Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

9 poenitentiara". — „A causalis és sui defensaban való homicidák közül, ha kiket a külső törvény megszabadít, azokat a ministernek sem kell excludálni: — hanem serkenteni , hogy Istenét kövesse és ha lelkiismeretében meggyőzetvén, kívánja a poenitentiat admittalni kell". — A II. pontra: „Valakik halálos és botránkoztató vétket cselekesznek , akár nemesek, akár szolgák, akár szabadosok legyenek, ecclát kövessenek. Mert egy az Ur, egy a hit, egy az Urnák törvénye is, melyei az ő népét személyválogatás nélkül igazgatja stb". A III. pontra: „A hol az egész gyülekezet kedveili a minisztert, egy vagy két személynek kedveért, avagy a miniszterre való haragért az egész gyülekezettnek boszszúságára és kedve ellen nem kell elbocsátni stb". A IV. pontban a megyék kívánsága szerint beleegyezik, hogy a régi szokás szerint három vasárnap reggel álljanak fel. Az V. pontra: „Ha gratuitum, azt invitis patronis et reliquis auditoribus necessariummá tenni nem akarja az Eccla, a régi ordiuarium sallariummal megelégedvén, köszönjük azt, ha mivel jóakaratjokból jobbítják. A VI. pontra: „Egyetmás aprólékért nem kell. ecclát követni, mint a vármegyék kívánják stb". A VII-ik s VIII. pontokra nézve „a vármegyék kívánságát nemcsak javalja, hanem egyszersmind a fraternitas széniorit inti, hogy kinek-kinek illendő méltóságát megadják". A IX. pontra: A házasulandó nemesek hirdetés mentességébe beleegyezik, csakhogy a miniszter teljesen biztosittassék, hogy abból semmi versengés nem származik. A keresztelést sem hely, sem időhöz nem köti, csakhogy a vendéglés kedveért — cum periculo salutis — messzire ne halasztassék. Helyiségül legillendőbbnek tartja s ajánlja a tanitás helyét a templomot. A X. pontra: A külső kezességhez semmi köze. A XI. pontra: A meg nem büntetett reusok bűnében részessé tevén magát az azok megbüntetését nem engedő kommu-