Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

510 megyei vizsgálatból anynyi derül ki, hogy a szatmári német váró'rség a templomot — hova a lakosok legféltőbb javaikat rejtették — 3-szor felvervén, onnan mindent elhordott; az úrasztalát és az éneklők karzatát elégette. 1703-ban Lampe E. P. még a szatmári ref. egyházmegye anyagyülekezetei közé számitja; de a már emiitett viszontagságok csaknem teljes néptelenné tették. A kik megmaradtak, Géberjénbe jártak istenitiszteletre; sőt 1726-ig harangjuk is ott állott. 1731-ben az ismét népesedni kezdő hely temploma elkészülvén: Géberjénhez csatoltatott, leányul s a nevezett templomban a géberjéni lelkész szolgált. 1742-ben elvált Géberjéntől s Kocsorddal egyesülvén, anyaegyházzá lett. 1744-ben Kocsord papot hivott s a magára maradt Györgytelek nem birván magát mint anyaegyház fenntartani, ismét Géberjén filiájává lőn egész 1749-ig, a midőn az egyházmegyén anyásitását kérte s meg is nyeré; de mindamellett csak 1750-ben lett tényleg anyává s hivott papot. 1801-ben a belhivatalnoki fizetéslevél készités végett már egyházmegyei küldöttségek járnak Györgyteleken; a hallgatók a lelkészi fizetést a tanitó javára megkisérlék megcsonkítani, de a tiszántúli egyházkerület 1805. ápril. 19-iki 14-ik sz. végzésével megtiltja a papi fizetés megcsonkitását, rendelvén: „hogy vagy adjon Györgytelek a mesternek illendő külön fizetést, vagy taníttassa a gyermekeket a pappal, vagy ha nem birja, szűnjék meg anyaegyház lenni." Majd a régi templomot elmosván a Szamos, az egyház egy újabb templom építéséhez fogott; de alig végeztetett ez be, midőn 1833. decemberében egy székpert indítottak meg s a következő év februárjában a székosztás valóságos templomi botránynyá fejlődött. Erre az egyházmegye részéről küldöttség küldöttséget ért; de hasztalan. Ugyanynyira, bogy a vallásos, — de különben demokrata hajlamokkal épen nem biró, — K. Isaák Gáspár segédgondnok egy hozzávitt beadvány hátán, a györgytelekieknek lelki kevélységöket kénytelen volt szemökre hányni. Mindamellett, dacára az egyházkerület ez ügyben való intézkedésének, a templomszékper 1839. és 1840-ben is ismét kiújult. A legelső gondnokválasztás és presbitérium alakításról mit sem tudunk ; jelenleg az e.-tanács népképviseleti alapon válasz-