Hampel József: A Szabolcsvármegyei muzeum egyszersmind rövid utasitással vidéki muzeumok berendezésére (Pest, Aigner Lajos, 1871)

13 U. ábra. s vastagságú 6u (?) koronggal együtt találtattak. Azövcsat (11. ábra) hasonjellemű a bakodi pusztán lelt aranycsattal, (1. MitMily fontosak egyáltalá- Bjl^

B^ ban őskorunk földerítésére az Ppp Siiia» eddig oly kevés figyelemre lg 9 w '

N i^i^ű-m méltatott „csekélységek": azt J T ^ y fKL / igen szépen fejtegette Rómer jt. ^frí' * 'ír? „Az ősrégi agyagművesség vi- ^| szonya a történelemhez" czi- T

Sajd

s

^'^/ mű czikkében. (Századok, 2. xs évf. 1867. 414 —432. 11.) Itt 9ábr

a- 1

0iibr

acsak arra szorítkozunk, hogy hazai régészeinket ismételve ilyen diszítményi minták gyűjtésére, s egyszei'smind arra kérjük, miszerint kettőseiket a nemzeti muzeumnak, mely ilyenekből már most is szép gyűjteményt bir, engedjék át. Idővel majd vidékek szerint fognak a minták fölállíttatni s akkor talán lehetséges lesz a mellékkörülmények tekintetbe vétele mellett, hazánk őslakóit osztályozni. d) Az ezen edénydiszítmények mellett helyet foglaló különböző eszközök közt minden esetre legjelesbek azon ezüstkészítmények, melyek a gyűjteménynek fő díszei, t. i. a székelyi lelet darabjai. Ezen lelet egy ezüst övcsatból s két boglárcsatból áll, melyek kis ezüst részletekkel és állítólag egy talléréyi nagyságú