Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Varga Éva: A tegnap világa
JUBILEUMI KÖTET Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc somogyi története volt az a kutatási terület, amely figyelmének mindvégig előterében állt, amelynek katonapolitikai, társadalomtörténeti vonatkozásai intenzíven foglalkoztatták. Szívós, kitartó munkával születtek meg az erről szóló cikkek, tanulmányok, s végezetül a Noszlopy Gáspár életét feldolgozó doktori disszertáció. 1987-ben Vörös Károly lektorálásával megjelenik maga az életrajzi monográfia is. A legendás somogyi kormánybiztos alakjának, 1848/49 somogyi eseményeinek történészi hitelességű rekonstruálása Andrássy Antal érdeme. Az ő kezdeményezésére létesült emlékmúzeum Noszlopy Gáspár szülőházából Újvárfalván, ahol máig állandó kiállítás fogadja a látogatót. Bár a '60-as évek közepén az első somogyi történész-muzeológus elkerül a múzeumból, értékes történészi munkássága máig hasznos alapanyag az újkortörténet kutatói, köztük a jelen történész-muzeológusa számára. Andrássy Antal távozása után a kampányjelleg érvényesülését látjuk Rózsai Ágnes munkájában, 1967-ben. Ekkor van ugyanis a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom" ötvenedik évfordulója s már folyik a készülődés a magyar tanácsköztársaság 1969-es ünneplésére. Ezt az adott helyzetet figyelembe véve szakmai szempontból pozitívumként említhetjük, hogy a muzeológus nem elégedett meg a központi dokumentumokkal, hanem a helyi munkásmozgalmi múlt feltárására törekedett. Rózsai feldolgozta a korabeli somogyi sajtót és az MSZMP megyei archívumából pedig archív fotográfiákat kapott másolatkészítés céljából. 1970-ben aztán újabb évfordulós kampány következett: a „felszabadulás" 25. és V. I. Lenin születésének 100. évfordulója. Mindezt a világháborúkkal kapcsolatos s annak előzményét dokumentáló anyag begyűjtése jelzi. A kényszerpálya szerencsére nem eredményezett egyoldalú, torz gyűjteménystruktúrát. A korszerű, az időt álló szemlélet érvényesítése a gyűjtőmunkában és a kiállításokon köztudomásúan nem a tematikától, hanem a szakember tudományos felkészültségétől, lelkiismeretétől, az alkalmazott módszertől függ. Ennek köszönhetően került a gyűjteménybe a Horthy-kor somogyi ifjúsági mozgalmát (cserkészet, levente-mozgalom) megörökítő kollekció, s vásárlás során Somogy híres szülötteinek (Nagyatádi Szabó István, Kónyi Manó, Kálmán Imre) portréi. A muzeológus hadtörténet iránti érdeklődését sejtetik azok a nagyszámú katonafelvételek, amelyek az 1970-es évek elején kerültek nyilvántartásba. A kiemelten kezelt military-anyag pályázati akciók, ajándékozás és tudatos gyűjtés eredményeként kerültek be. Sőt, a szakembernek lehetősége volt aukciós vásárlásokra is. Sajnos, az anyagnak csak töredékéről rendelkezünk információval. Kevés ideje maradt a muzeológusnak azzal foglalkozni, amire valójában egy regionális múzeum újkortörténésze hivatott. Az iméntieknél jelentősebb változás volt az, hogy fotónyilvántartásunk 1967- től elkülönült az ún.„közös"fotóleltártól. (A többi tudományág fotóanyagának nyilvántartása viszont 1981-ig a régi szisztéma szerint megmaradt.) Ez a tény is jelzi a szakma fokozott érdeklődését a fotográfiák iránt. Kónyi Manó (1842-1917), az országgyűlés gyorsíró irodájának vezetője (1865-1885), Deák Ferenc beszédeinek sajtó alá rendezője Igazolványkép, 1914 71
