Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

11 san megfogadják és mentül nagyobb buzgósággal az isteni szolgálatban; könyörgésekben és imádságoknak templomokban való celebraltatásokban józanabban az ártatlan élet mellett minden rendek eljárjanak, és életeknek s erkölcsöknek jobbításával az Istennek felhúzott haragját engesztelni igyekeznének. — II. E mellett az innepeknek megszentelése kívántatik úgy, hogy a nevezetes főünnepek és a vasárnapok megülettessenek: se maga, se szolgája, se jobbágya azokon a napokon a dologra ne kényszeríttessenek. Menynyegzők és lakodalmak azokon a napodon ne celebráltassanak : útra is senki ne induljon; hanem ha bizonyos és elmulaszthatlan ok kényszerítené. Sőt akkor sehol prédikáció végéig a városok meg ne szabadittassanak, se bort sehol a délyesti predikátió végéig ne árulhassanak. — Valakik pedig ez ellen cselekesznek, nemes emberen flór 6 , paraszt emberen pedig flor 2. dúljanak az ispányok a vármegyékben, a székelységen a királybirák. Mely pénznek harmadrészét magoknak tartván, a két részét számán hagyják és adják azokon a városokon vagy falukon levő egyházfiaknak kezekbe. Mely jövedelmecskéből tartozik azon város és falu a scholákat és templomokat megépíteni. Semmi profanus ususra stb. amissione capitis et omnium bonorum ne merészeljenek abból az egyházfiak semmi rendre költeni. — Egyházfiakat pedig minden városokon és falukon, igen hiteles és jólelkiismerettel biró, zálogos emberekből konstruáljanak , a kik miatt kárt abból városok és faluk ne valljanak. — III. A lélekkel való éktelen szitkozódás minden helyekben, mivel könnyen eláradott, noha elég konstitúció vagyon eddig is felőle: mindazonáltal látván, >hogy az emberek attól meg nem szűnnek, végeztük, hogy igen megtiltassanak minden rendek között: és hogy inkább el is szoktassanak róla: nemes emberen valamenynyiszer elmondja, egy-egy forintot vegyenek tőle, szol-