Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

517 1796-ban Csécsi N. János dislokáltatott , ide. 9) 1801. Váradi János. 10) 1802. Kisarból id. Árokháti István e.-m. ülnök; ment Csaholczra. 11) 1806—13. Barkász György csengeri születés. Több izben panaszol a fizetés megcsonkítása miatt, a miért el is ment. 12) 1814—16. Kazai István szinte panaszol. 13) 1816—27. Mándy István. Ugyancsak a rendetlen fizetés miatt ment tova. 14) 1827. Gáti István. 15) 1829. Ftísűs Dániel. Változtatni kéri magát a hanyag fizetés miatt. 16) 1829—31. Kurovszky György. 17) 1831—34. Zathureczky János. 18) 1834—51. Réz István, ki saját költségén építtetett a paplakra sütőt. 19) 1852—56. Kazay István, ki itt meghalt. 20) 1857—61. Réz István. 21) 1861—70. Szécsényi Pál, ki itt elhalálozván, utóda lett 1871-ben Móricz Károly kisnaményi káplán. III. Tanitók és iskolaügy. Mig Gyügye Szamosújlak filiája volt, a gyügyeiek tartoztak az iskolát épiteni Szamosujlakon s következőleg a gyügyei iskolásgyermekek is oda jártak át iskolába. 1767-ben az önálló papság felállíttatván Gyiigyén, az iskolát is a papok taniták. 1793. tavaszán önálló tanitót kért Gyügye és nyerte 1) Belényesi György segédtanítót, ki itt 1 és % év múlva meghalt. 2) 1795. oda rendeltetett Gáti Sámuel (Széles A. szerint) egy rosz ember. 3) 1797. Bátori Sámuel. 4) 1799. Dobrai József. 1800-ban a tanitói lakot telkestől együtt el akarták adni s a tanítást ismét a papra bizni, ki hajlandó is lett volna reá; de a vizitáció e szándoknak ellene mondott. Az 1802-ik januári vizitáció kevés tanítványi közt elég szorgalmasnak mondja Dobrait, úgy szinte a decemberi, utódját 5) Erdős Jánost. 6) 1803—16. Nagy József, ki öregségéhez képest elég szorgalmasnak mondatott, mignem 1806-ban meghalt. 7) 1807—10. Károly József, kit szeme gyengesége miatt, — nem levén alkalmas a tanitásra, — nem marasztottak. 8) 1811—14. Szarvadi János. Mindjárt az első évben panaszol, hogy háza rosz és nem fizetik. 9) 1814—17. Lengyel József, dicséretes tanitó; ki 1817-ben panaszol, hogy a rosz fizetés miatt kénytelen saját fentartásáról máskép gondoskodni s e végből helyétől megválni óhajt. 10) 1818—21. Csonka János dicséretes tanitó. 11) 1821—23. Fórizs János szintén dicséretes tanitó;