért nem, mert féltem, hogy viszsza visznek Lökre. Eötvös: A törvényszéktől csak nem lehet félni. Ki kisérte fel magát akkor a törvényszékhez? Vádlott: Egy őr. Eötvös: Hát a vizsgálóbiró nem kisérte? Vádlott; Nem. Eötvös ; A vizsgáló biró a törvényszéknél nem volt jelen ? Vádlott : De jelen volt, meg a tekintetes alügyész ur is jelen volt. Eötvös : Smilovics ! Igazán beszélje el ezen dolgot, mert nagy dolog az, amit maga mond. Vádlott : Tessék elhinni, hogy mind igaz az, amit mondok ; a tiszta igazságot mondom, amint egy Isten van az égben. Eötvös: De a vizsgálóbírónak nincs ott helye. Vádlott: Azt éu nem tudom; nem is köznapon volt az, hanem egy vasárnap délután. Eötvös : Tudott akkor már magyarul? Vádlott : Kevesebbet tudtam, mint most; azóta ráértem megtanulni. Szeyffert : Maga az alügyészről azt áliitotta, hogy fenyegette. Mondja meg nekem, hogy mivel fenyegette ? Vádlott: Azt mond'a, hogy hát igy fog, meg amúgy fog. Szeyffert : I)e mi az amivel fenyegette. Vádlott: Kérem én nem tudom kinevezni, hogy mit fog velem tenni. Szeyffert: De fenyegette valamivel? Vádlott: Hiszem kérem az is elég fenyegetés, ha valaki egy évig rabságban ül ? Szeyffert: Ijesztették talán valamivel? Vádlott; Igen, egygyel másssai pandúrral, csendbiztosai? Szeyffert: Azt mondta, hogy a cseudbiztoshoz küldik? Vádlott: Biztosan azt mondta. Szeyffert: De mégis határozottan akarom tudni, hogy csak olyan általános fenyegetés volt? Vádlott: Hiszen kérem ha az ember el van egyszer fogva akkor csinálhatnak, amit akarnak vele. Szeyffert: Mit mondott az alügyész ur? Vádlott: Hogy igy meg ugy megtanít ő engem. Szeyffert : Tehát határozott cselekménynyel nem fenyegette ? Elnök: Mikor fenyegette magát? Hiszen maga mindjárt mindent teljesen bevallott ? Vádlott: Hát egy aétig nem ért rá? Elnök: Azalatt az egy hét alatt fenyegette? Vádlott: Igeu. Ide jöttem egy szombaton és a másik szombaton bevallottam. Einök: És ezen idő alatt fenyegették? Vádlott: Igen, voltak itt az alatt legalább ötvenszer is, este, nappal, kétszer, háromszor, négyszer, mindig csak rám, csak rám. Elnök: Azt mondja maga, azért vallott később másképen, mert tapasztalta, hogy el nem bocsátják. Hátha elbocsátották volna, megmaradt volua előbbi vallomása mellett? Vádlott: Hogy maradtam volna-e ? (Gondolkozik). Én csak az igazságot kerestem volna akkor is, mint most. Elnök: Hát akkor vallomását mikor húzta volna vissza ? Vádiott : Ha künn lettem volna, inkább tehetteni volna a visszabuzást, mint itt a börtönben. Szeyffert: Indítványozom, hogy Bodnár íogházőr tanuképen kihallgaltassék azon körülményre nézve: való-e, hogy éjjel kihallgatások és szembesítések történtek a fogházban anélkül, hogy erről jegyzőköny v vétetett volna fel ? Eluök (vádlotthoz): Azt is állítja, hogy akkor, mikor a törvényszék előtt állt, magyarul nem tudott. Vádlott: Nem mondom, hogy nem tudtam, de épen ugy tisztán mint most, nem tudtam. Elnök: De megtudta magát értetni és maga is megértette a törvényszéket ? Vádlott : Azt nem tagadom. Wollner: Én is voltam nemcsak egyszer éjjel kihallgatva. Engem nem ijesztettek semmivel csak kihallgattak éjjel, nemcsak egj szer. Friedmaun: Bátorkodom újra constatálni, hogy a vizsgálóbiró ur ismét jelen van, és végig tanúja volt a kihallgatásnak, ami fölött ez alkalommal azért sajnálkozom különösen, mivel újra, és pedig a magyar