Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

605 oly viszonyban volt vele, mint Czégény Dányáddal. Azonban hogy egészen külön egyháznak és községnek kellett lennie, mutatja az is, hogy Rápolt előbb Mácsának s csak ennek pusztulása után lett Ököritónak filiájává. Ember Pál 1703-ban Mácsát is a szatmári traktus egyházai közé számitja; a Bélteki Usualis Matrikulájába is föl van véve (53. 1.) s neve alá az ököritói papi fizetés 1707-nél későbben Íratott. 1708. jun. 6. a szatmári traktus „partialis synodusát" tartotta benne (lásd Tarczalian. Vetus protoc. 94. lap); de ettőlfogva az egyházmegyei levéltárban sehol sincs róla emlékezet. Elpusztult hihetőleg az 1709-iki pestisben. 42) Mánd. I. A községről általában. Mánd hajdan kuriális nemes község, fekszik Szatmármegyében a Szamosközön, Kömörő, Fülesd, Borzova, Nagyszekeres és Penyige között, 1194 holdat tevő búzatermő határral, melyen hajdan erdők és kaszálók is voltak. Az utóbbi jelenleg már megfogyott ; az előbbi pedig egy csepp sincs. A mándi határt a Tisza, Szamos és a Tur árjai sokszor öntözik, s kiárad olykor-olykor a Nóborda patak is, mely keletről kanyarul a falu alá s déli oldala alatt elvonulván, nyugoti végén keresztül húzódik egészen északra fordulva. Volt egy tava is Mondnak, az északkeleti végén, melyet egykori lakóiról Vidrának hivnak. Ez öszszeköttetésben volt a Nóbordával, valamint a Berecske és Kollokányos nevű égerfát termő mocsárokkal, s ezekkel együtt a különben erdőséggel környezett falunak természetes védelmül szolgált. Mánd keletkezését Szirmay 886-ra teszi s Béla király névtelen jegyzője után Agg-Mándra, az Apa-Farkas atyjára viszi viszsza, ki legelsőben itt szállott meg. (Szatmármegye esmer. II. k. 242. lap.) Lehet azonban, hogy ha ez áll is, Agg-Mánd utódi nem itt települtek meg elsőben , hanem Kisszekeres, Darnó, Borzora s Oroszi közt fekvő Puszta-Mándon, melyben 1449. Sámelházy László és Zsarolyáni János, 1548. pedig Levenházi Móricz Péter rész-jószágot nyertek. A mostani Mándot 1379-ben Mándy Tamás, Istvánnak fia s maradéki birják. 1582. Rudolf