Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

IV. Fejezet. Az egyenes vonal - 4. §. A Duna főiránya

25 Nevezetes, hogy a mészhegységek nagyobbára egyenközü tagozódással birnak. Pedig az ilyen tagozódás megnehezíti a két oldalon lakóknak az egymással közlekedést, s ezért hátrányos a népek művelődésére. Azon vonalat, melyen a folyó egy bizonyos világtáj felé fut, a folyó főirányának nevezzük. E főiránytól való minden eltérése helyi okokhól származik. Igen érdekes egy jó térképen az ilyen eltéréseket fölkeresni, s az illető okokat kimutatni. A Duna például forrásától észak-keleti irányban folyik, de RegensburgnálaBajor Erdő hegyei dél-keletre téritik; e dél-keleti irányban tart egészen V á c z i g, hol a Vértes és a Cserhát hegyei délnek fordítják; egyenesen dél felé folyik most Eszékig, hol ismét dél-keletnek fordul, s ez irányban tart O r s o v á i g; itt újra délnek kanyarodik, mig kis vártatva Viddinnél egyenesen keletre fordul. R u s t s u k mellett enyhén északkeleti irányt vesz föl Csernavodáig, hol meg északnak kanyarodik, mig Galacznál újra keletre térve, ez irányban ömlik a Fekete Tengerbe. Ha egy folyót forrásától torkolatáig minden kanyarulatán át követünk, akkor megismerjük fejlődését, vagy hoszszát. E fejlődést, vagy hosszúságot három részre osztjuk: felső-, középső- és alsófolyásra. A felsőfolyást az jellemzi, hogy főága alig különböztethető meg a mellékágaktól, úgyszólván csupa egyenlő erezetekből áll, s hogy nagy hajlandóságot mutat az egyesülésre, azaz hogy az erezetek igyekeznek összefolyni. Az als (»folyás jellemzője a szétágazásra törekvés, s igy ez épen ellenkezője a felsőfolyásnak. A középsőfolyás, mely legtöbbször legnagyobb a három rész között, átmenetet képez a felsőből az alsóba, s többé-kevésbbé mindkettőnek sajátságaival bir. Egyrészről mellékfolyókat vesz föl, tehát más vizekkel egyesül, mint a felsőfolyás; másA Duna főiránya.