Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tió benfoglaltatik. Ismétlem, ezen aktákra súlyt nem fektetek és részemről felolvasását sem kértem volna. Szeyffert : Bejelentem, hogy nincs nyoma a kir. ügyészség igtatójábau annak, hogy az imént felolvasott irat oda bevezet­tetett volna. Friedmann : Ezen iratok mind a hullacserapészetre vonat­koznak; azonban a gyilkosság vádjára vonatkozólag léteznek még iratok, melyek itt még szóba nem hozattak. Részemről mindenekelőtt ezeknek felolvasását kérném, hogy a tárgyalás anyaga együtt legyen. Azok között, melyeket a közvádló ur is felemiitett, vannak a péri esetre vonatkozó iratok; továbbá egy lényeges documentum, mely a bűnjelekhez is csatolva van, Braun Lipótra vonatkozólag, és mely tőle lefoglaltatott, lefordíttatott és a világ valamennyi lapjában közöltetett is. Miután épen e levélre vonatkozólag külön inditványt leszek bátor tenni, ameny­nyiben lesz szerencsém még egy levelet bemutatni, mely ezzel kapcsolatos, ennél fogva kérem, méltóztassék ezeket felolvas­tatni. Elnök: Az iratok mindenesetre felfognak olvastatni, miután azonban ez hosszabb időt fog igénybe venni, tanuk pedig szá­mosan vannak és messze vidékről vannak: előbb ezen kell át­esnünk. Friedmann: Akkor félbe lehetne ezt szakítani. Elnök: De a logikai rend megkívánja, hogy ezek előbb megtörténjenek, hogy tájékozást nyerjünk magáról az ügyről. Simon Viktor: jegyző olvassa az előleges hullaviasgálati jegyzőkönyvet, mely Tisza-Lökön 1882 junius 19-én reggeli egy órakor dr. Kiss Jenő járási orvos által a hulla felásása alkal­mával vétetett fel. Elnök: Ugyan erre vonatkozólag ugyan ezen orvosnak egy kiegészítő nyilatkozata van. Heumauu ügyvéd: Ezen jegyzőkönyvben a véleményező szakértő orvos már nem mint szakértő nyilatkozik, hanem bizo­nyos ténykörülményekre emlékezet után vallomást tesz. A vég­tárgyalásnak épen az lévén czélja: hogy ily körülmények ne a jegyzőkönyvek felolvasása által derittessenek ki; hanem az illetőnek a törvényszék részéről való kihallgatása által: bátorko­dom indítványozni, hogy ennek a felolvasását méltóztassék mel­lőzni. Elnök: Mint szakértőre ugy fog a sor következni és ez felvilágosithat, hogy ha ne talán bizonyos eltérések lennének, Ez szoros kapcsolatban van az első véleményével. Azért a logi­kai rend is ugy kívánja, hogy ez felolvastassék. Szeyffert: Kénytelen vagyok azon megjegyzést tenni, hogy ha most felolvassuk a szemlejegyzőkönyveket, különösen a hulla jegyzőkönyveket, ezeket újból fel kellene azután olvasni. Elnök: Nem olvastatik fel ezután többé semmi. Olvastatik a fentebb emiitett kiegészítő nyilatkozat, mely szerint a hullavizsgálati jegyzőkönyvben emiitett vörös csikós övet másnap az orvos, a birói vizsgálat alkalmával, ismét meg­nézvén, az vörös-csikos köténynek bizonyult. Továbbá a balkezében lévő, hibásan sárga papírnak mondott csomag, nem a kezében volt, hanem a balkezének csuklójára volt kötve fekete kendőben és fe­ketés, alkalmasiut kék fésték elázása által megfestett papírba takarva kék festek volt. A birói vizsgálat alkalmával végre a jobb kéz fej roncsoltsága, illetőleg folytonosság hiánya és izom­hiánya tünt szembe, amit az előtt való éjjel nem vett észre, mert nem is nézte. Elnök: Váradi András! (Bejön). Váradi András, ön ta­núságot fog tenni a kir törvényszék előtt, figyelmeztetem a való igazságnak bemondására, hogy arra jó lelkiismerettel a hitet letehesse. Hol született ? Tanu: Tisza-Dadán. Elnök: 43 éves, nős, családos. (Igen). Mi a foglalkozása? Tauu: Kerülő. Elnök: Most is az ? Tanu: