Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Varga Éva: A tegnap világa

100 EVES A MUZEUM

Rózsai távoztával a megyei múzeumban az újkortörténeti muzeológia 1975-77 között szünetelt. A gyűjteményt Marcaliba, a Munkásmozgalmi Múzeumba szállították. 1977-ben pedig újra a kaposvári múzeumba telepítik vissza.

Ezekről az évekről az 1978-as múzeumi évkönyvben így számol be az akkori múzeumigazgató, Honfi István:,,... A Marcaliban működő újkortörténész 1976-ban kivált a múzeumi szervezetből, de bebizonyosodott az is, hogy Marcaliban nem lehet eredményesen megalapozni a megyei történeti muzeológiát. Ezért 1977-ben visz- szatelepítettük a gyűjteményt Kaposvárra, s a Rippl-Rónai Múzeum újonnan kinevezett újkortörténészének gondjaira bíztuk...."(Somogyi Múzeumok Közleményei III. Kaposvár, 1978. 543. p.) Az újonnan kinevezett muzeológus az a Jáger Márta lett, aki jelenleg a Somogy Megyei Levéltár főlevéltárosa, a Honismereti Szövetség elnökségi tagja. Kevés időt töltött a múzeumban, s távoztával a megyei tanács apparátusában kvázi csakhamar volt kollégái közvetlen főnökévé avanzsált.

Kiállítás-rendezés a marcali Munkásmozgalmi Múzeumban, 1977 Pál Mariann dekoratőr, Jáger Márta történész-muzeológus és Juhász György gépkocsivezető munka közben

Nem tett jót a gyűjteménynek a költözés és a többszöri szakembercsere. Hiszen a távozók magukkal vitték mindazt a tudást, ami az általuk begyűjtött anyagra vonatkozott. Az utódnak szinte élőről, „önállóan" kellett kezdenie mindent. Aki muzeológusként dolgozik, tudja jól, hogy egy adott helyen eltöltött öt év időtartamú szakmai gyakorlat kell minimálisan ahhoz, hogy a gyűjteményben kiigazodjék, átlássa a tennivalók körét. Ez a történeti muzeológiára vonatkozóan különösen igaz, hiszen ahogy az a muzeális intézményekkel kapcsolatos miniszteri rendeletben is olvasható,„a(z új- és legújabb kori) történeti muzeológiai gyűjtemények más szakágaknál viszonylag összetettebb anyaggal rendelkeznek."2

A munkaerővándorlás oka részben a szakág múltbéli tudományos megalapozottságának hiányával, a pálya alacsony presztízsével, megbecsültségével, a rossz munkakörülményekkel magyarázható.

A fenntartók és a múzeumvezetők a múltban is olcsó, praktikusnak vélt módszerekkel éltek. Általában pályakezdő, csekély muzeológiai-módszertani tapasztalatokkal rendelkező történelem szakos tanárokkal igyekeztek megoldani a szakterület központilag előírt kampányfeladatait.

1983-ig mindig csak egyvalaki képviselte a tudományágat, nem volt idősebb, bölcs kolléga, akiktől tapasztalatokat, módszereket lehetett volna tanulni. Hiányoztak az igazi szakmai viták, kihívások. Az 1960-as, 70-es években nem csoda, hogy muzeológus elődeink csak rövid időt töltöttek el a szakmában, s azután szerencsésebb foglalkozást, jobban fizető állást találtak a tanácsi ill. a pártbürokráciában.

2 A nemzeti kulturális örökség miniszterének 20/2002. (X.4.) NKÖM rendelete a muzeális intézmények nyilvántartási szabályzatáról 2. sz. melléklet