Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 23 § Sziget Tó

54 14. §. Sziget. Tó. Azon földterületeket, melyeket minden oldalról a tenger vesz körül, szigeteknek nevezzük. Képződésükre nézve a szigetek vagy á közel fekvő nagyobb száraz földnek elszakított tagjai, vagy elsülyedt nagy szárazok maradványai, vagy tenger alatt levő vulkánoknak kiemelkedő kúpjai, vagy végre a tenger koralljainak építményei. A legelsők rendesen a nagy szárazföldek közelében vannak, s azokkal állat- és növényvilágjukban megegyeznek. A többiek a tengerben csoportosan, vagy szétszórva vannak, s állat- és növényvilágjuk a száraz földekéitől többé-kevésbbé különbözik. Azonban minden szigeten az úgynevezett óceáni kii ma, vagy tengeri éghajlat uralkodik, azaz egyenletesen meleg, nedves levegő, gyakoribb eső és időszakos szelek. Ezen körülmény, továbbá az, hogy az ott lakók nagyobbára hajózással foglalkoznak, a szigeteket a művelődés legalkalmasabb helyeivé teszi. Nevezetesebb szigetek Európa körül: a dán szigetek (a Keleti Tengerben), A nglia és Írország (az Atlanti Óceánban) a Balearok, Corsica, Sardinia, Si cilia. Kreta, stb. (a Földközi Tengerben). Európa szigetei nagyobbára continentalisak, azaz a szárazföldnek elszakított tagjai. Csak igen kevés vulkáni van közöttük. (A Kykladok csoportja az Aegei Tengerben.) A szárazföld mélyedéseiben összegyűlő, folyton megmaradó álló vizet tónak nevezzük. A tavak különféle sajátságaik szerint különfélekép osztályozhatók. Azon tavat, melybe valamely folyó ömlik, de egyszersmind egy másik belőle kifolyik, a melynek tehát hozzá- és elfolyása látható, folyó-tónak nevezzük. Az olyan tavat, a melynél a hozzáfolyás nem látható, a melynek vize tehát földalatti forrásokból szaporodik, forrás-tónak