Igen. Elnök: A mult esztendő junius havában a Tiszából a Csonkafüzes mellett valiami női hulla fogatott ki Mit tud erről? Ji lenvolt-e ennek kifogásánál, eltemetésénél, vagy kiásatásánál ? Beszélje el körülményesen. Tanu: Nem voltam, könyörgöm alásan, sem a kifogásnál, sem az eltemetésnél; hanem a kiásásnál igenis jelenvoltam. Elnök: Beszélje el körülményesen, mit látott, mit ta­pasztalt ? Tanu: Én többet nem láttam semmit, csak azt, hogy a földet lehányták róla. Elnök: Maga látta a helyet, hol eltemetve volt ? Tanu: Elnök tátott ? Tanu Elnök Igen. Ott volt azon alkalommal, mikor a gödör kibon­Igeu. Mit látott akkor ? Tanu; Egyebet nem, csak hogy egy holt test van benn a gödörben. Elnök: Észrevette-e, hogy férfi, vagy női holttest ? Tanu: Csak ruházatáról. Elnök : Arczát nem látta ? Tanu: Láttam azt is, de ismerhetetlen volt, mert földes volt. Elnök: Megtudná mondani, hogy ruházatának egyes da­rabjai milyen szinüek voltak ? Tanu: Némely részét, lehet, hogy nem tudnám megmon­daui, mert megfelejtkeztem róla. Eluök: A gödörből ki sem emeltetett a hulla ? Tanu: Nem. Elnök; Elég világos volt-e, mikor a vizsgálatot tették? Tanu: Lámpa égett. Eluök: Milyen? Tauu: Gondolom petróleum-lámpa ; nem vizsgáltam. Elnök: Ki volt jelen ? Tanu: Az orvos urak voltak, de nevüket nem tudom. Elnök: A szolgabíró nem volt ott ? Tanu: Igenis. Amint Azontúl hallottam, talán Zoltán István tekintetes szolgabíró ur volt. Elnök: Nem vette észre, hogy a hullának kezében volt-e valami ? Tanu: Nem vettem észre semmit, én csak az urak háta mögött állottam. Elnök: Hallott-e valami nyilatkozatot a szolgabirótól, vagy az orvosoktól, hogy van-e a leánynak valami kendő a kezében, vagy sem ? Tanu: Nem hallottam. Elnök : Mert mikor kihallgattatott, azt mondta: a gödör­től nem messze hallottam, midőn a szolgabíró ur és az orvos urak vizsgálataik közben mondták, hogy egyik kezében kendő van, melyben festék van. Tanu: Én nem láttam, csak czimborámtól hallottam. Elnök : Tehát nem közvetlenül maga látta. Tanu : Nem. Elnök: Mikor megvizsgálták a szolgabíró és az orvosok a hullát, mi történt ? Tanu: A tutajosokkal deszkát hozattak és azonnal becsi­nálták azt a sir tetejét deszkával és szénát vittünk át, beföldel­tük, aztán mellé állítottak strázsát, hogy azt ott kell strázsálni. Elnök : Ki volt a strázsa ? Tanu: Hát éjfél tájig volt Szentesi csendlegény egy, a másik Oláh György, a harmadikat Márkusnak hivják. Elnök: Zeitler Márkus. Tanu: Igenis az, zsidó ember. Elnök: Hát még egy másik nem volt jelen ? Tanu : De igen, Burger Mór. Elnök: Hát esküdt ember nem volt jelen ? Tanu: Igenis, Moluár János. Elnök: És éjfél után kicsoda ? Tanu: Éjfél után is azok voltak, csak a csendlegény válto­zott; löki csendlegény volt éjfél után. Einök: Maga nem volt ott? Tanu: Éjfélig ott voltam, de éjfél után eltávoztam a ha­tárkörbe széjjel nézni. Eluök: Mert vallomásából ugy tűnik ki, mintha maga is reggelig ott lett volna. Tanu: Nem voltam ott, csak éjfélig. Elnök: Bevárta, mig a szentesi csendlegényt, a löki fel­váltotta ? Tanu : Igenis, még én kiáltottam hogy jöjjön fel. Eötvös ügyvéd: Váradi András ! Másnap látta-e azt a holttestet ? Tanü : Igenis láttam. Eötvös : Mikor az orvos urak künn voltak, akkor is ott volt ? Tanu: Igenis. Eötvös : Hogyan ? mint csősz ment oda, vagy behívták ? Tanu ; Nem, kérem alásan, hanem ott voltunk akkor egész nap. Eötvös: De maga éjjel be meut a faluba már éjfél után? Tanu: Nem mentem a faluba, hanem csak a határba. "Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents