Hampel József: A Szabolcsvármegyei muzeum egyszersmind rövid utasitással vidéki muzeumok berendezésére (Pest, Aigner Lajos, 1871)

14 theilungen der Centralcommission. 1860. IV. k. 102—112. 11. és Kép. Kai. 146. ábra) és hasonlít több szintén a későbbi római időből származó s a nemz. muzeumban lévő aranycsathoz. A csat előrésze belül üres ezüst gyűrűből áll, melynek hátsó, a tokkal összekapcsolt részében könnyen mozoghatólag van beillesztve az ezüstpeczek. Ez félhengeralakú s belül szintén üres; tövénél két aranyozott gyöngydísz közt váltakozó s egymást kiegészítő gúlaalakú háromlapú aranyozott mélyedések vannak, összesen hármas számmal, melyekhez jobbra-balra még mintegy fél gúla mélyedés csatlakozik. Hasonnemű aranyozott mélyedések töltik be három sorban az ezüst tokot, melynek külső kerete négy szögletében lévő egy-egy aranyozott gombocska arra szolgált, hogy a csat az övhöz alkalmaztathassák. Az ezen övcsattal együtt talált boglárcsatok egyenlők, az egyiknek csak részletei vannak meg, mig a másik (12. ábra) meglehetősen ép. Ez alakra nézve a bakodi leletben napfényre került fibulához hasonló, s egészen megegyező a nemzeti muzeumban lévő kunágotai (?) mellcsattal. Ezen csat felső része félköralakú lapos és sima ezüstlemezből áll, melynek felső végére, a közepén csinosan kidolgozott gomb van erősítve. Alsó része lapos tető mintára készült, közepe felé szélesbülő, vége felé pedig keskenyülő ezüstlemezből áll. A két részt félkörbe görbített szintén tetőalakú ezüstlemezből készült nyak köti össze, melynek végein apró gyöngydísz és hat domborodott mezőre osztott aranylemezkerítés vagyon. A csat alsó fele, álló és két helyen átlyukasztott lemezt tűntet föl, melybe a tű volt alkalmazva; ez valószinűleg bronzból készült volt (mint a bakodi csaton), de nincs meg. 12. ábra. /