Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

7 — A 148-ik lapon a Nagyari Jakab elé — mint ujon választott esperes elé — a Cégényi ülésben 1723. máj. 26. megtartás végett irott „Articulusok" jegyezvék 6 pontozatban latin nyelven. — A 149. laptól 151-ig Szatmármegye mágnási nemesi rendeitöl adott „Instructio" XI. pontozata foglaltatik, mely a Szántai Mihály nagybányai lelkész és tiszántúli püspök elnöklete alatt Szatmár-Németiben ülésező egyházkerületi gyűlésre küldött megyei követek — nemzetes Pathay Mátyás és Ketzeli Jánosnak adatott a megye rendeinek, Szatmárt, 1641. nov. 20-án tartott üléséből. Az I. pont követeli, hogy a nemesek ha gyilkosságot követnek el, csak az Ítélethozatal után reconciliáljanak; „a causale, et in sui defensa lőtt homicidiumért a nemesi rend reconciliatiora ne erőltessék". II. p. A vétkes nemesek megbüntetését a külső magisztrátus tisztinek tartván, azokat — bármiféle más vétket kövessenek el — a régi nemesi kiváltságra támaszkodva, az eccla követéstől mentesíteni kívánják. III. p. A földesuraknak korlátlan lelkészváltoztatási jogot követelnek, mint az egyház pátronusinak. IV. p. A lelkészek azon kívánalma ellenében, „hogy a szegény község közül megesett emberek s az udvarbeli szolgák is 15. adstáljanak, és azután legyen reconciliatiojok", — akarják a rendek, hogy elégedjenek meg a régi hárommal, az udvarbeli szolgák pedig erre se legyenek kötelesek. V. p. Némely prédikátorok számára tett specialis adományhoz utódaik is jogot formálván, és ebben espereseik által is gyámolittatván: kívánják, hogy ilyenek többé ne történjenek. VI. p. „A lopóknak is országunkban közönséges törvény pronunciál ugyan; de némely kis excessusért... egyébképen is szoktak büntettetni; az olyanokat is ne erőltessék reconciliatióra; kiváltkép a gyermek rendet". VII. p. „Ujabb-ujabb dolgokkal s innovatiokkal hazánkban bevett szokásinkon kivül ne oneraltassunk;... ha valami ujabb