Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

450 darahi adózó nép megerőltetés nélkül kijavíttathatja-e ? És miután a szolgabíró oly jelentést tett, hogy a templom kijavítására csak 38 frt. 17 kr. kell; az egyháznak pedig kötvényeken 42 frt. 29 krja van: a templom kinyitása az 1788. ápr. 21-iki megyei végzéssel Mándy Pál szolgabiróra bízatott, s egyszersmind megengedtetett, hogy benne mint filiális templomban az óvári prédikátor isteni szolgálatot tarthasson. Mándy Pál Daráhn meg is jelent s 1788. ápril 12-ikén a templomot kinyitván, azt az egyház használatába bocsátotta; erről egyszersmind az egyház részére egy bizonyítványt is állítván. E templom szolgált aztán isteni tiszteleti helyiségül egész 1872-ig, a midőn helyette egy más fatemplomocska készült, patics-fallal, zsindelyfedéllel s végén hozzáragasztott kis fatoronynyal, melyben 2 harangocska függ. (A Sz. e.-m. 54. gyül. leir. 65. lap.) b) Az úrasztali eszközök ezek: egy itczés nagyságú aranyzott ezüst kehely, ezüst fedéllel; 2 ón-kanna, egyik ezen felirattal: „Hen. Mar. 1634." 2 cintányér; 5 veres selyem s ezüsttel kivarrott kendő; 1 báldog keresztelő-edény ugyanolyan tállal. c) A parókhiális telek szerzésével 1793-ban az egyházmegye segédgondnokát bizta meg; de ez annak nem sikerült. Később adott ugyan egyet a vármegye közbenjárására Bölcskei Buday József földesúr; de azt ismét viszszavette, mignem Isaák Gáspár segédgondnok és főszolgahiró kieszközlé, hogy Szatmárvármegye 1808ban egy alkalmas parókhiális telket szakasztatott, ki a nevezett földesúrral. Ezen telekre épített aztán a darahi ref. ekkla egy iskola gyanánt is szolgáló 4 szobás parókhiális épületet, mely 1875-ben már nagyon rozzant állapotban volt. Ennek újra építése végett már 1877. a téglaés vályog-anyagok is készen voltak; de a nép rosz akarattal ellenszegült s az egyházi munkák kötelezettsége ellen tanácsot a más hitű tanítótól és lelkésztől kért, mely utóbbi még a ref. gyermekek keresztelésébe is illetéktelenül beleavatkozott; sőt úgy látszik az áttérők számára jutalmakat is tűzött ki, melyet — mint a darahi egyház elöljárói panasziák — többen nyíltan hangoztattak is, midőn a fizetésre szólitás alkalmával az elöljáróságot gubacseréléssel — áttérés — fenyegették. E bajok orvoslása