Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Varga Éva: A tegnap világa

100 EVES A MUZEUM Rózsai távoztával a megyei múzeumban az újkortörténeti muzeológia 1975-77 között szünetelt. A gyűjteményt Marcaliba, a Munkásmozgalmi Múzeumba szállí­tották. 1977-ben pedig újra a kaposvári múzeumba telepítik vissza. Ezekről az évekről az 1978-as múzeumi évkönyvben így számol be az akkori mú­zeumigazgató, Honfi István:,,... A Marcaliban működő újkortörténész 1976-ban ki­vált a múzeumi szervezetből, de bebizonyosodott az is, hogy Marcaliban nem lehet eredményesen megalapozni a megyei történeti muzeológiát. Ezért 1977-ben visz- szatelepítettük a gyűjteményt Kaposvárra, s a Rippl-Rónai Múzeum újonnan kine­vezett újkortörténészének gondjaira bíztuk...."(Somogyi Múzeumok Közleményei III. Kaposvár, 1978. 543. p.) Az újonnan kinevezett muzeológus az a Jáger Márta lett, aki jelenleg a Somogy Megyei Levéltár főlevéltárosa, a Honismereti Szövetség elnökségi tagja. Kevés időt töltött a múzeumban, s távoztával a megyei tanács ap­parátusában kvázi csakhamar volt kollégái közvetlen főnökévé avanzsált. Kiállítás-rendezés a marcali Munkásmozgalmi Múzeumban, 1977 Pál Mariann dekoratőr, Jáger Márta történész-muzeológus és Juhász György gépkocsivezető munka közben Nem tett jót a gyűjteménynek a költözés és a többszöri szakembercsere. Hiszen a távozók magukkal vitték mindazt a tudást, ami az általuk begyűjtött anyagra vo­natkozott. Az utódnak szinte élőről, „önállóan" kellett kezdenie mindent. Aki mu­zeológusként dolgozik, tudja jól, hogy egy adott helyen eltöltött öt év időtartamú szakmai gyakorlat kell minimálisan ahhoz, hogy a gyűjteményben kiigazodjék, át­lássa a tennivalók körét. Ez a történeti muzeológiára vonatkozóan különösen igaz, hiszen ahogy az a muzeális intézményekkel kapcsolatos miniszteri rendeletben is olvasható,„a(z új- és legújabb kori) történeti muzeológiai gyűjtemények más szak­ágaknál viszonylag összetettebb anyaggal rendelkeznek."2 A munkaerővándorlás oka részben a szakág múltbéli tudományos megalapo­zottságának hiányával, a pálya alacsony presztízsével, megbecsültségével, a rossz munkakörülményekkel magyarázható. A fenntartók és a múzeumvezetők a múltban is olcsó, praktikusnak vélt mód­szerekkel éltek. Általában pályakezdő, csekély muzeológiai-módszertani tapaszta­latokkal rendelkező történelem szakos tanárokkal igyekeztek megoldani a szakte­rület központilag előírt kampányfeladatait. 1983-ig mindig csak egyvalaki képviselte a tudományágat, nem volt idősebb, bölcs kolléga, akiktől tapasztalatokat, módszereket lehetett volna tanulni. Hiányoz­tak az igazi szakmai viták, kihívások. Az 1960-as, 70-es években nem csoda, hogy muzeológus elődeink csak rövid időt töltöttek el a szakmában, s azután szerencsé­sebb foglalkozást, jobban fizető állást találtak a tanácsi ill. a pártbürokráciában. 2 A nemzeti kulturális örökség miniszterének 20/2002. (X.4.) NKÖM rendelete a muzeális in­tézmények nyilvántartási szabályzatáról 2. sz. melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents