Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

516 ván : „keressen kegyelmetek papot magoknak s tartsanak ; mert soha többé kegyelmetekkel nem cimborálunk." Gyügye anyaegyházzá tételét sürgeté, melynek senki ellent nem mondván, az 1765. Lázáriban tartott egyházmegyei gyűlés, azon feltét alatt, ha parókhiát készitenek, anyásitásába beleegyezett. Ajtay László újlaki egyik földesúr azonban miudent elkövetett a különválás meggátlása végett s igy az még pár évig húzódott, de végre mégis sikerült auyaegyházzá lehetnie. A gyügyeiek elkeseredését jellemzi amaz erős esküvésük, mit a vizitáció (Jeremiás protokolluma 486. lap) feltartott: „Lássa a v. Partialis mi elmegyünk még a gyűlésre instálni a sokszor nekünk deliberatione engedtetett paptarhatásért; ha adnak becsülettel tartjuk, ha pedig nem találnak adui, úgy is soha Isten úgy segéljen soha többször ahoz az anyához, a ki minket méltatlan annyit rugdosott és el is rúgott, — sokszor boszszantván lelkünket fenekig sértő beszédével, a mely anya csak a mi szép fizetésünkkel akarván magának papot tartani, mert részéről soha igazán egy esztendőben sem fizetett meg a szegény papnak, — bizony soha viszsza nem megyünk és úgy segéljen, de soha ez életben sz. György napou túl Gy ügy érői Újlakra papbért nem fizetnek. Anynyival is inkább , hogy Ajtay László úr irtóztató munkáját, (sic!) épített parókhiánk ellenmozditani próbálta méltóságos földesurunk (talán gf. Barkóczy) előtt; de ezt liijába valóvá tette kegyes földesurunk istenes felelete: én bizony nem háborítom, ha akarnak tartani, tartsanak." Végre az e.-m. hatóság a különválást megerősité s 1767 ben külön papjok lett a gyügyeieknek. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. 1) Debreceni Ferenc 1767. ki a gyermekeket is felette jó előmenetellel tanította. 1776-ban Kérsemlyénbe ment. 2) 1776—78. Petróczi Ferenc. 3) 1778. Fekete Mihály, ki 1784-re Fíilpösre Ígérkezett. 4) 1784—86. Kassai Sámuel Vetésből. 5) 1786—89. Szilágyi Sámuel, jött Sz.-Újlakról; de egy Gerzsenyi nevű ember megvervén, nem maradt. 6) 1789. Bibarczfalvi János. 1791-ben szeme elgyengülvén; nem marasztatott. 7) 1791. Viski György, ki 1795 ben papi hivatalától megfosztatott s ez évet a rápolti pap Lovas Sámuel szolgálta ki. 8)