Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez
10 nitás: „azért a büntetés is közönségesen kötelezi őket". A XII-ik pontra: „Az ünnepekben való lakadalmazások iránt az ártikulusokhoz tartsák magokat". 154. lapon: „Epitaphium Potentissimi Regis Mathiae Corvini: Hac ego Matthias jacco cub mole sepultus Declarat vires Austria victa meas. Ferror eram mundo timuit me Caesar uterque ; Mors potuit tantum sola nocere mihi". Továbbá ugyanazon lapon még a következők: „Anno 1678 die 16. martii. in Synodo Partiali conclusum est Marchini (?) I. A nunc valaki paráznaságra, avagy bitihagyásra vetemedik, holtig való kötélben vettessék. II. A dohány szivás is az eklesiastikus uraiméktól mint pogányital interdikaltatott, sub poena reconciliationis". „Anno 1661. Die 11. febr. Cs. Papiban konkludált a sz. Generalis: I. Valaki az országnak romlott és pusztult állapotjában hegedültet és táncol, mig arról Istent és a gyülekezetet meg nem követi, addig az Úrvacsorájával nem élhet. II. Valamely prédikátor vagy mester az olyan lakadalomban, a kiben hegedűs vagyon akarholott elmégyen, és a buja dobzódó néppel megegyez és mulat, tisztitől fosztassék meg". A 155. lapon a 156-ik feleig: „Anno 1619. — Nos Gabriel, Dei Gratia Princeps Transilvaniae , Partium Regni Hungáriáé Dominus , et Siculorum Comes etc. etc. — Articuli Dnor. Regnicolar. Trium Nationum Regni Transilvaniae, Partium Hungáriáé eidem subjectarum in Comitiis eorum Generalibus, Civitate Alba Julia ad diem 5. Mensis Maji A. D. 1619. indictis et celebratis. I. Minden egyéb e világi külső állapotoknak igazgatási előtt pedig mivel az Ur Istennek sok rendbeli ostorát és fenyegető csapását látjuk és halljuk mind itt magunk között, mind szomszéd országunkban, Felséged kegyelmes intéséből igen javaljuk, hogy az egyházi rendeknek intéseket a poenitentia tartásról mindenütt szorgalmato-