birói kar jó hírnevének érdekében kérni akartam kihallgatását ily vádakkal szemben, melyek nem jó sziliben tüntetik fel akár az ő, akár más birói közeg eljárását. De miután végig jelen volt a kihallgatáson, nem indítványozom tanuként leendő beidéztetését. Még egy kérdésem van Smilovicshoz. Az első jegyzőkönyv, amelyet magával felvettek ugy szól, mint most elmondta ? Vádlott : Igenis. Friedmaun: A második jegyzőkönyv azután az, amelyben e vállalta a hullausrtatást. Ez a második jegyzőkönyv ugy kezdődik, hogy maga a nélkül, hogy hivták volna, a vizsgálóbiró előtt önként jelentkezett, hogy el akarja mondani, hogyan történt. Vádlott: Én volnék azon ember ? Még aláírni sem akartam, mert szombati napon történt.. Azt mondtam, nálunk nem szabad szombaton irui. Friedmanu: Itt ugy van, hogy önként jelentkezett julius 16-én vallomás-tételre. Elnök : A jegyzőkönyv igy szól : Smilovics .Tankéi felkérdeztetvén, előadja . . . Friedmann: Julius 15-én, midőn kihallgatták, birt-e már tudomással arról, hogy ki fognak menni Lökre ? Vádlott: Nem tudtam semmit. Friedmaun: Hát arról mikor értesítették, hogy ki kell menni Lökre ? Vádlott: Nem tudom szombaton vagy vasárnap este, de este 10 órakor indultunk. Friedmann: Maga vallomásában, melyben elvállalta a hulla-usztatást, említést tett Mendelovicsról. Honnan jutott magának azon név eszébe, hogy az adott pénzt, vagy az fogja fizetni ? Vádlott: Az ismerősöm, mert sógorom is volt. Arra hivatkoztam, mert tudtam, hogy tudja magát igazolni, hogy nem cselekedett semmit. Friedmann: Hát azt honnan tudta: maga vallomásában azt mondta, hogy megmondta neki, hogy a felöltöztetésnél a kendőt kössék kezére, mintha utasitást adott volna Matejnak? Vádlott: Nem tudtam semmit. Ez a második vallomásban van, mit Tisza-Lökön vallottam. Friedmanu : Honnan tudta ezt? Vádlott: A vizsgálóbiró kérdezte: Igy volt ? Igy volt! Igy volt? Igy volt! Friedmaun: Nem beszélte ezt? Vádlott: Honnan tudnék én azt beszélni ? Heumann: Maga ismeri Vogelt? Vádlott: Ismerem. Heuiuan: Találkozott vele az uton ? Vádlott: Nein, csak Eszenyben. Ő kijött a kalyibából és azt mondta, hova mégy oly nagy árvízben, köss ki! Azt mondtam: Sietek. Heumann: Maga meg sem állt Eszenyben? Vádlott: Semmikép, Heuman: Vasárnap junius 11-én mivel foglalkozott? Vádlott: Ugy volt, hogy szombaton midőn bementem a faluba, bizonyos ember elhitt a templomból vacsorára. HeumaD : Ki volt az a bizonyos zsidó ? Vádlott: Benczi. ez a zsidó neve, de a másik nevét nem tudom. Ugy gondolom Grosz Benczi. Hallottam ma itt, hogy ugy olvasták fel. Hát ez hit magához vacsorára szombaton, mert nagyon sötét lett és eső esett. Heuman: Én vasárnapot kérdeztem. Vádlott: Megmondom sorban. Szombaton ott maradtam éjjelre, vasárnap kimentem a Tiszához, ürladányból jött egy biztos, aki ment egy transporttal, magyar emberekkel. Heuman : Minő biztos ? Vá dlott: Veiustock Ignácz és behitt engem a faluba. Én azt mondtam nem megyek, most jöttem, de ő nagyon hitt. Bementünk azután a faluba, jártunk erre-arra, és elmentünk 12 órakor még a nénihez. Heuman: Maga az egész délelőttöt. Veinstockkal töltötte ? Vádlott: Az egész délelőttöt. Ő ott maradt ebédelni a néninél; én pedig elmentem Grosz Benczinél ebédre. Gondoltam, ha kész az ebéd ebédelek, megfizetek érte, mindegy már 20—30 kr. ide vagy oda. Azután csakugyan vártam Samu megbízottját,