Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

606 király Almásy idá mnak, Mándy Ambrusnak , Benedek fia, más Benedek öregebb Ferenc fia fiának, Mándy Bernátnak , György és Jánosnak; továbbá Márton Gergelyés Albertnek, Mándi Csányi Istvánnak, Chyompáz Györgynek, Mándi Zábó Péternek, Uray Simon és Chéke Andrásnak reá új királyi adományt ad, kik magokat — senki ellent nem mondván — bele is iktattaták. 1755-ben Mándy János, Márton Miklós és István , Csepelyi Miklós, János, Mihály, Ferenc, László , Albert és Balla István — birtokában ismét megerősittettek. Ezóta is folyvást a nevezett családok utódi birják. (Szirmay 243. lap.) Mánd viszontagságairól keveset tudunk. Az 1662. tartott megyei vizsgálat szerint a szatmári várőrség — az úgynevezett „sárga német" — mit sem adva arra, hogy lakosai nemesek, ezeket a gerendára felkötözték, megverték és rabul vitték s a marhák és élelmiszerek felprédálásával 200 frt. kárt tettek benne. (Szatmárvármegyei levéltár, act. publ. pol. fascic. 12. nov. 145. 1662.) 1717-ben a tatár itt is pusztított. Járványok szinte látogatták; de 1831. a nagy kholera elkerülte. Volt a községnek pere is az u. nev. Kölesei-uradalommal és Borzorával, mely sok kárral és kevés haszonnal járt. A lakosok nemesek levén, a községi elöljáróság a nemesek hadnagya és eskütt társaiból állott stb. E nemes lakosok részt vettek a nemesi fölkelésekben is, valamint a nemzeti mozgalmakból sem maradtak ki. A forradalomban mint honvédek s nemzetőrök is szolgáltak; Nagy Sándor nevű honvéd el is esett. II. Az egyházról általában. A mándi egyháznak a hitjavitás előtti múltjáról mit sem tudunk. Igy nem tudjuk azt sem, váljon a beregi reformáció hóditotta-e meg, mint a szomszédos Kölcsey-uradalom egyházait, vagy pedig a Drágffy Gáspár oltalma alatt működő reformátori körtől vette azt be ? Hogy ez utóbbi történt meg, inkább feltehető, minthogy Mánd eleitől óta a szatmári ref. egyházmegye kiegészítő része. Reformáltatása időpontját sem tudjuk; de alkalmasint 1543—1545. történt az. A szatmár-e.-megyei jegyzőkönyvek múltjáról nagyon hallgatnak; mindöszsze m.-e. 16 váló-, illetőleg házassági perben hozott végzés és illetőleg Ítéletet tárgyazó följegyzést