Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

449 lástól 1 frt. 1712: Minden gazda, kinek vetése van, ad egy kereszt búzát, kinek vetése nincs, 8 polturát. Az özvegyek 4 polt. A nemesek discretionaliter fizetnek. Énekléstől (halott felett) 8 polt. 1801: Pénzfizetés 16 frt. ; fa 7 szekérrel. 1875: 155 frt. készpénz o. é. ; 20 köböl kétszeres búza; 33 hold föld (lásd részletesebben az V. cikk alatt); 6 öl fa; mintegy 20 frt. stoláre. b) Tanitói fizetés 1707 körül: A lelkészi fizetés fele. 1712: A lelkészi fizetésnek egyharmada. 1801: Pénzfizetés 8 vfrt.; fa 4 szekérrel. 1875: 8 köböl kétszeres búza; 16 hold föld; (lásd részletesebben az V. cikk alatt) 35 tanköteles gyermektől tandíjban 61 frt.; stoláre 8 frt. o. é. Ezen fizetést 1742—1809. az óvári belhivatalnokok élvezték, azóta pedig a Daráhn helyben lakók. V. Templom és úrasztali készletek. Egyházi és iskolai épületek. Ingóságok és ingatlanok, a) Templom. Hajdan a darahi reform, egyháznak kőtemploma volt, mit hihetőleg protestánssá lett egykori kathól. őseitől örökölt. 1741-ben b. Thoroczkayné b. Serédy Klára engedélyt kért, hogy fiát ennek sirboltjába temethesse el. Miután ez neki megengedtetett, a temetést követő napon a templom kulcsát azon ürügy alatt kérette el a lelkésztől, hogy meghalt fiát a sírboltban meglátogathassa ; de a kulcsot többé viszsza nem adta; sőt a templomot is a róni. kathólikusok részére elfoglalta. Az ily önkényesen elfoglalt templom viszszaadatása végett a királyhoz folyamodtak a darahiak s onnan az akkori körülményeket tudva, oly valóban bámulandó dekrétumot nyertek, hogy a róm. kathólikusok vagy adják vissza az elfoglalt templomot, vagy hasonló anyagból építsenek helyette a reformátusoknak másat; azonban a nevezett báróné csak fából építtetett számukra egy kis templomot tornyostól. Ezt is bezáratta a kathólikusok ármánya 1777—88. 1788. jan. 26-ikán Geőtz Fer. alispánhoz egy kérvényt nyújtottak be a darahiak, melyben a leányegyházakban levő templomok használatát engedélyező 1785-iki királyi rendeletre támaszkodva, kérelmezték templomuk kinyittatását. Az alispán előbb Mándy Pál szolgabírót küldte ki annak megvizsgálására, vájjon a nevezett templomot a 29