Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

588 Ingóságok: anyakönyv van 3; 1777, 1839 és 1852-őn kezdve; jegyzőkönyv 1 db.; körleveles, e.-m. és ker. j.-könyvek s nyomtatványok stb. szintén vannak. A pecsét 1833-ból való. V. Népesség. 1801: lelkek száma 176. 1877: leik. sz. 476, szülöttek sz. 15, újházasok sz. 9, halottak sz. 17. Iskolások. 1801: 17. 1875: isk. kötelesek sz. 44, isk. járók sz. 41, részben jár 3. 39) Majtis. I. A község és egyházról általában. Fekszik a Szamosközön, közel a Gégő patakhoz, mely határán átfoly. Határát árvizek járják; de úgy füvet mint gabnanemueket bőven terem; van erdeje is. 1415. és 1421-ben már van róla emlékezet s ekkor a Majtissy-család birja. 1424-ben Sámelháza és Malontától határai elkülönittetnek. 1449. Sámelházy László benne részt nyer. 1476-ban a Rozsályi Kun és a Majtissy-család a Sopsatelki pusztát — mely Majtis és a szomszédos Darnó s Jánk közt feküdt, — egymás között felosztják. 1588. Pongrácz Frigyes, 1590. Berey Mihály, Szikszay Ambrus és Tyukody László benne rész-jószágot nyernek. 1491. Salamon Miklós benne egy nemes ülést; 1629. Szentey Péter és Tar Mihály pedig az egész helységet kapja. 1720. Vay László az egészet, 1754-ben pedig Beleznay György felét kir. adománynyal megnyeri. 1810-ben birtak benne: gf. Barkóczy, Beleznay , Büdeskuti, Kondor, Ajtay, Erőss nevü földesurak és más nemesek; most legnagyobb részét Nagykéri Vállyi János országos képviselő s a szatmári ref. egyházmegye segédgondnoka birja. A Szamosközön megforduló hadak dúlásai s egyéb vészekben szomszédaival együtt osztozott. Igy p. o. 1662-ben a szatmári német várőrség, a rettenetes kínzásokon felül 100 frtnyi kárt tett benne. A reformáció előtti múltjáról mit sem tudunk; hihetőleg a közel jánki róm. kathól. egyház filiája volt és a reformáció is innen hódította meg s vele még sok ideig ily minőségben volt öszszekötve; azonban már 1707-ben föl van véve a Bélteki Usualis Matrikulájába a lelkészi fizetés s igy már ekkor anyaegyház vala; de később vala-